LoreMorzsák: érdekességek hőstörténetekből, 2. rész

A LoreMorzsákban történetek érdekességeit ragadjuk ki és osztjuk meg veletek.

Gondolkoztál már azon, hogy néhány karakter miért olyan, amilyen? Mi állhat a háttérben? Milyen történetük lehet? A LoreMorzsákban ezen történetek érdekességeit szeretnénk elhozni nektek, megismertetni veletek a hősöket még jobban, még mélyebben. Ha lemaradtál volna a sorozat első részéről, itt tudod pótolni:

LoreMorzsák: avagy néhány hőstörténetből összeválogatott érdekesség -1. rész

Ben, Huzsi | 17/12/07 13:43 Gondolkoztál már azon, hogy néhány karakter miért olyan amilyen? Mi állhat a háttérben? Milyen történetük lehet? A LoreMorzsákban a történetek érdekességeit szeretnénk elhozni nektek, megismertetni veletek a hősöket még jobban, még mélyebben.

Cassiopeia undorodott magától. Nosztalgikus perceiben szívesen gondolt vissza arra az időre, amikor még nagyhatalmú embernek számított Noxusban. Orgyilkosok sújtottak le egyetlen parancsára, katonák árulták el neki legmélyebb titkaikat, és tábornokok kértek a tanácsából és segítségéből, remélve, hogy Cassiopeia támogatja őket a későbbiek során. Azóta nem volt a noxusi elit tagja, hogy átalakult ezzé a groteszk szörnyszülötté, és rejtőzködésre kényszerült. Shurimából hazatérte után muszáj volt a családi kriptában bújkálnia. Iszonyodott saját átalakulásától és emellett rejtőzködnie kellett az emberek elől. Végül a vadászösztön kerekedett felül benne, és éjszaka, amikor családja aludt, portyára indult. Az emberi mivoltát hátrahagyva, egy gyilkos szörnyeteggé változott, véglegesen.

Lymere professzor közölte Ezreallal, hogy szülei valószínűleg meghaltak, miközben Shurima romjai közé hatoltak be, ahonnan soha nem tértek vissza. Ezreal meg volt győződve arról, hogy életben vannak, és próbálnak visszatérni hozzá. Gyakran elnyújtotta a vacsorákat, várva, hogy édesanyja és édesapja betoppan Ne'Zuk mágikus drágakövével. Kutatásai során, egy rég halott császár sírjában észrevette, hogy teljesen simák a csempék, mintha nemrég kerültek volna a helyükre. A sírban talált egy bronzkesztyűt, amelynek közepébe egy azúrkék amulett volt beágyazva. Amikor Ezreal kikecmergett a sírból, a falak megremegtek, és elkezdtek összedőlni körülötte. Bár már nem látott kiutat, elképzelte, ahogy a pont felette lévő barlangban áll. Érezte, ahogy összegyűlik az erő a kesztyűben, az amulett világítani kezd, ő pedig azonnal arra a helyre teleportált, amelyet maga elé képzelt.

Galio a Rúnaháborúk után lett megteremtve, amikor menekültek a tömegek a mágikus rombolás és pusztulás elől. Az egyik história szerint Valoran nyugati területén egy ilyen csoportot sötét mágusok üldöztek. Az emberekre rájuk fért volna a pihenés, ugyanis napok óta nem álltak meg. Egy ősi, kővé vált erdő árnyékában próbáltak meg elrejtőzni, de a mágusok meglepve tapasztalták, hogy varázslataik nem működnek a furcsa erdő fái között. A fák elnyomták a varázslatokat, az erejüket, az elhangzott varázslatok nem voltak mások, csak szavak. Idővel rájöttek, hogy hamuval és mésszel keverve olyan kőanyagot hozhatnak létre az erdőből, amely szinte minden varázslatnak ellenáll. Így született meg egy Durand nevű szobrásznak köszönhetően Galio. Galio egy kőkolosszus, aki őrt áll Demacia városán kívül. Galio feladata a város és az emberek védelmezése az ellenséges mágusoktól, sokszor évtizedekig nincs teendője, majd az erős mágia jelenléte hirtelen csak életre kelti. Amikor él és lehetősége van rá, örömmel harcol társaiért és az emberiségért, megtiszteltetésnek érzi a lehetőséget. A győzelmei azonban mindig elszomorítják egyben, ugyanis ha elpusztítja az ellenfelet, neki vissza kell mennie a mély álomba, míg egy újabb ellenség fel nem bukkan.

