Solo queue és mentalitás -miként mássz feljebb a létrán?

Nem fogok kertelni: a League of Legends sokszor egy nagyon toxic hely, illetve élmény tud lenni. Mit tehetünk mi saját magunkért?

Sajnos akárhogyan is szépítjük a helyzetet, a League of Legends játék, illetve pontosabban a közösség minden csak nem tökéletes. A személyes élmények persze csalókák lehetnek, néha több "rossz" embert fogunk ki az átlagnál, akikkel nehezebb bánni, de az tény és való, hogy ahogy a játékosbázis nőtt, vele együtt a trollok és egyéb "állatfajták" is, akikkel meccseink alatt találkozhatunk.

Ők ketten uralják jelenleg a dzsungelt, de melyikük az erősebb?

Aioween | 18/04/03 11:25 Olaf és Skarner jelenleg nagyon előkelő helyet foglalnak el a dzsungelben és gyakran egymással szemben találják magukat. De vajon ki mikor tudja dominálni a másikat? Egy dologban nagyon hasonlít a két karakter: a 8.1-es patch előtt konkrétan sehol sem voltak.

Itt most elsősorban nem arról lesz szó, hogy mit hogyan csinálj a játékon belül, hogyan farmolj, gankelj stb. sokkal inkább arról a mentalitásról és gondolkodásmódról, ami ahhoz kell, hogy az előbb említett játékostípusok ne vegyék el végleg a kedvünket a játéktól. Nézzünk át pár fontos pontot, amin érdemes elgondolkozni. Ha ezt mindenki megtenné, még az olyan meccsek is elviselhetőbbek lennének, amiket fixen nem tudunk megnyerni, mert pont úgy jön ki a matchmaking, vagy több hibát követünk el a meccs elején. Sokan nem gondolnak bele abba, hogy az esetek nagy százalékában nem is maga a vereség kerget ki minket a világban, hanem a többiek hozzáállása, illetve a kommunikáció a meccs alatt.

Könnyű lesz ettől máris minden mérkőzésünk és hirtelen 90%-os győzelmi aránnyal fogunk rendelkezni? Nem. Ha ez így lenne, a League of Legends nem lenne az egyik vezető e-sport játék jelenleg a piacon. Sokszor hangzik el az a mondat, hogy hardstuck (megragadt) silver/bronze/gold stb vagyunk. A kérdés az, hogy mi is valóban azok vagyunk-e, vagyis tényleg ennyire vagyunk-e képesek a játékban. Nem fogok hitegetni, bizony lesznek olyanok akik tényleg csak a bronze vagy silver szintet ütik meg, ezen az sem fog változtatni, ha mondjuk egy szezon alatt 1500-2000 meccsből valami csoda folytán feljutnak goldba, netán platinumba, ezt is el kell fogadni.

Ahhoz, hogy az előbbi kérdésre választ kapjunk, gondoljuk végig, hogy egyrészt hány meccset játszottunk, hány promót buktunk el, milyen hősökkel mennyit játszottunk stb. Mivel a League of Legends egy csapatjáték, jobb ha elfogadsz egy szomorú és nehezen emészthető tényt. Lehetsz te bármennyire jó játékos, nem fogsz megnyerni minden mérkőzést. Lehet ez ellen küzdeni, de felesleges. Az már más kérdés, hogy mikor mondunk le egy adott mérkőzésről, de erről még később. Elég ha csak a profikat nézzük meg, mint Doublelift, Bjergsen, vagy épp Biofrost, nekik sincs 55-60%-nál nagyobb győzelmi arányuk. Ennek az egyszerű oka, hogy 10 játékos közös együttműködése a végeredmény még akkor is, ha mindkét csapat más célért küzd. Lehet kapunk egy feedert, vagy valaki afkol, sok minden közbejöhet, ami befolyásolja egyesek teljesítményét.

