Ocelote: "Azt akarom, hogy a G2 legyen az esportok Real Madridja!"

Egy hosszabb interjú korunk egyik világszinten meghatározó esport személyiségével, Carlos "Ocelote" Rordrígeuez Santiagoval, a G2 Esports alapítójával, csapata sorsáról, és terveiről. 

A madridi születésű, alig 26 éves Ocelote, korunk esportjának egyik meghatározó alakja nem csak Spanyolországban, hanem világszinten is. A League of Legends játékosaként lett ismert anno, ahol az akkori legmagasabb szinteken versenyzett évekig. Pár évvel ezelőtt felhagyott játékos karrierjével, azzal a célzattal, hogy saját meghatározó csapatát hozza létre G2 Esports néven. Manapság már teljesen más életvitellel rendelkezik üzletemberként és apaként, mint korábban játékosként.

Ez egy meghatározó év volt a G2 számára, hiszen idén debütált a csapat az LCS színpadán. Hogyan értékeled ezt az időszakot?

Annak a ténye, hogy a másodligából érkeztünk, és ennek ellenére mégis megnyertünk mindent Európában azt jelzi, hogy valamit jól csináltunk. Ettől függetlenül nem vagyok teljesen boldog, az rendben van, hogy bejutottunk a legfelsőbb szintekre, és megnyertünk itt mindent, úgy hogy közbe nem bíztuk el magunkat, de ez nem elég. Most már ismernek minket, de többet szeretnénk. Szeretnénk megnyerni egy világbajnokságot, egy nemzetközi versenyt, konzisztensek maradni, és minőségi anyagokat produkálni. A jelenlegi szint még nem a vég.

Hogyan élted meg a League of Legends világbajnokságát?

Magas elvárásokkal, és magabiztossággal érkeztünk, hiszen a scrimek jól mentek. Top csapatnak éreztük magunkat, és a célunk a döntő elérése volt. Nyilvánvalóan nem így alakult végül.

Nem jutottunk ki a csoportkörből több okból is. Egyrészt 17 éves játékosaink vannak, akik, hát... képzeld el, hogy 17 évesen megérkezel egy világbajnokság színpadjára, ahol rengetegen néznek téged, és elvárnak bizonyos dolgokat. Normális, hogy az ember izgul, remeg a keze stb.

De ahogy minden sportban, itt is van egy holnap, e holnap jelenleg az LCS-t jelenti, amit ezúttal is meg kell nyerünk, kétszer is, hogy újra próbálkozhassunk a világbajnokságon.

Végül két koreai csapat küzdött meg a döntőben. A harmadik szezon óta dominálnak koreaiak. Mit gondolsz, mi a különbség a koreai és a nyugati esport között? Ennyire nehéz velük versenybe szállni?

Véleményem szerint a kultúra eléggé számít, ami náluk nagyon erős és rendezett. Rengeteg pénz van a dél koreai esportban, aminek hála, sokkal élettel telibb az egész, és ezért fejlődik a rendszer. Emiatt képesek ők mindig azt a plusz 1 százalékot hozzátenni, ami a győzelemhez kell, és a legvégén mindig azon az 1 százalékon múlik, amibe a koreaiak a legjobbak.

Ezen felül úgy vélem hogy mind az USA, mind Európa sokat tesznek bele infrastruktúra, lehetőségek, és pénz terén. Emiatt idővel biztosan láthatunk majd itt is fejlődést, azaz csökkenni fog a régiók közti különbség.

Megváltoztatnál bármit ebben a fiatal iparágban?

Magától növekedik jelenleg, csak valahogy több tényszerű számra, mutatóra lenne szükség, hogy ezt a hypeot meg tudjuk osztani másokkal. Normál esetben, azok az emberek akik rendelkeznek azzal a pénzmennyiséggel, ami ennek a támogatásához szükséges, számokat akarnak. Felemelő érzés egy esport csapatot üzemeltetni, de végső soron ez is a számokról szól. A Real Madrid is arra kíváncsi, hogy hány rajongód van, mennyit ér a branded, hány embert tud elérni.

Végiggondolva, mint már mondtam, magától növekedik az iparág, és nem változtatnék meg benne semmit úgy igazán. Talán azt a részét, hogy kicsit nyitottabb gondolkodásmód jellemezze a toborzási folyamatot, amikor tehetségekről van szó, mert a tehetség az egyik legfontosabb dolog minden cégnél, és ebben az esport sem kivétel.

Ami az úgynevezett gurukat illeti, mi a véleményed erről a személyiségtípusról, kifejezetten az esport világában?

Végül is az esport egyáltalán nem különbözik bármelyik másik iparágtól. Mindig lesznek olyan emberek, akik ötletek nélkül is jól eladják magukat, és lesznek olyanok akik mérhetetlen tudásuk ellenére sem fogják.

