Yogg-Saron: akit szeretünk és utálunk

A Hearthstone egyik legszórakoztatóbb lapjából egyre több profinak van elege. Igazuk van?

Ha valaki játszott már profi szinten bármilyen kártyajátékkal, egyvalamit biztosan alaposan megtanult: lehetsz bármilyen jó játékos, a szerencse szerepét sosem hagyhatod figyelmen kívül. De hol van az a pont, ahol a véletlen jelentősége már kényelmetlenné válik? Mekkora "hatalmat" lehet adni az RNG-nek? Ezek azok a kérdések, melyek mostanában a megszokottnál is aktuálisabbak a Hearthstone világában. Ennek oka pedig nem más, mint Yogg-Saron, amely mostanra számos top koncepcióba beférkőzött már, ezáltal pedig alaposan rányomta a bélyegét a kompetitív metára is.

Amikor megjelent a Whispers of the Old Gods, többnyire csak mókapaklikban jutott szerephez Yogg-Saron, hiszen a játékosok is azt hitték, maga a lap is erről szól: egy kártya, amely kiszámíthatatlansága miatt nem kifejezetten erős, cserébe viszont hihetetlenül mulatságos történeteket szülhet. Az idő azonban bizonyította, hogy ez - mármint hogy nem erős - egyáltalán nem igaz. Mostanra pedig eljutottunk odáig, hogy a spell-heavy deckek, mint a különféle Druid-variánsok, vagy éppen a Tempo Mage kötelezően használják Yoggot. Nem győzöm hangsúlyozni: tier 1 paklikról beszélünk, melyek bizonyítottan a versenyek és a ladder legjobbjai közé tartoznak - ide aligha férnek be vicces szerelemlapok.

A játékosok rájöttek Yogg-Saron igazi funkciójára: egy fordító lapról van szó, amit kizárólag akkor szabad kijátszani, amikor már végleg kezd kicsúszni a meccs az irányításunk alól. Vagy még inkább: amikor már semmi esélyünk sincs. Ekkor a legnagyobb az esélye annak, hogy jól fogunk kijönni belőle, sőt, akár totálisan meg is fordíthatjuk az állást. Könnyen belátható, hogy ez nevetséges, és még csak nem is az RNG miatt. Egész egyszerűen csak azért, mert egyetlen lapnak sem lenne szabad ekkora játékerőt képviselnie. Az, hogy mindezt az RNG révén éri el, persze már egy másik dolog... "De hát rosszul is ki lehet jönni a Yoggból" - mondanák sokan. De pont az a lényeg, hogy amikor kijátszod Yoggot, akkor ez már nem számít, hiszen ha nem jön össze, az sem változtat a mérkőzés végkimenetelén - így is, úgy is kikapsz.

Nagy versenyeken látott példákon keresztül is könnyű rámutatni arra, hogy mi a baj Yogg-Saronnal. Monsanto a nyári amerikai előselejtezőkön, SuperJJ pedig a jelenleg is zajló PGL Bucharest Taver Tales versenyen mutatott be egy-egy arcpirító Yogg-Saront, ahol már esélyük sem volt, semmilyen lap nem segített már volna, mégis megnyerték a meccset. Az, hogy kompetitív szinten ilyen módon dőlnek el mérkőzések, alapjában kérdőjelezi meg a Hearthstone esport mivoltát.

Nem csoda, hogy a jól ismert profik is egyre hangosabban hangoztatják nemtetszésüket. A 2014-es világbajnok, Firebat matematikailag is levezette Yogg-Saron negatív hatását, pár héttel később pedig saját versenysorozatot indított tiltott lapokkal. Ahol Yogg-Saron az elsőként kitiltott lap lett - nem a versenyzők, hanem a community által. A közönség is egyre kevésbé kíváncsi rá. De Lifecoach is kiakadt nemrégiben az egyik streamjében, mondván a Yogg színtiszta RNG, amihez semmiféle tudás nem kell. Sőt, azt is levezette, hogy a One Night in Karazhannal valójában még erősítettek is rajta, hiszen olyan varázslatok jöttek ki a kiegészítőben, melyekből szinte csak jól tud kijönni a Yogg kijátszója.

A Yogg-Saron problémakör tehát alapvetően három pontban foglalható össze

A játékosok rájöttek, hogy valójában erős lap, így egyre több pakliba kerül be.
Olyan szituációkat old meg, amire semelyik másik lap nem lenne képes.
Színtiszta RNG, skill nélkül, mert kizárólag olyan szituációban kell kijátszani, ahol a játéktudásnak már nincs szerepe, nincs döntési alternatíva.

Ezek alapján joggal tehetjük fel a kérdést: tényleg szüksége van a Hearthstone-nak egy ilyen lapra? A játékosok és a versenyzők egyre inkább forronganak, így nem mondhatjuk, hogy csak bennünk merültek fel ezek a gondolatok. Kíváncsian várjuk, lép-e valamit a Blizzard a közeljövőben...