Magyarok irányítják a legjobb görög League of Legends csapatot! - interjú

Fiatalok, tehetségesek, meggyőzőek, de a legfontosabb: akarnak. Két magyar srác története arról, hogyan kerültek a legjobb görög csapathoz!

Nemzetközi, magyar vonatkozású esport sikerekről általában csak akkor beszélünk, hogy ha valamilyen játékos vagy csapat kiemelkedő eredményt ér el. Vizicsacsi, Deadfox, a Pixel csapata, Zenborne, Horec – mind-mind játékosok. Azonban nem csak a gép előtt ülve lehet komoly nemzetközi karriert is elérni. IzpaH-t talán nem kell bemutatni, korábban a Fnatic és az H2K menedzsere is volt, mielőtt saját bizniszbe kezdett volna, míg The Minimalist a francia Vitality LoL csapatának magyar menedzsere. Most pedig itt van két fiatal, szintén magyar srác, akik az egyik legjobb görög csapat menedzsereiként készülnek a Challenger Seriesbe való bejutásra. Az anyagi és infrastrukturális háttér megvan, a több már csak munka és idő kérdése. A határ a csillagos ég.

Korai remények, elmaradó nagy eredmények – A Team HOPE korszak

Aki már egy ideje követi a hazai League of Legends esport szcénát, annak ismerős lehet a Team HOPE csapata, akik 2015-ben elég sok magyar és kisebb nemzetközi LoL versenyt megnyertek (MondoCon, Real Gamers, OVS, EUW Go4LoL). Az akkori csapatból van pár ismerősen csengő név: bluerzor, Frather és geller a későbbi WonderStag e-Sports alapemberei voltak, sk1nzor jelenleg a Team Horizon Reapers-ben nyomja a középső ösvényen, Dugó pedig a Lolfoglalásról lehet ismerős, de még a mai napig fel-feltűnik a top hazai csapatokban.

A HOPE-nál persze nem csak a játékosokon, hanem a menedzsereken is nagy hangsúly volt, történetünk pedig velük kezdődik. Mikó Márton és P. Botond Zoltán is az akkori csapat menedzsmentjét alkották, de a lelkesedésüket nem tudták itthon eredményekre váltani, hiába próbálkoztak a rendezvényszervezéstől kezdve a blogoláson át médiafelület értékesítéssel, streameléssel és még sorolhatnánk.

„Volt egy ütős csapatunk, de nem tudtuk egyben tartani őket. Másfél évvel ezelőtt még a szponzorok se voltak olyan nyitottak, mint most, a versenyek is kisebb pénzdíjazással pörögtek, mi pedig hiába próbáltunk ígérni a játékosainknak támogatást, pénzt, nem tudtuk megvalósítani. Miután szétment a csapat, lényegében mi is abbahagytuk. Próbálkoztunk még más játékosokkal hazai és nemzetközi szinten egyaránt, de már nem volt az igazi, kár érte, pedig Sk1nzor pl. mikor élete formájában játszott, simán Top3 mides lehetett volna Európában, ösvényen talán csak Perkz tudta megverni.” – vág bele a történetbe Mikó.

„Ezt követően Botond és én is abbahagytuk néhány hónapra az egész esport dolgot. 2016 március vége felé tértem vissza az akkor alakuló Team Horizon Reapers (egyik) menedzsereként, a feladatom pedig az lett volna, hogy beszélgessek a játékosokkal, motiváljam őket, figyeljek az egyéni és csapatkommunikációra, de itt még nem tart a magyar esport, ezért sokat nem tudtam hozzátenni a csapathoz, nem is nagyon találtam a helyemet. Augusztusban, miután az öcsém, Frather is távozott a Reaperektől, én is eljöttem. Nagyjából ekkor értek össze újra az útjaink Botonddal.”

