Régi idők esportja 1.- Tabajdi „Pene” Péter „Ott tart a magyar esport, ahol a foci válogatott”

Az esport1-nél fontosnak tartjuk a hazai esport hagyományok ápolását, ezért legújabb sorozatunkban a hazai esport élet "nagy öregjeit" mutatjuk be. Elsőként az embert, aki többnyire a háttérben mozgott, de mégis a magyar esport ütőerén tartotta a kezét. Ismerjétek meg Tabajdi „Pene” Pétert.

Ősrégi motoros vagy, nagyon sokat tettél a hazai esportért, mégis, az új generációs esport rajongók talán még soha nem is hallották a nevedet. Bemutatkoznál pár mondatban?

Tabajdi Péter vagyok és menjünk vissza egy jó 19 évet az időben, akkor kezdődött minden. Anno a gimiben egy barátom mutatta még talán az Internettón (az Index elődje – a szerk.), hogy egy Quake verseny fődíja egy piros Ferrari. Addig csak casual playerként játszottunk délutánonként a gimiben, ez a hír viszont megismertette velem a cyber sportokat, ami rögtön magába szippantott. Már akkor is lehetett követni az eseményeket olyan szinten, hogy mikor milyen verseny van, vagy éppen kik játszanak. Élő stream persze nem volt, hogy is lett volna, hiszen 1997-et írtunk. Az offline videók, demók és replayek világa volt ez. Magyarországon ekkor még nem volt szinte semmi, csak Quake sufni lanok.

Aztán jött egy lány, Kornélia, aki nő létére az akkori QuakeConon nagyon jó helyezést ért el még a fiúk között is. Netkávézókba, LAN klubokba jártam, ahol megismerkedtem a magyar StarCraft válogatott egy-két tagjával, így az FPS mellé bejött az RTS játékok vonala is. Egy ilyen alkalommal kezdődött az aktív közösségi életem is, amikor Lee-nek hála, a counter-strike.hu szerkesztője lettem. Bő egy évtizedig dolgoztam itt, mint hírező, majd főszerkesztő, de közben csapatot is menedzseltem (infernal contact, alias inco), egy top8 hazai Dota1 csapat játékosa voltam kanis és egyéb kupák alapján, Gody LAN-okon és Becupokon működtem közre, streameltem hazai WCG-n a Camponában, 2013-ban pedig jött az Esportmilla, miután szinte már az összes részét bejártam a hazai esportnak.

Itt ülünk a Meltdownban, Budapest egyik nemrég megnyílt gamer bárjában. Néhány évvel ezelőtt erről még csak álmodni se mertünk volna, ma már három ilyen is van, és még legalább kettőről tudunk, ami hamarosan megnyílik Budapesten. Szerinted minek köszönhető ez a fellendülés?

Nem mondanám, hogy nem mertünk álmodni róla, hiszen régebben voltak hasonlóak, csak ott a LAN rész volt a hangsúlyos, most pedig a bárpulttal kezdődnek ezek a helyek. Ez az időszak kb. 1995-től 2005-ig tartott, ezután kihaltak, mert nem voltak rentábilisak, de most újra elkezdtek megjelenni, csak éppen a kocsmás-szolgáltatói oldalról közelítve meg az esport világát. Budapest amúgy is nagyon frekventált turistaközpont, rengeteg fiatal él itt az egyetemek miatt, ezért is van fizetőképes kereslet a gamer bárokra. Egy bizonyos határig…

Ha már az egyetemeknél tartunk, hogy látod a magyar egyetemisták és az esport kapcsolatát?

Hát igen, mondhatjuk, hogy van rálátásom, egy évtizedig elég komolyan bele láttam az egyetemisták életébe - mondja nevetve. Anno pont az egyetemi közeg volt az, ami beindította a hazai (és szerintem a globális) esportot, mert az egyetemi infrastruktúra volt az, ami rendelkezett a megfelelő gépparkkal, nettel stb. A magyar esport a Schönherz kollégium vagy Debrecen nélkül pl. közel se tartana most ott, ahol. Ma már ez nem csak az egyetemisták privilégiuma, kibővült a kör, ami jó, mert kell a megfelelő méretű játékos bázis, hogy kikerülhessenek közülük a profik. Kevésbé hangsúlyos az egyetemisták szerepe, de ők azok, akiknél a leginkább adottak a megfelelő körülmények ahhoz, hogy profivá váljanak.

