Versenyformátumok az e-sportban - 2. rész

Sokaknak okoz fejtörést, hogy az egyes versenyformátumok mit is takarnak, ezért egy két részes cikksorozatban teszünk kísérletet a fogalmak ismertetésére!

A múltheti első felvonásban az egyenesági és a vigaszágas kieséses rendszerek működését mutattuk be, most pedig onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, így érdemes vetni arra is egy pillantást, mielőtt ezt tovább olvasnátok. Ha megvan, akkor pedig következzék a körmérkőzéses és a svájci rendszer!

Versenyformátumok az esportban - 1. rész

tbr | 17/03/15 10:23 Régóta számos vita alapját képezik a különböző versenyformátumok nem is egy hagyományos vagy elektronikus sportban. Mind a játékosok, mind a nézők rendelkeznek egyéni preferenciákkal egy-egy verseny lebonyolítására vonatkozóan, ám ahhoz, hogy beható véleményt alkothasson bárki is ezekről, először nem árt jobban megismerni ezeket alaposabban is!

Round-robin - Körmérkőzéses rendszer

Ez már egy összetettebb rendszer, melyet leginkább CS:GO ligák csoportkörében láthatunk, illetve ennek egy továbbfejlesztett változatát használják az EU és NA LCS-ben, a kétfordulós körmérkőzéses rendszert.

Előbbi működési elve relatíve egyszerű: mindenki játszik mindenkivel egy mérkőzést és az nyer, aki a legtöbb meccset nyeri. Itt már komoly matekozás folyik a csapatok részéről is, hiszen egy jó szériával akár a vége előtt is megnyerhető egy verseny, illetve holtverseny is kialakulhat, ami további szabályok létrehozására kötelezi a szervezőt, ám erre nincs egységes megoldás. Az IEM Katowice csoportkörében használták az egyszerű formátumot, ám az A csoportban hármas holtverseny alakult ki, ott plusz meccseket adtak hozzá a versenyhez.

Ehhez annyit tesz még hozzá a kétfordulós változat, hogy minden csapat játszik mindenkivel, ám két alkalommal. Ezt általában oda és visszavágó mérkőzéseknek hívják, míg az e-sportokban "Bo2"-ként definiálják. A hagyományos sportokkal, mint a futballal ellentétben itt nem egy hazai és vendég meccset játszanak, hanem rögtön egymás után lejátsszák mindkét pályát/meccset.

Ezt az online CS:GO és LoL ligákban is láthatjuk, mint az ESL Pro League vagy az EU LCS. Mindkét liga játékhetekre van bontva és követik is a rendszer alapvetéseit, ám az EU LCS-ben van egy kis változtatás, hiszen az első és az utolsó három hét kivételével úgy működik a lebonyolítás, hogy a két csoport csapatai egymással játszanak az egyszerűbb round-robin formában.

Az ábrán látható módon párosítják a csapatokat a rendszerben

Előnyök - hátrányok

Az előző cikkben tárgyalt formátumokkal szemben a legnagyobb előnye kétségkívül az, hogy igazságosabb. Ha belegondoltok, akkor az egyenes és vigaszágas kiesés rendszerekben nagy a szerencsefaktor, hiszen a legelső párosítás is lehet unfair, míg a round-robin esetén a liga/verseny minden szereplője megküzd egymással és akár több héten át is tarthat, így a csapatok teljesítménye jóval valóságosabb eredményt szül a végére, ami nyilván mindenkinek kedvez a csapatoktól kezdve a szervezőkön át egészen a nézőkig.

Legnagyobb hátránya egyértelműen az IEM Katowice alatt látottak lehetnek: vagyis az, hogy kézen jár a Bo1 formával, ami viszont elég véletlenszerűen tud alakulni abban az esetben, ha egy nap alatt játsszák az összes meccset. Ezen lehetne változtatni, de ehhez hosszabb versenyek kellenek, ami további problémákat vetne fel. Tehát egyelőre érdemes letenni arról, hogy ezen valaha változtatnak, de jó lenne nézőként is, hiszen nem párhuzamosan futnának a csoportkörös meccsek és követhetőbb lenne az egész rendezvény.

Swiss format - Svájci rendszer

A rendszert először egy zürichi sakktornán használták 1895-ben, innen kapta a nevét. A rendszer alapelve, hogy minden fordulóban az előzőleg azonos vagy hasonló teljesítményt elért versenyzők kerülnek szembe egymással. Az első forduló kivétel lehet, mert ha a párosítása nem kiemeléses alapon történik, sorsolás dönthet.

A kiemeléses változatra tökéletes példa lehet az ELEAGUE Major csoportköre, ahol 4 csoportba emelték ki a 16 csapatot az alapján, hogy hányadik helyen végeztek az előző Major-ön (a legendák közül a top 1-4. helyezettek 1. csoport és a top 5-8. helyezettek 2. csoport; a kihívók közül az első négy továbbjutó 3. csoport, a második négyes 4. csoport) és ez alapján készítették el az első nap menetrendjét. Az első csoport a negyedikkel, míg a 2. a 3. csoport ellen játszott, a konkrét párosításokat pedig sorsolással döntötték el fordulóról fordulóra.

Az ELEAGUE Major is a svájci formátumot használta a csoportkörben

Előnyök - hátrányok

Ha jobban megvizsgáljuk a leírtakat, akkor feltűnhet, hogy a formátum minden eddigi problémát kiküszöböl, ami felmerült az előzőleg tárgyaltaknál. Hiszen a kiemelés és a sorsolás miatt relatíve fair és igazságos meccsek vannak, ráadásul az utolsó fordulóig napi egy meccset játszanak a csapatok, szóval nincsenek túlzottan leterhelve sem és megfelelően tudnak készülni a következő mérkőzésre. 16 csapat esetén 4 játéknapra volt szükség a legjobb 8 eldöntéséhez az ELEAGUE Major-ön, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyebben követhetőek a meccsek és a játékosok tudnak pihenni és gyakorolni a csoportkör alatt is.

Különösebb hátrányt nem tudnánk megnevezni a formátummal kapcsolatban, a jelenleg használtak közül egyértelműen a legigazságosabb és legjobban lebonyolítható verzióról beszélünk, ám komoly gátat szab neki, hogy 16 csapat fölötti létszámú versenyre nem a legjobb döntés időigénye miatt. Ettől függetlenül szívesen látnánk gyakrabban, mivel több lehetőséget nyújt a csapatoknak a szereplésre és az erőviszonyok valós meghatározására.

Ezzel véget ért két részes sorozatunk a versenyformátumokról!

TETSZETT? KÖVESD AZ ESPORT1-ET FACEBOOK-ON!