A következő állomás: Görögország

„Gondolom mindenki emlékszik még az ESL SEC-re, a negyedik évad éppen most zajlik – folytatja Marci. A tavaszi, szám szerint 3. szezonban a League of Legends bajnokságot a görög Elysium Gaming nyerte, de mi (THR) voltunk az egyetlen csapat az egész tornán, akik meg tudták verni őket, ezért emlékeztek ránk. Mondtam Botondnak, hogy hivatkozzon rám és a THR-re és a régi közös időkre és írjon nekik egy emailt, mert tudtam, hogy csapat és edzőgárda váltás van épp a csapatnál és tuti, hogy keresnek embereket. Botond minden áron irányítani szeretett volna egy csapatot, én meg mondtam neki, hogy bajunk nem lehet belőle, próbálja meg.”

„Nem is lett – vág közbe Botond. Emlékeztek Marcira, engem pedig meghallgattak és sikerült meggyőznöm a menedzsmentet, így idén szeptemberben elkezdtem az Elysiumnál dolgozni, mint a csapat vezetője. Persze ehhez egy jó nagy adag véletlen is kellett, de nevezzük inkább szerencsének. Az akkori, esportért felelős igazgató, akivel én tárgyaltam, behívót kapott kötelező görög katonai szolgálatra, ő pedig fogta és egy csapásra átruházott rám minden feladatot: csináljak elemzést az európai piacról, mérjem fel a potenciális Challenger játékosokat, rakjam össze az edzői gárdát, egyeztessek scrimeket, tárgyaljak a játékosokkal… szóval úgy minden az ölembe hullott. Kaptam magam mellé egy görög asszisztenst, aki a mindennapi munkában segített, de egyébként a lényegi részeket nekem kellett csinálnom.

P. Botond Zoltán

"Szerencsére azóta visszajött, de ettől függetlenül továbbra is én vagyok League of Legends csapat menedzsere én egyeztetek a szakmai stábbal, a játékosokkal, intézem a szerződéseket, a scrimeket szervezem, versenyre nevezek, szállást foglalok, szóval kb. minden, a LoL-osok körüli teendő nálam van."

"Augusztusban lejárt az egész csapat szerződése és nem hosszabbítottak senkivel, mert úgy érezték, ideje nagyobb pályára menni és megcélozni a Challenger Seriest. Ehhez bőven megvan a csapat anyagi háttere, több szponzor, pl. a CoolerMaster vagy a G2A is kiemelt nemzetközi partnerként kezel minket, de számos másik görög céggel van együttműködésük, a felsővezetés évek óta ebből él. Várhatóan decemberre lesz meg a pénz a csapat első saját gaming házára, így csak még könnyebb lesz a gyakorlás" - meséli Botond.

A magyarok az esport kínai munkásai?

"Még csak bő egy hónapja dolgozom a csapatnál, de az már most érezhető, hogy itt a háttérgárda sokkal nagyobb figyelmet kap, és sokkal komolyabban van kezelve, mint Magyarországon – mondja Botond. Itt van elemző, aki csak a játékot figyeli, van performance coach, aki a játékosok teljesítményével foglalkozik és van pl. pszichológus is – így került Marci is a képbe. Beajánlottam a csapatnak, kipróbálták és azt mondták, jöjjön."

"Na persze az se volt elhanyagolható tényező, hogy az ottani fizetésekhez képest töredékéért vállaltuk el a munkát, hiszen megélhetés szempontjából teljesen más pl. 1000 euró Görögországban, mint itthon. Úgy is mondhatnám, hogy mi vagyunk az esport kínai munkásai. Az Elysiumon belül is azt vallják: lehetnek bármilyen jó játékosaink, ha nincs meg a megfelelő szakmai háttér, akkor bukta az egész, mert nagyon könnyen és nagyon sokszor ki lehet égni már ezen a szinten."

