Rekkles: "A mostani döntő volt az egész életem egyik legszebb napja"

A döntő megnyerése után Rekkles egy hosszabb interjúban beszélt arról, hogy hogyan tért vissza élete formájába, valamint kitér egy kicsit a magánéletére is.

Mint ahogyan azt már mindenki jól tudja, a Fnatic elsöprő győzelmet aratott a G2 felett az EU LCS tavaszi szezonjának döntőjében. A tavaszi szezon MVP-je és a liga abszolút legjobbja, Martin "Rekkles" Larsson élete formájában van jelenleg és ezt a döntőben kettő pentakillel is bebizonyította. A győzelem után készült vele egy hosszabb interjú, ahol kitér arra, hogy mekkora teher volt rajta a döntő során és, hogy mit jelent neki ez a trófea, mint játékos és mint ember.

Stomp stomp hátán, rövidek voltak a hétvégi döntők

Aioween | 18/04/09 09:53 Ahhoz képest, hogy mindkét régióban Bo5 volt a formátum, a kettő együttesen érte csak el a hat mérkőzést. Korán fekhettünk le tegnap. Nagy izgalmakkal várhattuk mindkét régió LCS döntőjét tegnap. Európában azért, mert a régió két legnagyobb presztízsével rendelkező gárdája csapott össze, Amerikában pedig azért, mert két teljesen új szervezet nézhetett farkasszemet, amibe a történelem során először a TSM nem "rondított" bele.

Ez az első döntőd 2015 óta, zavart ez téged, vagy esetleg nyomást helyezett rád?

"Mondhatjuk. 2016-ban nem igazán érdekelt, mérges voltam, hogy nem tudunk sikeresek lenni, de akkor azt gondoltam, hogy a múltban már értünk el viszonylag jó sikereket és rendben van az, hogy egy évben nem nyerünk meg mindent. De, amikor már 2017-ben sem tudtunk sikeresek lenni, akkor nagyon csalódott voltam és egy kicsit aggódtam, hogy már nem vagyok jó játékos. Nagyon ideges voltam a Split miatt, ugyanis azt éreztem, hogyha most sem nyerünk semmit, akkor lehet, hogy már nem lehet belőlem újra top tier játékos. Talán csak egy elődöntős player vagyok, aki nem képes odaérni a csúcsra.

Ma is kicsit zavarban voltam. Nem gondoltam volna, hogy tudok még ennyire izgulni, de a döntő előtti éjszaka is alig tudtam aludni. Az MVP interjúk közben is remegtem. Ez egy kicsit megerősítette számomra, hogy még mindig tudok a legjobbak szintjén játszani és megkönnyebbültem, ugyanis sikerült megnyugtatnom magam, hogy valóban jó játékos vagyok. Képes voltam megépíteni és carryzni ezt a csapatot és nem a játékon belül, hanem emberileg. Azt gondolom, hogy sok ember véleményét meg tudtam cáfolni, de leginkább magamat, ugyanis nagyon sokáig kételkedtem magamban."

Érezted már azt, hogy imposztor-szindrómában (önbizalomhiányos szindróma - a szerk.) szenvedsz?

"Igen, próbálok a föld felett járni, viszont tisztában vagyok vele, hogy egy nagyon jó játékos vagyok. Szerintem nagyon kevés olyan játékos van a világon, aki ellen már játszottam és ők bebizonyították, hogy még nem vagyok elég jó. A karrierem kezdete óta tudom, hogy jó játékos vagyok. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam, hogy mire is vagyok képes és ezeket a képességeimet fejlesszem. Például, a gyakorló meccseinken kívül kitűztem magamnak, hogy minimum 5 soloQ meccset lejátszok egy nap. Próbálok minél több időt az "irodánkban" tölteni.

De ugyanekkor nem akarok átesni a ló túloldalára. Azt hiszem, sokan vannak olyanok, akik rengeteget beszélnek és én sosem voltam ilyen. Tudom, hogy mire vagyok képes, de ezt nem szövegeléssel akarom megmutatni. Már észrevettem, hogy az olyan játékosok, mint Perkz, a folytonos szövegelésükkel egyfajta félelmet tudnak kelteni az ellenfeleikben. Szóval, idén megpróbáltam megtalálni a megfelelő módot arra, hogy alázatos, de magabiztos is legyek. Volt néhány interjú, ahol kicsit keményebben válaszoltam, próbáltam odaszúrni és utána pedig észrevettem, hogy tényleg volt néhány játékos, aki félt tőlem."

A közösségi média volt az egyik ilyen, amin változtatni szerettél volna?

