Egy kapitány jegyzetei: "Magunknak köszönhetjük"

Ilyen volt a Tunézia elleni vb meccs a kapitány szemszögéből.

Egy kapitány jegyzetei

Magunknak köszönhetjük...

Elérkezett a 2. forduló. Most valahogy minden másképpen indult. Nyugodtan mentünk neki a mérkőzésnek, pedig tudtuk, hogy ha itt pontokat bukunk, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk. A csapat összeállítása is könnyen ment. Abban gyorsan megegyeztünk, hogy a felállás 3-5-2 lesz, aztán egy ember feldobott egy összeállítást, a többiek pedig acceptálták. A dolgunkat egyedül az nehezítette, hogy Gengszter és Rácz Bandi jelezte, hogy biztosan nem lesz ott a meccsen, valamint Norbi és Balika is lehetséges, hogy a hiányzók táborát fogják erősíteni.
Akkor már elkezdtem kicsit aggódni, amikor a meccs előtt egy órával Sasi is "sérültet jelentett" (internet problémák miatt). A meccs előtt 10 perccel pedig kiderült, hogy Balika egyik meccsen sem, Norbi pedig az elsőn nem tud részt venni. Még szerencse, hogy ennyire bő kerettel dolgozunk. Az első meccs jól indult, Karika már a 4. percben megszerezte a vezetést, de a Tunéziaiak gyorsan válaszoltak egy szabadrúgás góllal. Buta szabálytalanság volt a 16-os vonalán. Egyéni hiba. Nem baj, megyünk tovább, meg kell lennie. Aztán jön Bazsi beadása, Pedro fejel, a labda flipperezik és a védőről a kapu felé pattan. Igyekszik utána, de nem tudja kihúzni időben. Felhangzik az "És megadta! És megadta" kiáltás. Folyik a meccs, átálltunk kontrára. Nem önszántunkból. Fejlődött az ellenfél a selejtezőkhöz képest, nem is keveset. Megleptek minket. Az utolsó pár percben már egykapuznak, képtelenek vagyunk megtartani a labdát, de a spori lefújja, 3 pont a zsebben.

A második meccs rosszul indul. Labdavesztés után vezet Tunézia. Egyenlíthetnénk, de Pedro 100%-os ziccerben Nikolics díjas lövést mutat be, a labda pedig a szögletzászló felett hagyja el... A stadiont... Pedro a saját anyjába küldi el magát, többször is. Nem vagyunk nyugodtak. A kezdeti sokk nem múlik. Pánikolunk, nem játsszuk azt a rövidpasszos játékot, amit annyit gyakoroltunk. Kapkodunk és eszetlenül rugdossuk felfelé a labdát. Aztán jön megint egy hiba, ZG beragad méterekkel a másik két védő mögött, a helyzetet pedig kihasználják. Már két gól a hátrány. Nehéz lesz. A félidőben Norbi (végre) elkezd beszélni, nyugtatja, irányítja a többieket. Ennek megvan a hatása, elkezdünk támadni. Karika beadásából Bazsi gólt fejel, szépítünk. Odaszegezzük az ellenfelet, de nem jön a gól az istennek sem. Ott vannak a helyzetek, de valahogy semmi sem az igazi. Egykapuzunk, de marad a 2-1... A meccs végén a csapat ott maradt és hosszasan tárgyaljuk, hogy min kéne változtatni. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, csak akkor lesz reális esélyünk a továbbjutásra, ha a hollandokat oda-vissza verjük. Nem lehetetlen feladat, hiszen eddig négyből négyszer vertük őket, de ezen a világbajnokságon valahogy semmi sem úgy jön össze, ahogy eddig. A helyzetünket pedig magunknak nehezítjük meg. Nem az ellenfelek vernek meg minket, hanem mi saját magunkat.

Magunknak köszönhetjük... Titkon azt gondoltuk, hogy majd meglepetéscsapat lehetünk. Hát azok lettünk. Csak éppen negatív irányban. Nem tudjuk hozni azt a játékot, amit a selejtezők, vagy a felkészülési mérkőzések során. Ennek az okát pedig senki sem tudja. Talán annyi a probléma, hogy magyarok vagyunk, mentálisan gyengék és összeroppanunk az igazi tét alatt... Választás így pedig nem marad az utolsó meccsre. Menekülhetünk a győzelembe, mert a gólkülönbségünk magasan a legrosszabb, a legjobb harmadikként való továbbjutásra szinte esélytelenek vagyunk, a kettős győzelem az egyetlen esélyünk. Vasárnap pedig kezdődik az ITFA világbajnokság és Kína, ami szintén nem lesz egyszerű az előrevetített ázsiai csapatok ellen fennálló lag miatt...

TETSZETT? KÖVESD AZ ESPORT1-ET FACEBOOK-ON!

Kövess Minket!