Csak a Challenger Series kvalifikáció elfogadható

"Már a téli Challenger Series selejtezőre készülünk, a kudarc nem elfogadható. Jövő nyárra már az LCS a cél és vele párhuzamosan egy stabil brand kialakítása. Amikor a szervezet vezetőivel megállapodtunk, azt kérték tőlem és Marcitól is, hogy hosszú távon gondolkozzunk az Elysiummal, mert szeretnék Európa legjobb szervezetei közé emelni. Ehhez jelenleg minden adott, a többi már csak idő és befektetett munka kérdése – mondja Botond."

"Az edzésprogramban is van különbség Magyarország meg mondjuk egy Challenger Series csapat között. Míg itthon jellemzőbb a Team Rankedezés, addig pl. az Elysiumnál már csak az előre ütemezett scrimmelés és a soloQ a mechanika miatt a két gyakorló program. Egy hét 6 edzésnapból áll, ebből 2 nap soloQ, 3 nap scrimmelés és 1 nap stratégiai edzés és videózás, akár egyénre lebontva. A scrimek után mindig kapnak visszajelzést a játékosok, hogy min kell javítani, változtatni."

Az ESL SEC 3. évadának győztes csapata az Elysium. Kép: ESL SEC Facebook

A legnagyobb különbség a hazai és a görög esport között a hozzáállás

"Egy bizonyos szint fölött már tényleg csak a hozzáállás számít. Ha most összevetném a Fnatic-ot és az Elysiumot, az egyetlen különbség a rendelkezésre álló pénzösszeg lenne. A játékosok itt már munkaként kezelik az esportot, de ehhez kell valaki, aki az elején hajlandó pénzt ölni bele. Na meg egy jó marketinges, aki értékesíthetővé teszi a felületeidet, hiszen csak erre fognak ugrani a támogatók, amitől hosszú távon fenntartható lesz a szervezet" – mondja Botond.

"Itt meg kell említenem, hogy ugyan viharos körülmények között váltam el tőlük, meg kell dicsérnem a THR csapatát. A jelenlegi marketingesük és menedzserük, Halász Norbert, pont azt próbálja csinálni, ami szerintünk is a helyes út lenne a magyar csapatok számára. Saját tőke kockáztatásával ölt már akkor is pénzt a srácok és a team felületeibe, amikor még én ott voltam, és ő próbál értéket teremteni a csapatának (ennek köszönhetőek a mostani bluerzor stream-ek is). Ez az a kockázatvállalás, amire szükség van. És ugyan ezt a tervet még anno ketten találtuk ki, becsülendő és követendő példa, hogy ő továbbra is töretlenül folytatja."

"Én azt érzem, hogy a magyarok még mindig nagyon konzervatívan állnak hozzá az esporthoz. A görög rajongók sokkal nagyobb érdeklődéssel fordulnak a csapatok felé, de persze a szponzorok is sokkal nyitottabbak, az esport kultúrája jóval elfogadottabb" – teszi hozzá Mikó. "Ha lenne Magyarországon egyetlen jó példa, valaki, aki merne kockáztatni és befektetni és még jól is csinálná (marketing, kommunikáció stb.) és ki tudna alakítani egy követőbázist, akkor az beindítana itthon is egy láncreakciót. Nagyon remélem, hogy az induló Magyar Elit Bajnokság ezen valamennyit fog segíteni, de azért van bennem egy kicsit félsz. Eléggé benne vagyok a hazai játékos szférában és még mindig azt érzem, hogy ezt nem veszik eléggé komolyan, inkább csak amolyan átmeneti megoldásként kezelik. De ha hosszú távon is fenn tud maradni ez az egész, ha egy visszatérő versenysorozat tudna lenni a jövőben, akkor biztos, hogy segíteni fog a hazai csapatoknak."

Persze ez még csak az első lépés, az idő és az Elysium eredményei majd eldöntik, hogy mennyire lesznek sikeresek a srácok.

Tetszett a cikk? Kövesd az Esport1-et Facebook-on!