"Igen, ez volt az egyik dolog, amire muszáj volt kitűznöm egy limitet, ugyanis nagyon sok időt töltöttem el itt és túl sok emberrel beszélgettem. Próbáltam egy kicsit elkövetkeztetni a magánélettől. Elfogadtam, hogy profinak lenni egy életstílus, nem pedig az, hogy 5 óra játék és a többi pihi, egy normál 21 éves srác vagyok. Elfogadtam, hogy ez tényleg csak egy életstílus és szinte elhanyagoltam a magánéletemet. Nincsen barátnőm, az otthoni ismerőseimmel sem beszélgetek. Kifejezetten a győzelemre és a csapatomra fókuszálok. Tudom, hogy mindig képes leszek egy olyan szintet hozni, amiben Európában eredményes tudok lenni, a Worlds az egy másik sztori, tényleg next level szinten kell ahhoz játszanod, hogy ott is sikeres lehess.

Rengeteg időt fektettem abba is, hogy jó barátok legyünk csapaton belül. Együtt lógunk és a gyakorláson kívül is elvagyunk egymás társaságában. Tényleg elhanyagoltam a magánéletemet, azért, hogy az összes figyelmemet a csapatomra tudjam fordítani. Tavaly én hátráltattam a csapatunkat a viselkedésemmel, viszont ez idén teljesen megváltozott és minden jobbra fordult. Idén sokkal több mindenen változtattunk, ez meglátszódik a játékunkon is és azt hiszem, hogy jó irányba haladunk."

Milyen a kapcsolatod a csapat többi tagjával?

"Úgy gondolom, hogy Caps-szel mindig is jó barátok voltunk, csak ezt eleinte nem ismertem fel. Mint már említettem, kicsit visszavonultan éltem a magánéletem. Scrimmekben nagyon jó elvoltunk, de utána nem mutattam túlzott érdeklődést. Azt hittem, hogy akkor lehetek a legjobb profi, ha nincs magánéletem. Most már tudom, hogy nem ez a megoldás, inkább az, hogy legyen magánéleted a csapaton belül. Ezért nem ismertem fel, hogy Caps a barátom egészen a tavalyi év végéig, vagy talán még idén is, de mindvégig közel álltunk egymáshoz.

Amit Broxah-t illeti, nagyon tiszteljük egymást, mert hasonlóan állunk az élethez mindketten. Eljárunk edzőterembe mindketten, mindig korán kelünk, és egészségesen táplálkozunk. Sok hasonló dolgot csinálunk, de annyira hasonlítunk egymásra, hogy egyikünk sem igazán közelíti meg a másikat. Például Caps nagyon szeret kijárni, ilyenkor gyakran elhív engem is, de Broxah és én olyanok vagyunk, hogy mindig inkább várjuk azt, hogy valaki megközelítsen minket, így nem nagyon közeledünk egymáshoz. Ettől függetlenül jó barátok vagyunk és tiszteljük egymást.

Bwipo is hasonlít Caps-re bizonyos szinten. Nagyon fiatal, szeret eljárni, nekem pedig olyan emberként, amilyen vagyok, könnyű körülötte lenni.

A legnehezebb eset nekem talán pont Hylissang. Amikor meghívtam a csapatba, tudtam, hogy nem túl nyugodt személyiség, már csak azért is, mert eddig az UOL-ban volt, valamint akikkel eddig együtt dolgozott. Meg is kérdeztem ezeket az embereket, akik azt mondták, hogy nagyon jó játékos, ugyanakkor nagyon makacs és nehéz őt elérni. Nem sokat beszél és azt se túl gyakran, nem megy oda senkihez. Leginkább a barátnőjével beszélget és nagyjából ennyi.

Tudtam, hogy nehéz lesz vele, de azt is tudtam, hogy egy nagyon jó játékos és utáltam ellene játszani, így arra gondoltam, hogy ha az én csapatomba kerülne, akkor nagy előnyre tennék szert már a meccsek indulása előtt is, ez a szakasz pedig leginkább erről szólt. Az ösvényfázisom nagyon jó, de az övé egyszerűen hibátlan, így erős párosként tudtunk megjelenni a pályán. Egy idő után Hylissang is leengedte a "falait" meg én is, most pedig már jó barátok vagyunk és odafigyelünk a másikra. Szerintem jó döntés volt őt választani a csapatba."

Mennyire befolyásolt téged a családod támogatása?

"Nagyon jó érzés, amikor kijön a családod is, de azt is mondták, hogy csak a döntőre jönnének ki, tehát két éve nem láttam őket eseményeken és ők sem azt, amit én csinálok. A legutóbbi alkalom, amikor kijöttek és csináltak is velük valamilyen anyagot, az Párizsban volt, ahova apukám meg a barátnője látogatott el, de az azt megelőző egy-másfél évben nem igazán. Ez volt tehát az első alkalom, hogy újra kijöttek -anyukám, apukám, a testvérem és a párjaik, a nagyszüleim is itt voltak és pár unokatestvérem is. A teljes család ott volt, mint egy igazi család.