Kanyarodjunk egy kicsit vissza az időben, a te esport karriered kezdetére. Milyen évet írtunk, mit értettünk akkoriban magyar esport alatt?

Teljesen mást, mint ma. Sokkal hangsúlyosabb volt a nemzeti identitás, a válogatottak léte. A 90-es évek legvégén minimum két StarCraft válogatottnyi játékosunk volt, miközben ma nem lehet azt mondani, hogy valaki válogatott, kivéve talán a CS:GO vagy a FIFA esetén. Ezen felül olyan játékok tartoztak akkor ide, mint az ElastoMania (ez egy 2D-s, biciklis ügyességi játék) vagy éppen a Return to Castle Wolfenstein.

Kevésbé volt hangsúlyos a klán szint, az igazán nagy versenyek nemzetek között zajlottak. Aztán a 2000-s években ez kiegyenlítődött, jött a Clanbase, a WCG, most pedig azt látjuk, hogy főként a kiadók által uralt versenyeken inkább a klubcsapatok dominálnak. De szerintem nem lesz ez mindig így, pár éven belül újra megerősödik a nemzeti identitás.

A StarCraft 1-eseknél él még ez a hagyomány: néhány éve még volt olyan liga is, amelybe minden ország nevezhetett, sőt, az egyes országok együtt neveztek sokszor (pl. Benelux, vagy éppen Kelet-Európa). Kevés olyan ország volt, amely önállóan ki tudott állítani egy egész csapatot, de Magyarország éppen ilyen volt. Egy olyan kupa volt ez, ahol Dél-Korea nem indulhatott, vagy éppen csak a legvégén, „másodvonalbeli” koreaiakkal összeeresztették a győztest egy showmeccs erejéig (ahol természetesen vágott szemű barátaink elgyepáltak még így is mindenkit). Itt néhány évvel ezelőtt még a magyarok domináltak.

Ahhoz képest, hogy a számok alapján az esport igazi szubkultúra volt akkoriban itthon, mégis sikerült kitermelni világszinten is ismert és elismert játékosokat.

Igen, az előzőekben említett sikereket például Sziky és Ace érte el, volt olyan, hogy magyar házidöntőt rendeztek ilyen világversenyen, ami hatalmas siker. De a stratégiai játékoknál maradva, ilyen DNA vagy Gabu, akikre a mai napig büszkén hivatkozom, hiszen együtt tevékenykedünk az Esportmillánál. A Gabu által vezetett válogatott ezüstérmes volt, DNA pedig akkoriban megverte a világelső Moont:

Ha csapatsportot is kellene mondanom, ott a Kodiak és DoZeR nevével fémjelzett fop, majd Ancients nemzetközi szinten is kiemelkedő Counter-Strike csapat volt. Vagy ennél még sikeresebbek voltak a CoD-osaink (Anexis), akik egy évig uralták a világot. Akkoriban az esport CoD szcéna összemérhető volt a CS táborral méretet és nemzetközi szereplést illetően, nem úgy, mint most sajnos.

Aztán jött egy gazdasági válság, aminek a következtében az esport, vele együtt pedig az eredmények eltűntek. A következő éveket nevezhetjük talán a magyar esport sötét középkorának.

Igen, vélhetően ez is befolyásolta azt, hogy a még talpon lévő netcafék behaltak. Közben a játékosszám is megcsappant, nagy átalakulások voltak: kezdett véget érni CS-ben az 1.6 éra, a Source-t nem szerették az emberek. Vagy váltottak egy új játékra, például a DotA-ra, aminek a népszerűsége akkor kezdett felívelni, de még nem volt akkora hype körülötte, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű verseny, közönség lett volna a játék mögött. Na meg a mai napig etalonnak tartott Gody LAN-oknak is vége lett, és 2011-ben volt utoljára Becup is így maradt némi űr idehaza.