Gangplank a kalózkirály, akit megfosztottak trónjától. Ahol csak megfordul, halál és pusztulás jár a nyomában. Olyannyira hírhedtté vált, hogy hajója fekete vitorláinak puszta látványa pánikot kelt még a legedzettebb matrózok körében is. Állítólag Noxus Legfőbb Tábornoka is a vérére szomjazik, amiért meglovasította Swain zászlóshajóját; a Leviatánt, a noxusi flotta büszkeségét. Bár Gangplank sokak szemében szálka, eddig senki nem tudta nyakon csípni, pedig orgyilkosok és fejvadászok egész serege, illetve teljes hajóhadak vadásznak rá. Sötét örömét leli abban, hogy egyre nagyobb összegeket kínálnak a fejéért, és valahányszor visszatér Bilgewaterbe lopott kincsektől roskadozó hajójával, személyesen szegezi ki a hirdetőtáblára a legújabb körözvényt.

Hecarim egy rég elfeledett birodalomban született, és egy legendás lovagi társaság fegyverhordozója lett. A Vas Rendje egy összetartó testvériség volt, amely a királyság védelmére esküdött fel. A rend az elképzelhető legkeményebb kiképzésnek vetette alá, és a szigorú gyakorlatok hatására kiváló harcos vált belőle. A felcseperedő Hecarim a harc és a hadicselek minden formáját könnyedén elsajátította. Lovas küzdelemben hamar felülmúlta az összes többi fegyverhordozót, így a Vas Rendjének lovagparancsnoka is felfigyelt rá, aki felismerte az ifjúban a tehetséget, és a saját lehetséges utódját. Ahogy teltek az évek, pompás paripája hátán Hecarim győzelmet győzelemre halmozott, de a lovagparancsnok meglátta a növekvő gonoszságot hadnagya lelkében. Hecarimot csak a gyilkolás és a mindenáron való győzelem érdekelte, és a lovagparancsnok elhatározta, hogy a fiatal lovag soha nem válhat a rend vezetőjévé. Közölte is vele négyszemközt, hogy nem ő lesz az utódja. A hadnagy dühös volt, de magába fojtotta a mérgét, és visszatért mindennapi teendőihez.

Illaoi megértéséhez meg kell ismerni azt a vallást, ami szerint éli az életét. Nagakabourost, hitének istenét többnyire hatalmas kígyófejként ábrázolják, amelyet csápok sokasága övez állandó, kezdet és vég nélküli mozgásban. Kígyóanya, a Nagy Kraken vagy éppen a Szakállas Hölgy: mindegy, milyen néven emlegetik, Nagakabouros a Kígyó-szigetek istene, az élet, a tengeri viharok és a mozgás úrnője. (Nevének szó szerinti fordítása annyit tesz: „a határtalan szörny, mely a tengert és az eget mozgatja.”) Az őt tisztelő vallásnak három fő hitelve van: minden lélek arra születik, hogy az univerzumot szolgálja; az univerzum minden lényében ott él a vágy; az univerzum csak akkor tart a beteljesülés felé, ha az élőlények a vágyaikat követik.

Jhin egy pedáns alapossággal dolgozó pszichopata bűnöző, aki szerint a gyilkolás művészet. Egykor egy ioniai börtönben raboskodott, de az országot uraló tanácson belül működő titkos szövetség kiszabadította onnan, a sorozatgyilkos azóta őket szolgálja. Akkoriban az uralkodó tanács egy csoportja kétségbeesetten próbált választ találni a nindzsák és a wujukardmesterek támadásaira, és titokban Jhin szöktetését kezdték szervezni, hogy azután elrettentő fegyverként használják. A Kashuri-fegyvertárból származó új fegyverekkel és szinte kimeríthetetlen anyagi háttérrel megtámogatva Khada Jhin „előadásai” minden korábbinál látványosabbak lettek.

Szederláb Ivernt sokan a Zöld barát néven ismerik. Fura egy szerzet, félig ember, félig fa, aki Runaterra erdőit járja, és életet visz mindenhová, ahol feltűnik. Freljord történelmének hajnalán Ivern szilaj harcos volt, vasakaratú és rendíthetetlen. Amikor azonban hatalomra kerültek a Jégszülöttek, akik őt és a népét csupán szánalmas halandónak tartották, akik dacolnak az ő szent akaratukkal, Ivern tehetetlen volt. Rokonaival cselszövést eszelt ki a gonosz uralkodók hatalmának megdöntésére. Kegyetlen Ivern egy harcedzett zászlóaljjal a parancsnoksága alatt kihajózott hát a Jégőrzők fagyos kikötőjéből, és útnak indult egy távoli vidék felé, amely a legenda szerint minden mágia forrása volt. Ha megkaparinthatná magának azt a szörnyű hatalmat, Ivern végre megtörhetné a Jégszülötteket. Hajóik eltűntek a látóhatáron, és sosem látták őket újra. Úgy koptak ki a freljordiak emlékezetéből, ahogy a lábnyomokat befedi a hóesés.