A családom egyébként nem annyira nagy, tehát ha valakinek szülinapi bulija van, akkor általában én vagyok ott, az anyukám a testvérem és a nagyszülők, esetleg egy-két unokatestvér, nagyjából 6-7 ember. Az, hogy most 12 ember volt kint miattam és néztek engem életükben először nagyon jól esett. Örülök, hogy végre a jó oldalamat is láthatták. Nagyon sok vereséget kellett feldolgoznom a közelmúltban és sokan becsméreltek azért, ahogyan velük bántam, de a mai nap volt az egyik legjobb az egész életemben. Egy nagyon jó oldalamat láthatták."

Hamarosan érkezik az MSI, ki ellen szeretnél a leginkább játszani ott?

"Szerettem volna Deft ellen játszani, de láttam, hogy kikaptak, úgyhogy valószínűleg a KZ jön majd Koreából, ami pedig Kínát illeti, nem tudom. Őszintén szólva nem nagyon tudom mi folyik ott. Azt tudom, hogy Észak-Amerikában a Team Liquid nagy favorit ma (azóta meg is nyerték a döntőt - a szerk.), így nem lennék meglepődve, ha Doublelift ellen játszhatnék újra. Nem igazán van olyan konkrét személy, aki ellen kifejezetten játszanék, sokkal inkább érdekel az, hogy én mennyire vagyok jó ezzel a csapattal, mert tavaly nem igazán voltunk jó csapat a VB-n. Nagyon nehéz volt bármit is elérni egyéni szinten. Úgy éreztem, hogy az előnyöket csak "cheese-zel" tudtuk elérni, olyan megmozdulásokkal, amikre mások nem igazán számítottak, ami az erősségeim közé tartozott tavaly, de így nem lehet szerintem megnyerni egy világbajnokságot.

Most hogy egy sokkal stabilabb egység vagyunk, konkrét tervvel, már elmondhatom, hogy jó csapat vagyunk. Arra lennék leginkább kíváncsi, hogy miként vesszük fel a kesztyűt más régiókkal szemben. Miután megnéztem őket, úgy gondolom, hogy bárkivel szembe tudunk most szállni, akár még Koreával is. A KZ mindenkit dominált odaát, de őket leszámítva nem nagyon voltak lenyűgöző csapatok, tehát ha az Afreeca nyer, akkor van esélyünk. Koreát leszámítva pedig nincs félnivalónk."

Szerinted képes lesz a Fnatic eljutni a döntőkig, mint tavaly a G2?

"Őszintén szólva a G2 bejutása a döntőbe inkább volt véletlen, mint bármi más. Ugyanakkor megérteném, ha ez lenne, mert mint említettem, számomra nincs egyértelmű második jelenleg Koreában. Ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy ne velük kerüljünk össze az elődöntőkben, akkor jó esélyünk van egészen a döntőkig menetelni. Viszont amint szembekerülsz egy koreai csapattal, jó esély van arra, hogy nem jutsz tovább. Ha el tudjuk kerülni a KZ-t a döntőig, akkor mindenképpen sikerülhet. Attól is függ, hogy Kína milyen csapatot küld majd.

A Team Liquid egy méltó ellenfél lehet nekünk, de ugyanakkor szerintem csak jó színekben tűnnek fel jelenleg, szóval nem tudom igazán. A Wildcard régió csapatai is elég izgalmasak lehetnek, tehát semmit sem veszek biztosra. Az biztos, hogy most hazamegyek és talán még pihenek is egy-két napot, de azt követően menni szeretnék Koreába, ha lehet. Ha nem, akkor időben szeretném elkezdeni a készülődést, hogy megfelelő állapotban érkezzünk meg az eseményre és semmit nem veszünk biztosra."

Milyen érzés volt felemelni a kupát a győzelem után?

"A kupa felemelése fantasztikus volt. Úgy érzem minden jól alakult, és rengetegen szurkoltak nekünk. Nehéz nem élvezni ezt igazán. Az érzés átjárja a testedet, tudod? Egyszerűen elképesztő. Nekem leginkább megkönnyebbülés volt. Nagyon stresszes voltam, nehezen aludtam, tehát miután nyertünk úgy éreztem, hogy egy hatalmas kő esett le a szívemről, amit már régóta cipeltem. Nagyon könnyű volt felsétálni a lépcsőn a színpadra. Mindenki szurkolt és éljenzett. Ez egy olyan dolog, amit sosem fogok elfelejteni, Stockholmra is emlékszem a mai napig, tehát valószínűleg ez lesz a második kedvenc élményem."