Aztán valami megváltozott, valami megmozdult. Mi kellett ahhoz, hogy az esport fogaskereke - még ha csikorogva is - de újra elinduljon?

A lufi nem pukkant ki, mert akkora krach nem volt, de az átmeneti gyengeséget felváltotta egy újra felívelő periódus, ami mind a mai napig tart. Véget ért a világválság és megjelent egy új műfaj, a MOBA, ami magával húzta az egész ipart.

Mi történt azóta? Nyilván a Twitch megjelenése sokat segített, ráadásul, ma már ott tartunk, hogy profi Dota 2 csapatunk is van a Docler Myrmidons révén. Hol tart most a magyar esport?

Még anno a Twitch megjelenése előtt írtam egy cikkemben, hogy az hozhatja el az esport játékok felemelkedését, hogy játéktól függetlenül lehet majd őket nézni. Ez a Twitchcsel ugye megvalósult, így bárki számára elérhetővé vált az esport és csak egy böngésző kellett hozzá. És hogy hol tart ma a magyar esport? Szerintem sokkal jobb helyzetben van, mint ahol 5 évvel ezelőtt tartott, köszönhetően pl. az Esportmillának. Emellett úgy látom, hogy a magyar profi játékosok kezdenek rájönni arra, hogy érdemes a magyar közösséget nyíltan, és nem bezárkózva kezelni, vállalva azt is, hogy egy külföldi csapatban játszanak. Erre régen alig volt példa, talán Pikit tudnám kiemelni, aki egy német top csapatnál, a hoorainál játszott a kétezres évek vége felé (a szintén magyar származású, de kint élő Tóth „shiddy” Jérome csábíthatta oda).

Nemzetközi viszonylatban, ha focis hasonlattal kéne élnem, akkor kb. ott tart a magyar esport, ahol a foci válogatott az UEFA ranglistán. Ott vagyunk a top 20-30-ban, vannak jó játékosaink, jó csapataink, de az igazi áttörés még várat magára.

Legtöbben csak a nagyobb címekről (CS:GO, LoL, HS, Dota 2) beszélnek, ha esportról van szó, de mellettük azért számos olyan - még - kevésbé népszerű esport játék is van, amiben lehet potenciál. Te hogy látod, mely játékokra, közösségekre érdemes figyelni idehaza, vagy akár a nagyvilágban is, mert van benne fantázia?

Mindenképpen azokkal a játékokkal kezdeném, amelyeket mostanában sokszor lesajnálnak, ezek pedig a konzolos esport játékok. Azon belül is kiemelném a SMITE-ot, sokan nem tudják, hogy ebben a játékban van egy vizicsacsi-i magasságokban játszó esporttársunk, Péntek „Zenborne” Dávid. Ha a szívemmel kéne válaszolnom erre a kérdésre, akkor viszont inkább olyan játékot, játékkategóriát mondanék, ami jelenleg nehezen fér be az esport definíciójába. Ilyen például a Speedrunok világa.

Gyakran találkozni olyan, egyébként tehetséges fiatalokkal, akik azt mondják, hogy a szüleik nem engedik őket játszani, mondván, hogy káros, rontja a tanulmányi eredményeket, meg amúgy se a gép előtt üljenek egész nap. Ők mit tudnak tenni ennek megoldására?

Én nem biztos, hogy bármit is mondanék a szüleimnek erről. Azt látjuk, hogy a sportokhoz hasonlóan az esportolók is egyre többet adnak fel a "való" életükből azért, hogy profivá válhassanak. De még mindig nem tart ott ez az egész esport biznisz, hogy ez mindenkire igaz legyen. Számtalan plusz egy tehetséget látni, akinél tökéletesen megfér az iskola/munka/család amellett, hogy ők profik. Nem is kell messzire menni, csak Lengyelországba, pashához:

A modernkori sportban nem jó, hogy minden a pénzről szól, és sajnos az esport is efelé halad. De egy fiatalnak szerintem nem kell és nem kötelező feladnia az életét azért, hogy ő sztárjátékos lehessen. Megfelelő időbeosztással és elkötelezettséggel ma és a következő években is elérhető lesz a top szint úgy, hogy valaki normális életet él mellette. Amúgy meg mondjátok azt anyukátoknak, hogy tök jól megtanultok majd emiatt angolul – nevet.

