Back 4 Blood teszt - Kis testvér megfelelési kényszerrel

A Turtle Rock Studios legújabb játéka nálunk járt, mi pedig ízekre szedtük a Left 4 Dead szellemi örökösét.

Egyre többször fordul elő manapság, hogy emberek erős megfelelési kényszerrel a szívükben élik a hétköznapjaikat. Bizonyítani akarnak a főnöküknek, a párjuknak, a szüleiknek. Ez egy bizonyos szintig még rendben is van, azonban ezt is túl lehet tolni, ami hosszú távon már egyáltalán nem egészséges. A báty által elért sikerek árnyékában született meg a Back 4 Blood is, melytől a játékosok elképesztően sokat vártak, főleg miután a kiadó beárazta azt, és rákerült a 60 eurós árcédula az alapcsomagra. De vajon fel tudott nőni a játék ezekhez az igényekhez? Valóban megéri ezt az árat? Mivel nyújt mégis többet, jobbat, újat? Vannak benne egyáltalán tényleges újdonságok, vagy csak a Turtle Rock Studios legendás címéről próbálnak lehántolni még egy bőrt? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ.

Nem esik messze az alma a fájától...

Kapásból tegyük is gyorsan tisztába a Left 4 Dead széria és a Back 4 Blood viszonyát. A Turtle Rock Studios 2006-ban jelentette be a Left 4 Dead első részét, a megjelenés küszöbére pedig a céget már felvásárolta a Valve, és Valve South néven folytatták a munkájukat. A Valve románc idején készült el a Left 4 Dead 2 is, ezen játékok jogbirtokosa pedig a Valve lett. 2010-ben a Turtle Rock kivált a Valve-tól, és más játékokkal kezdtek el foglalkozni, mint például a 2015-ben megjelent és rövid időn belül nagyot is bukott Evolve. A fejlesztő cég tehát a Back 4 Blood esetén ugyanaz, mint a Left 4 Deadnél, utóbbi név a Valve tulajdona, így egyértelműen nem lehetett a Back 4 Blood egy az egyben egy folytatás.

A múltját azonban meg se próbálja letagadni a játék, és szerintem ez teljesen rendben is van, mert a Back 4 Blood túlmutat azon, hogy egy drága folytatás, tekinthető egyfajta fricskának is a Valve számára, akik híresen nem szeretnek 3-ig számolni. 

Szűkszavű történetmesélés

Aki mély sztorira vágyik, az nem itt fogja megkapni, ugyanis a Back 4 Blood inkább csak egy kerettörténettel rendelkezik, ami behatárolja a karaktereink létének mivoltát. Eszerint a Devil Worm nevű parazita fertőzte meg az embereket, és változtatta őket félholt szörnyekké, illetve mindenféle ocsmánysággá. A választható 8 karakter együttesen a Cleaners, avagy Tisztogatók néven ismert csapat, akik kvázi az emberiség utolsó reményei.

Ritkán látott tulajdonság

Manapság egyre többször úgy érzem, hogy az optimalizálás egy játék készítése során nem kap akkora figyelmet, amekkorát kéne, így fordulhatnak elő olyan esetek, amikor nem csak az early access, de még a teljes mellszélességgel is megjelenő játékok szabályosan zabálják az azt futtató eszközöket. A Back 4 Blood ilyen téren azonban kellemes csalódás, egy 4 éves, 1060 3GB és i5 7600K-val szerelt gépen is nagyon szépen, kiegyensúlyozottan elfutott medium grafikai beállítások mellett 60-80 fps-sel. Egy új, 3070 Ti-jal szerelt setupon pedig megugrotta a 300 fps-t Epic beállítások mellett Nvidia DLSS nélkül is. Mindemellett pedig a játék borzasztóan szép, a fejlesztők amit csak tudtak, kihoztak a képi világból.

Nekem különösen tetszett az atmoszféra összképe több pályán is, íme egy kis ízelítő a mozgó természet, és a remekül komponált zenék egységéből. Órákig el tudnám nézegetni.

Új mechanikák

Posztapokaliptikus kártyajáték

A Back 4 Blood valódi újításait viszont természetesen a játékmenet egyes elemeiben kell keresnünk. A fejlesztők az újrajátszhatósági faktort kártyarendszerek behozatalával akarták biztosítani. A karakterünk a játék előrehaladtával általunk összeállított paklik mentén erősödik, melyből már most hatalmas a választék, összesen 156 kártya oldható fel, és ezekből 15 darab kerülhet egy pakliba. A lehetőségek száma elég nagy, simán építhető tankos melee deck, healer deck, csapatbónuszokkal teli deck, sőt fegyverspecifikusan is lehet haladni, shotgun, vagy assault rifle pakli is összepakolható. A Back 4 Blood az a játék, ahol a specializálódás szinte kötelező.