Ahogy említettem, fontos a lejátszott meccsek száma is. 40-50 meccsből egyáltalán nem fog kiderülni, hogy mit is tudsz pontosan, ebbe túl sok a hibafaktor, a véletlenszerű esemény, ami közrejátszhat. Ha ténylegesen kíváncsiak vagyunk a képességeinkre, ahhoz kell azért egy 150-200 meccs. Az sem mindegy, hogy mit játszunk. Legyen legalább két pozíciónk, amiken stabilak vagyunk és ne akarjunk túl magasra lőni a hősök számával. Elég ha mindegyik poszton 2-3 hőssel megálljuk a helyünket, ha pedig offrole-ra kerülünk, ne féljünk néha napján dodge-olni. Higgyétek el, 2-3 LP vesztése még mindig jobb, mint hogy végigszenvedjük egy mérkőzést és lefáradjunk szellemileg egy olyan helyen, illetve hőssel, akit nem ismerünk igazán és leginkább arra építünk, hogy az ellenfél is ennyire béna lesz.

Összefoglalva, ne mindig csak az LP-t nézzük és igenis játsszunk, sajátítsunk el egy adott szerepet, hogy igazán jók legyünk.

Mivel online játékról van szó, bizony nem egymagunkban fogunk játszani, tehát kommunikálni és együttműködni kell majd másokkal. Itt jön képbe a viselkedés kérdése, ami szerintem a legkritikusabb része a játéknak és a legtöbben itt hasalnak el, még akkor is, ha épp diamond az illető. Az első és legfontosabb szabály, mielőtt bármit mondasz, gondold végig, hogy te miként reagálnál valakire, aki ugyanígy szól hozzád? Ez egy elég jó módszer arra, hogy eldöntsük, vajon helyes-e amit teszünk, vagy mondunk.

Apróságnak tűnhet, de a mentalitás és a hozzáállás csodákra lehet képes. Tegyük fel valaki hibázik, vagy egyszerűen rosszabb napja van. Bizonyára veled is előfordult már ilyen. Mit teszel? Leordítod a fejét és elmondod neki, hogy mennyire nem ér semmit a játéka? Megteheted, de hogy ettől nem fog jobban teljesíteni, az is biztos, maximum ő is felhúzza magát és vagy idegből, vagy tudatosan még rosszabbul fog játszani az adott mérkőzésen és jó eséllyel az utána lévőkön is. Tehát az is lehet, hogy már a mi mérkőzésünkre is rossz állapotban érkezik valaki, ne tegyünk rá még egy lapáttal.

Próbáljunk meg támogatóak lenni. Ha kapunk egy sikeres ganket, köszönjük meg, hazatérés közben úgy sincs sok dolgunk. Ha kapunk egy kéket midesként, vagy egy pirosat ADC-ként, úgy szintén, nem a világ vége, sőt most már írni sem kell, hiszen vannak emote-ot. Ha hibázunk, írjunk be egy mb-t (my bad - én hibám). Nem gondolnátok, hogy pár apró gesztus milyen sokat jelenthet egy-egy helyzet során. Ha pedig valaki már nagyon ki van, először próbáljunk meg segíteni neki, hogy lenyugodjon, ha mi hibáztunk kérjünk bocsánatot. Ha ez sem segít, szerencsére van egy mute gomb, mindenki nem tudunk segíteni. Ezzel elkerüljük azt is, hogy minket felhúzzanak és romoljon a teljesítményünk.

Ha meghalunk, ne az legyen az első dolgunk, hogy a csapattársainkat hibáztatjuk egyből. Gondoljuk végig, hogy mi történt és hogy mit tehettünk volna másképp. Persze sokszor az ő kezük is benne lesz, de az esetek nagy százalékában valószínűleg mi is elkövettünk egy olyan hibát, amivel elkerülhető lett volna a halál, inkább erre koncentráljunk, ne a többiek hibájára. Hogy miért? Mert azokat a játékosokat jó eséllyel soha nem látjuk újra, mi viszont minden saját meccsünkön jelen leszünk, tehát inkább a konstans összetevővel törődjünk. Mi sem vagyunk tévedhetetlenek, tegyük félre egy kis időre az egonkat és lássuk be, hogy nem mindannyian lehetünk Fakerek. Lásd meg a hibáid, ha kell nézd vissza a meccseid és szembesítsd magad velük, találj rájuk megoldást, hogy legközelebb jobban csináld. A flame nem fog előre vinni, sőt, inkább visszatart.