És mi a helyzet a közönséggel? Elnézve a hazai versenyeket, még mindig nincs meg az a hype, az az elszánt szurkolás, amit nemzetközi tornákon látni. Szerinted mi az, ami előre mozdíthat minket ilyen téren?

Az okkal kezdeném: a minőségi példaképek hiánya. A jelenlegi sztárjátékosoknak nem csak az az ismérvük, hogy jól játszanak, hanem tudnak kommunikálni a közösségükkel, bánni a rajongóikkal, vannak megfelelően kialakított csatornáik, ahol ezt a tömeget elérik stb. stb. Ergo én abban látnám a megoldást, ha ezek a játékosok elkezdenék tudatosan a saját, játékra fordított idejük 10%-át önmaguk menedzselésére fordítani, hogy építsék a róluk kifelé mutatott képet. Másolják le a külföldi példákat és próbáljanak meg hasonló képet sugározni magukról, mert ez a szponzorok felé is csábító lehet. Jó példa Kodiak erre, aki már rég nincs az élvonalban, mégis hatalmas rajongói bázisa van pont amiatt, mert tudatosan építi a saját imidzsét és nem ragadt le annál, hogy jól tudjon lőni.

Te vagy az Esportmilla egyik alapítója, ami nemrég átlépte a 20.000 követőt Facebookon. Mesélnél nekünk egy kicsit a szervezetről?

Az előző bekezdésekben taglalt magyar hanyatlás szülte az Esportmillát. 2013-ban már jó ideje olyan hangulat uralkodott idehaza a meghatározó esport szervezői körökben, hogy nem haladunk sehova és csak egyhelyben lépkedünk. Ezt akartuk előmozdítani azzal, hogy a PlayIT révén kicsit reflektorfénybe hozzuk a hazai esportot. Egy, a PlayIT-et megelőző gamer kerekasztalon végül bazsowiczcal és Dranggal összedugtuk a fejünket, hogy hogyan tudnánk ezt hatékonyan előmozdítani, itt született meg az Esportmilla ötlete. Egy független, non-profit, alulról építkező mozgalomé, ami az akkor már nagyon széttöredezett hazai esportot összehozza. Ez jól láthatóan sikerült.

Meddig nőhet még az Esportmilla? Hova tovább? Mik a célok?

Még hátravan 980.000 követő – mondja mosolyogva. Ha a törvényszék is úgy akarja, nemsokára egyesület leszünk, és vannak törekvéseink, amik azt célozzák, hogy ne ez legyen a vég, hanem próbáljunk meg a többi technikai és szellemi sporthoz hasonlóan bekerülni a hazai és nemzetközi sport vérkeringésbe. Ez egy hosszú, rögös út, de reméljük, sikerrel megvívjuk ezt is.

Mi itthon az esport jövője 1-2 éves távon? Ti miben látjátok a fejlődési lehetőséget?

Szerintem az esport az a profi játékosközösség, a rendezvényszervezők, a nézők, a szponzorok és a hírcsatornák összessége. Hazai szinten persze mindig változik az, hogy ebből az elegyből melyik az, amelyik a legelőrébb jár. Úgy vélem, jelenleg a közösség részének kellene aktivizálnia magát, mégpedig ad egy, hogy váljanak profi játékossá, ha éppen aktívan játszanak is, és ad kettő, hogy legyenek aktívabbak a különböző rendezvényeken. Emellett pedig a szponzorok és a játékosok térfelén pattog a labda: nagyon sok magyar és külföldi lehetőség van, ahol megmutathatják magukat, illetve az előbb említett image építési folyamatba is belekezdhetnének, ahol pedig a szponzorok egyik belépési pontja van az esportba.

Emellett vannak szép kezdeményezések még, de ezek még sokszor magzati stádiumban vannak, vagy éppen hadititkok, de szerintem az utóbbi pár év fejlődési üteme minimum tartható lesz a jövőben is.