Ám nem csak a játékosok, a pályák is kapnak kártyákat, ezek az úgy nevezett Corruption Cardok, amik meghatározzák, hogy a következő szakaszon milyen nehezítések és milyen bónuszfeladataink lesznek. Lehet például gloom event, amikor nincs áram a környéken, éjszaka van és csakis a zseblámpánk fényére hagyatkozhatunk, és lehetnek madárrajok is szerte-széjjel, amiket ha felriasztunk, jön a horda. A Corruption Cardok határozzák meg a speciális ellenfelek milyenségét is, például a Bruiserekből is 3 féle van, és mindegyükük kicsit más, illetve itt megemlíteném a Haget, ami egy boss kategóriás szörny, és elég szívós teremtés, aki ráadásul felfalva a kiszemelt célpontját meg is lóghat vele a gyomrában. Idegesítő egy teremtés...

A béta során én kifejezetten tartottam attól, hogy mennyire állja majd meg a helyét ez a kártyarendszer, valóban fog-e akkora változásokat jelenteni, hogy többször is nekiüljön az ember a játéknak, lassan 60 óra játékidővel a hátam mögött viszont nyugodt szívvel mondhatom, hogy a fejlesztők megugrották ezt a lécet. A potenciál, ami a karakterek kombinációjában, az ő deckjeik kombinációjában és a pálya randomitásában rejlik, megfelelő ahhoz, hogy sok 10 órára odaszegezze az erre nyitott játékosokat.

Szia, uram! Reflex sight érdekel?

A másik nagy újdonság az attachmenttel tuningolható fegyverek. Folyamatos döntési lehetőséget nyújt, hogy a gránátok, gyógyászati eszközök mellett a fegyvereinket is fejlesztenünk kell, extra tárak, sightok, válltámaszok, csőtorkolati elemek segítik azt, hogy a saját igényeinkre szabhassuk a stukkereinket, és ezek természetesen a funkciójuk mellett egyéb statokat is adnak. Például egy hangtompító felhelyezése nem csak azt eredményezi, hogy kevésbé jönnek dühbe a zombik a lövéseinktől, de a nyugalmi állapotban lévő célpontok nagyobb sebzést is kapnak.

Emellett pedig a fegyverek önmaguk is rarity szintekkel rendelkeznek, így amikor van egy elég jól megpakolt zöld shotink, de hirtelen elénk kerül egy kék ritkaságú, ám soványabb attachmentekkel pakolt testvére, akkor lehet, hogy a döntés nem a legkönnyebb. És természetesen mind az attachmentek, mind a fegyverek előfordulása teljesen véletlenszerű, hajszálpontosan ugyanazt a fegyvert kétszer összerakni nem kis feladat.

Ami negatívumként hozható fel az attachment rendszer terén, hogy ami egyszer felkerül egy fegyverre, az ott is marad. A kiegészítők nem vehetőek le csak úgy, akkor cserélhetőek, ha egy másik kiegészítő kerül a helyükre például a Vendorból. Minden bizonnyal megvan az oka, hogy miért ilyennek alkották meg, ám úgy érzem, hogy a csapattársakkal való kooperációt tovább növelhetné, ha szabadon cserélgethetnék egymás között ezeket a kiegészítőket. No meg, elég frusztráló, amikor egy bitang shotgunon ott figyel egy sniper scope...

Itt nem csak a kinézet számít

A Left 4 Deadben kvázi csak a megjelenésük alapján dönthettünk a karakterek mellett, a Back 4 Blood viszont egyedi képességekkel, és statisztikákkal látta el főszereplőit. A csapat vezetője, Mom például egy pályán egy alkalommal azonnal felhúzhat egy elesett társat a földről, +1 support inventoryval rendelkezik, és az egész csapatnak +1 extra life-ot ad, ami azt jelenti, hogy eggyel több alkalommal knockolódhat mindenki. Mindeközben a csapat fiatal tagja, Evangelo 60 másodpercenként egyszer képes kitörni a mutánsok szorításából, gyorsabb stamina regennel rendelkezik, és az egész csapatnak bónusz mozgási sebességet ad a jelenléte. A karakterek ilyen formán is borzasztó jól kombinálhatóak, és előtérbe helyezik a szoros csapatmunkát a magasabb nehézségi szinteken.

Ha pedig már nehézség...

