Az e-sport és a függőség, e-sport anyu, 11. rész

Hajlamosak vagyunk mindenkire ráhúzni, hogy ez már betegség, ha szeret valamit csinálni

Alig vártam, hogy megnézzem ezt a videót mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit gondolnak az emberek a játék függőségről.

A WHO szerint a videojátékok függőséget okoznak - Erről kérdeztük az utca emberét

Nemrég a World Health Organisation azt hozta nyilvánosságra, hogy a videojáték függőség mostantól hivatalosan is egy mentális betegség, zavar. Persze a bejelentés után felrobbantak a fórumok, ahol a gamer társadalom kelt ki a döntés ellen. Illetve volt az ellentábor is, aki teljesen egyetértett a döntéssel.

Érdekes volt végignézni, és közben lejátszódott bennem, hogy az én véleményem hogyan is változott az elmúlt pár év során:

Kezdetben:

  • Ha minden nap játszik 1-2 órát, mert annyira szereti, hogy egyetlen napot sem bír ki nélküle, az már baj.

Kicsit később:

  • Ha naponta 3-4 órát játszik, az már ijesztő…

Ahogy telt az idő, a helyzet fokozódott:

  • Úristen, már 5-6 órát ül a gép előtt, nem jár el sportolni, lemond egyes bulikat, lehet, hogy gáz van?

Amióta profi és 8-10 órát gyakorol, demóz, meccset játszik:

  • Nem számít az idő, hiszen ez a munkája…

Tehát, oda lyukadtam ki, hogy minden nézőpont kérdése.

Szerintem, az sem függő   

  • aki, minden nap eljár edzeni, és rosszul érzi magát, ha nem futja le a napi 5-10 km-t,
  • aki, egy ültében képes kiolvasni egy könyvet,
  • aki, egy hétvégén végignéz egy évadot egy sorozatból,
  • aki, napi 10- 12 órát dolgozik,
  • aki napi több órában rendezgeti a gyűjteményét.

Hajlamosak vagyunk mindenkire ráhúzni, hogy ez már betegség, ha szeret valamit csinálni, és azzal több időt tölt, mint az átlag. Szerintem addig, amíg nem okoz vele kárt magának, vagy a közvetlen környezetének, vagy akár egy idegennek, addig nem lehet függőségnek nyilvánítani.

A szülőtársaknak is annyit tudok mondani, hogy a gyerekekkel sincs komolyabb probléma,  

  • amíg megvannak a barátai, elmegy bulizni, beszél az osztálytársakkal,
  • amíg kapcsolatot tart a szüleivel, a testvéreivel, a rokonsággal,
  • amíg érdekli őt az élet, a világ történései, vannak céljai,
  • amíg végez mindennapi normális tevékenységeket.

Ha, viszont a fentiekből egyiket sem tapasztaljuk, teljesen bezárkózik, ellenséges, sőt agresszív, látjuk, hogy gond van, akkor ne várjunk, és főleg ne szégyenkezzünk, mielőbb kérjünk tanácsot és segítséget!

MONDD EL A VÉLEMÉNYED KOMMENTBEN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! 

Kövess Minket!