Minden egyes cég növekedést tapasztal jelenleg ebben a szekcióban, mert az egész iparág növekedésben van, és a végső potenciáljának még a tizedét sem érte el. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden egyes cég tele van tehetséggel, vagy azt, hogy jól csinálják azt amit csinálnak.  Ez egyszerűen azt mutatja, hogy sodródnak az árral, ami jelenleg jó irányba, és egyre magasabbra viszi őket. A gondok majd akkor kezdődnek, ha ez az ár kicsit lelassul. Nem tudom, hogy ez mikorra várható, de jelenleg még szépen növekedik, éppen ezért a tehetség is limitált, mert nem feltétlen szükségszerű még.

Majd ha olyan tehetséges emberek fognak itt dolgozni, mint a legnagyobb sportágakban, gondolok itt a focira, NBA-re, vagy olyan cégekre mint az Apple, Google, szóval ha ilyen emberek érkeznek hozzánk is, akik tehetségükkel rájönnek majd, hogy hogyan tegyék ezt az egészet egy abszolút felső kategóriás szórakoztató műsorrá, akkor fog megkezdődni a természetes kiválasztódás. Innentől ugyanis az esport cégek igenis oda fognak figyelni arra, hogy csak olyan emberekre költsenek, akiknek feltétlen ott helyük tudásuk és tehetségük alapján, különben nem fogják túlélni a versenyt, és élve felfalják őket.

Mint egy szervezet tulajdonosa, megváltoztatnál bármit a kompetitív szcénában?

Igen, az első dolog az lenne, hogy megjelenjenek más játékok is. Manapság a CS:GO, a LoL, és a HS megy a legjobban. Aztán vannak a másodlagos játékok mint a DotA, vagy az Overwatch. Egyértelmű, hogy minél több játék van tényleges reflektorfényben, az annál jobb a csapatoknak, mert így kevésbé függnek egy-egy kiadótól pl. Riot Games, Blizzard, Valve (a G2 rendelkezik egy elég erős CS:GO csapattal is - a szerk)... Egy szervezetként, az a célod, hogy minél kevésbé függj a kiadótól, mert túl nagy a befolyásuk, és ez egy kiegyensúlyozatlan környezetet alakít ki.

A teljes karriered során, mint játékos, vagy mint tulajdonos, mik a legemlékezetesebb pillanataid?

Rengeteg volt. Tulajdonosként szerintem az, amikor megnyertük az LCS-t, illetve amikor eladtuk a CS:GO csapatunkat majd egy millióért, és kaptunk helyette egy jobbat, ingyen. Az aztán egy igazi adrenalin löket volt.

Játékosként is voltak azért szép pillanataim, például amikor először kvalifikáltunk a League of Legends világbajnokságára, vagy a World of Warcraft világbajnokságára. Minden egyes ilyen pillanat a sikerhez vagy a győzelemhez köthető.

"Sokkal inkább szeretek tulajdonos lenni, mint anno játékos."

De nem ezek a sikerek vezérelnek engem, hanem a napi sikerek. Annak örülök, amikor korán fel tudok kelni azért, hogy valamit csináljak. Két-három órás telefonhívásokat lebonyolítani egy egyszerű videó egyik részlete miatt, amit aztán később értékelnek. Ezek az apró dolgok azok, amik igazán motiválnak engem. Kevésnek tűnhetnek, de ha minden nap megcsinálsz pár ilyet, máris célt ad a hétköznapoknak.

Végső soron, egy szervezet alapítója teremteni akar. Ez az ami meghatároz egy ilyen embert, ezt szereti csinálni. Hatással akar lenni a világra, és értéket szeretne hátrahagyni maga után. Munkákat hoz létre, és szeretne mindent megteremteni, amit csak lehet.

Mire számíthatunk tőled a jövőben?

Megtanultam, hogy az se jó, ha az ember túl sok mindenre koncentrál. Azt hittem képes leszek egyszerre hat céget is vezetni, de... bár tartom, hogy szerintem képes lennék rá, de az igazság az, hogy nem lesz legendás egy cég, vagy akár hagyaték, ha közben más dolgok is vannak előtte.

Ha felkelek a G2 jár a fejembe, ha ledőlök, a G2 jár a fejembe. Felkelek reggel négykor izzadtan, akkor is a G2 jár a fejembe. Zuhanyzáskor, és még olvasás közben is. Nem tudsz maradandót alkotni, ha nem az az egy dolog van előtted mindig. Ha két cégem lenne, akkor nem mindig a G2 járna a fejembe, és nem lennék képes annyit belefeketni. Azt akarom, hogy a G2 legyen az esportok Real Madridja!

Végezetül, egy montázs az SK Gaming volt mideséről, Ocelote-ról:

Tetszett a cikk? Kövesd az Esport1-et Facebook-on!