Jelenleg 3 nehézségi szinten vethetjük bele magunkat a parazita elleni küzdelembe, ám igazán szükség lenne egy negyedikre is. A Recruit jelenleg az easy mód, ami bár jelent némi kihívást itt-ott, de az egész játék különösebb megerőltetés nélkül végigvihető ezen a fokozaton, tökéletes arra, hogy supply pontokat farmoljunk, amikből aztán jobb deckeket rakhatunk össze. Efölött van a Veteran, ami a Recruithoz képest azonnal egy nagy ugrást jelent. Számomra talán ez a legszórakoztatóbb nehézség, mert jelentős kihívást biztosít, de egyáltalán nem a lehetetlen, vagy vértizzadó szinten. A Recruit és a Veteran közé azonban simán elférne még egy nehézségi szint, ami egy kicsit közelebb hozza egymáshoz ezt a két fokozatot. Végül pedig harmadiknak ott van a Nightmare, ami már az abszolút végjáték, ennek a szintnek nem is érdemes máshogy, mint egy összeszokott, fullos deckekkel rendelkező csapattal nekiállni, másképp esély sincs a sikerre... talán még úgy sem.

PvP játékmód a sarokban

Nem mehetünk el a tény mellett, hogy a Back 4 Blood is rendelkezik PvP játékmóddal Swarm néven, de egyelőre eléggé háttérbe szorulhat. Mi kétszer is ki akartuk próbálni a játék ezen részét, de 5-10 percnyi szerver tekerés után sem sikerült mérkőzést találnia, pedig akár csak a Left 4 Deadnél, itt is egészen biztos szórakoztató túlélők és zombik csoportjára bontva aprítani egymást.

Azok a fránya negatívumok...

Lássuk be, tökéletes játékot voltaképp lehetetlenség csinálni, a kérdés már csak az, hogy miben nyilvánulnak meg azok a hibák. A Back 4 Blood esetében itt a legelső lépésnél kell ezt keresni, a vásárlásnál. A cím bár remek szórakozást nyújt úgy, hogy van rá társaság, egyedül, vagy random emberekkel a matchmaking rendszer révén már azért közel sem olyan az élmény, különösen amikor a random társak kilépnek, és egyedül maradunk a botokkal. A 60 eurós árcédula pedig nem segít azon, hogy összeálljon egy stabil 4 fős team a baráti társaságból. Ha ehhez hozzávesszük, hogy maga az alap játékmenet nem olyan hosszú -nekiülve, Recruit nehézségen igazából 4-5 óra alatt kivihető a sztori- tovább szürkül a kép. A Back 4 Blood nemes egyszerűséggel nem ér meg 60 eurót, és bár a Turtle Rock Studios meg a Warner Bros. jó eséllyel sikernek könyvelheti el a kiadást, mert a cikk írásának pillanatában is majd 20 ezer ember játszik a játékkal csak Steamen, több lehetne ez a szám egy 40 eurós árcédulával. Arról pedig már nem is beszélve, hogy ez csak az alapjáték, ha a jövőben érkező DLC-ket is akarjuk majd, az további költségeket jelent. Szerencsére a játék az Xbox Gamespass része, így az előfizetés keretében lehet vele játszani.

A játékmenet vizére evezve pedig szintén található egy-két dolog, ami szúrja az ember szemét. Ugyanazok a pályarészek többször is felhasználásra kerültek, csak épp egy másik ajtón, vagy sikátoron kell keresztül haladni, ami a harmadik ilyen után már a túlzott spórolás érzését kelti, és rontja az összképet. Számomra ez volt a legnagyobb negatívum a játékban.

Nem számottevő negatívumként még érdemes megemlíteni az egyelőre elég sovány skin kínálatot a fegyverekre, melyek legalább játékkal mind feloldhatóak. (Kivéve az előrendelői skineket.) Viszont egy 60 eurós címhez képest ez a vonal elég gyengére sikerült. Talán majd a DLC-k során javítanak ezen is.

Időnként bugokba is bele lehet futni, de abszolút elhanyagolhatóak. A legsúlyosabb esetünk az volt, amikor a kötelezően megsemmisítendő Breaker beragadt a pálya határán kívül, és egy nem túl világvégéhez igazodó módon kellett eltennünk láb alól, hogy továbbmehessünk.

Szumma-szummárum

A Back 4 Blood technikailag egy nagyon stabil játék, amit manapság ritkán látni. Próbálja továbbvinni a Left 4 Dead örökségét, amellett, hogy több fronton is újít, társasággal pedig kiváló szórakozást jelent. Az újrajátszhatóság megvan benne, aki szerette a Left 4 Dead játékokat, és elfogadja, hogy bizony a B4B-t túlárazták (vagy vár egy érkező akcióig) az nem fog csalódni, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy a játék igényli, hogy akarjuk őt szeretni.

Az értékelésünk: 8,5/10

A Back 4 Bloodot a PC Guru is ízekre szedte, tekintsétek meg az ő cikküket és videós tesztüket is.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! 

Borítókép: Alphacorders