Miért csinálom ezt az egészet? - Esport Anyu, 18. rész

Esport anyu mesél a megszületett cikksorozatának okairól, és hogy mi is volt mindezzel a terve.

A kérdés az, hogy miért írom ezeket a cikkeket hétről, hétre? Az elmúlt években annyi minden történt velünk e-sport vonalon, annyi mindent átéltünk, olyan sok mindenben kellett dönteni, - szinte folyamatos döntés volt az egész életünk-, hogy elgondolkoztam azon, hogy ezeket le kéne írni. Szerintem nagyon sok szülő van hasonló cipőben, sok család szenvedi meg azokat a dolgokat, amiket mi átéltünk, és hátha segítséget jelent nekik ez a sorozat.

Másrészt, olyan jellegű ellenállást és megvetést tapasztaltam, hogy azt szerettem volna, ha átértékelik az emberek az e-sporthoz való viszonyukat.

Nemcsak „hülyegyerekek” lövöldözésének néznék ezt a játékot, hanem a történeteim által belelátnának a valóságba. Megéreznék, hogy igazi sportról beszélünk, sőt igazi, kemény munkahelyről. Belátnák, hogy mennyi munka van egy-egy siker mögött, és mennyi lemondással jár mindez. Ne csak a felszínen lévő csillogást lássák, hanem a rengeteg szenvedést és küzdelmet is, ami mögötte van.

Együtt élni egy e-sportolóval - Esport Anyu, 9. rész

Hogy milyen egy e-sportolóval együtt élni? Szörnyű, illetve komolyra fordítva a szót Írhatnám, hogy nagyon egyszerű, meg tök jó, csak, akkor nem mondanék igazat. Gondoljuk végig, hogy amíg valaki eljut arra a szintre, hogy profi e-sportoló lesz, mi mindenen megy keresztül. Mennyire elszántnak, kitartónak, keménynek, makacsnak és valamilyen szinten önzőnek is kell lennie, hogy mindezt elérje.

Minden leendő profi e-sportolónak azt tudom tanácsolni, hogy csak az kezdjen bele ilyen szinten, aki nagyon elkötelezett, nagyon kitartó. Hány órát kell gyakorolni, és hányszor kell átbeszélni egy- egy pályát, egy-egy mozzanatot, hogy az tökéletes legyen. Hányszor kell elszenvedni vereséget egy-egy jobb csapattól, hányszor kell kidemózni a meccseket, hogy végre megszülessen a várva várt siker és győzelem.

Azt nagyon könnyű a meccsek aljára azt írni, hogy

BOT ALLU.

Szerencsére a játékosok ott vannak egymásnak, ott van az edző és mögöttük áll a csapat is. Ott van a család, a barátok, akiket nem akarnak feltétlenül mindenbe bevonni, de tudják, hogy jelen vannak, és bármikor számíthatnak a támogatásra, segítségre. És, hál’ istennek ott vannak a szurkolók és a támogatók is, akik a legmélyebb gödörből is képesek a játékosokat kihozni egy-egy szép szóval, biztatással. Legnagyobb örömömre rengeteg ilyen van! Úgyhogy, Let’s go,Let’s go!!! A kemény munka mindig kifizetődik!!!

Trollkodók és haterek - Esport Anyu, 7. rész

A közösségi média megjelenésével egyidősek a trollkodók és a haterek. A rosszindulatú, negatív kommentek, tehát 10-15 éve vannak jelen az életünkben. Korábban elég nehezen kezeltem ezeket a dolgokat. Szerencsére, tudok azért fejlődést felmutatni (persze nem a beszólásokban, hanem az elengedésben. ☺ ) Ha már ennyire foglalkoztat, akkor gondoltam körbejárom egy kicsit.

A másik kérdés az szokott lenni:

Hogyan csinálom?

A cikkeket esténként, hétvégén, szabadidőmben írom. Lassan rájöttem, hogy szeretek írni. Nagyon kikapcsol. Egyrészt elterelem vele a figyelmemet a mindennapi robotról, másrészt kiírom magamból a történteket és ez által, fel is dolgozom azokat.

Bevallom, az is nagyon jól esik, hogy tetszik nektek, és azt meg különösen értékelem, ha hozzászóltok valamihez. Végül is, a fő cél az, hogy titeket szórakoztassalak és kikapcsolódást nyújtsak nektek, amíg olvastok. Ebben a munkámban nagyon nagy segítségemre van mentorom Oláh Róbert, akivel a kezdetektől együtt dolgozunk. Neki küldtem el ismeretlenül az első szárnypróbálgatásaimat. Az ő, és kollégái tanácsaira írtam át azokat, és tudtam felvenni a fonalat. Minden héten neki küldöm a megírt cikkeket, ő lektorálja, szerkeszti meg különböző képekkel, címekkel, beharangozókkal, vagyis ő teszi nektek fogyaszthatóvá.  

Hát, így születnek az én kis cikkeim, amiket igen, szeretnék még sokáig folytatni!

MONDD EL A VÉLEMÉNYED KOMMENTBEN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!