Légy egy kicsit kedvesebb a csapattársaiddal, hidd el ők ugyanúgy idegenként tekintenek rád, mint te rájuk, jó eséllyel semmiben nem különbözöl tőlük. Nyeld le az egot meg a békát néha és tanúsíts egy kis alázatot és hidd el, sokkal kevesebb lesz a toxic játékos a mérkőzéseid során. Nem nulla, de kevesebb.

És végül, de nem utolsó sorban, ne akarjunk minden meccset feladni már az első hibánál! Ne afkoljunk ki egyből és ne menjünk át hiszti királynőbe. Persze az a mondás sem feltétlenül igaz, hogy minden mérkőzés megnyerhető, mert ez nem így van, de ez is egy olyan dolog, ami tapasztalattal együtt alakul ki, vagyis a meccsen megítélése. Alapvetően jó, ha hajlandóak vagyunk küzdeni, főleg az átlag, vagy alacsonyabb eloban. A játékosok még nincsenek tökéletesen tisztában mindennel, legyen az egy makró döntés, vagy csapatharc. Bármikor elkövethetnek egy olyan hibát, amiből mi profitálhatunk, mondjuk egy Baron során, amit rossz ütemben szednek le.

Azért is fontos, hogy ne adjuk fel egyből, mert nem tudunk minden mérkőzést előnyből kezdeni. Hátrányból játszani legalább annyira fontos képesség, mint előnyből. Előbbi azért, hogy a hátrány növekedését megállítsuk, előnynél pedig, hogy be tudjuk fejezni a mérkőzést. Meg kell tanulni az early játék kompozíciók ellen is játszani, és sokan lebecsülik a farm jelentőségét. Az ösvényt úgy is meg lehet nyerni, hogy senki nem ölt meg senkit, de sokkal jobb a farmunk és ezáltal a tárgyaink.

Elhangzik gyakran az a mondat is, hogy minek játsszuk végig a meccset, hiszen úgyis kikapunk, inkább adjuk fel. Lehet, hogy a végén igazunk lesz, de ne ez legyen a célunk, hogy mindenképp bebizonyítsuk ezt. Ilyenkor szoktak az emberek csak azért is rosszul játszani, hogy a végén verhessék a mellük, hogy ők bizony megmondták. Ez a lehető legrosszabb hozzáállás. Helyette inkább próbáljunk meg tanulni belőle, mit hogyan kell tenni egy rosszul alakult early game után, hogyan tudtunk volna nagyobb előnyt kialakítani az adott ösvényen, mikor kellett volna roamolni a pályán, miként menedzseljünk a minionhullámokat, hogy gankeljünk, mikor térhetünk haza stb.

A League of Legends pont ettől szép, hogy annyi aspektusa létezik, amiben fejlődni lehet, hogy még a profik sem jelenthetik ki nyugodt szívvel, hogy minden részével 100%-ig tisztában vannak. Ne add fel a meccseket, hanem játszd végig, és ha már amúgy is vesztésre álltok, ne azon töprengj, hogy mivel oltsd le a csapattársad, hanem hogy legközelebb ha ilyen helyzetbe kerülnél, mivel tudod megfordítani. Maradj pozitív, ha pedig nem megy, inkább pihentesd egy kicsit a solo queue-t és kapcsolódj ki valami mással, ami lenyugtat, felhúzott állapotban nem fogsz jobban játszani és csak tovább romlik a helyzet.

Szóval, röviden tömören; játssz sokat viszonylag kevés hőssel, keresd meg a fő pozíciódat és tarts ki mellette. Légy barátságos és kevesebb toxic emberrel találkozol majd, ha pedig nem bírsz velük, némítsd le őket. Javítsd a saját játékmeneted, ne másokét próbáld és ne add fel olyan könnyen, a mérkőzés a Nexus bedöntéséig tart.