Leteszteltük a Fist of the North Star: Lost Paradise-t!

A Yakuza játékok fejlesztői egy merőben új játékkal érkeztek.

Amint a játék elindítását követően felvillant előttünk a SEGA logója, egyből az az időszak jutott eszünkbe, amikor kisgyerekként nagyra nyitott szemekkel jártuk a helyi piacot vadiúj címeket jelentő sárga kazetták után kutatva. Akkoriban még nem hagyatkoztunk holmi játékkritikákra, csupán szegényes ismereteink és a kazettákon lévő borítók alapján döntöttünk egy-egy játék mellett, ami néha okozott kellemetlen meglepetéseket, amikor a gépbe bedugva jöttünk rá, hogy teljesen más alkotást kaptunk, mint amit vártunk. Ezzel a nosztalgikus érzéssel vágtunk bele az egy levegővel is nehezen kimondható Fist of the North Star: Lost Paradise tesztelésébe, amit a Yakuza játékokról elhíresült csapat hozott össze kizárólag PlayStation 4-re.

Aki hozzánk hasonlóan nem annyira jártas a mangák világában –leszámítva a még mindig zseniális Death Note szériát–, annak fontos tudnia, hogy a játék a Tetsuo Hara és Buronson által fémjelzett mangasorozaton alapszik. Ebből készített a SEGA CS1 gárdája egy akció-kalandjátékot, ami már a menübe érkezve visszahozza a régi, aprópénz bedobására aktiválódó játékgépek hangulatát.

Mielőtt belevethetnénk magunkat a történetbe 3 nehézségi szint közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt: az Easy fokozatot kizárólag azoknak ajánljuk, akik még csak most kezdik az ismerkedést a videójátékokkal, Normal-on már van némi kihívás, de nem túlságosan sok, –úgyhogy a tapasztaltabb játékosok akkor járnak legjobban, ha Hard-on ugranak neki. Indulás előtt még belőhetjük, hogy mekkora vérmennyiséggel szeretnénk, ha dolgozna a játék, –viszont itt az alacsony beállítási lehetőséget ajánljuk, különben annyi vörös folyadék fog fröccsenni a képernyőn egyszerre, mint amennyi több évnyi spanyol paradicsomfesztivál szokott produkálni.

A történet szerint az izomzata alapján a kreatint és valószínűleg az illegális szteroidokat enyhén túlzásba vivő Kenshiro-t fogjuk alakítani, aki Mario-hoz hasonlóan szeretné visszaszerezni Yuria névre hallgató szerelmét. Ehhez először a hidrogénnel alaposan megkezelt Shin legyűrése lesz a cél, aki korábban –az összetört szívünk mellett– egy-két helyen maradandó sebeket okozott nekünk.

Lényegében egy nézd a hátam TPS címet kapunk, amiben a jó öreg XIII-ból és a Borderlands szériából ismert rajzfilmes grafika gondoskodik az egyedi látványvilágról. Mint egy valamirevaló verekedős játékban itt is rengeteg kombó közül válogathatunk, amiket ujjainkat sokszor kifárasztó gombspammeléssel tudunk előhozni, miközben a legutóbbi Doom-ot idéző dallamok kényeztetik a fülünket.

Nem kell azonban egyből a mélyvízbe ugranunk, hiszen a játék már a legelején lépésről lépésre tanítja meg nekünk a harc alapjait, hogy hogyan sorozol meg valakit, miként tudod kivégezni, hogyan lockolod be és véded ki a tőle érkező támadásokat és még hasonló finomságok. A képernyő bal felső sarkában figyel az életerőnket jelentő csík, ami ha teljesen elfogy, az a halálunkat jelenti, viszont ha az elszenvedett sebzések után magunkba tolunk egy kis kaját, akkor szépen visszatölthetjük maximális szintre is.

Az ellenfelek felett a Diablo megoldásához hasonlóan ott figyel a jelzés, hogy pontosan hányas szintű ocsmánysággal van dolgunk, ráadásul ha szeretnénk –márpedig miért is ne szeretnénk–, akkor elképesztően brutális támadásokkal végezhetjük ki őket. Ilyen például, amikor szimplán kettéroppantjuk a fejüket, temérdek villámgyors ütéssel küldjük őket a túlvilágra, vagy a fülüknél fogva pörgetjük körbe őket, miközben a körülöttünk lévő társaikat is elimináljuk. Ennek fényében nem csoda, hogy általában az utolsó harcos azonnal megadja magát nekünk, hiszen előtte már mindegyik kollégáját leiskoláztuk.

Mindezek mellett az idei God of War-hoz hasonlóan sok sikeres ütés után bestunnolhatjuk az ellenségeket, ami után instant vihetünk be speciális támadásokat, ráadásul Kratost ugyancsak megidézve lángoló fokozatba is kapcsolhatunk, ami rövidebb ideig megállíthatatlanná tesz minket. Már ezen a ponton megjegyeznénk, hogy a sokak által kedvelt quick time eventek itt is létfontosságúak, hiszen legtöbbször csak akkor tudunk továbbjutni, ha megfelelő pillanatban nyomjuk meg a helyes gombokat.

Karakterünk rejtett képességeinek előcsalogatásához legfőképp ellenfelek legyűrése után járó orbokat kell gyűjtenünk, amik közül összesen 5 fajta van a játékban. Miután ezeket megszereztük, egy elég komplex talentfából választhatjuk ki, hogy pontosan milyen irányba fejlesszük főhősünket, akivel viszonylag gyorsan végig lehet nyargalni a néhol Mad Max-et idéző történeten.

Ami alapvető probléma a játékkal, hogy a sztori finoma szólva sem túlságosan érdekfeszítő –mondjuk, egyszeri végigjátszásra megteszi–, viszont egy-két átvezető animáció egyszerűen elképesztően hosszú és csomó közülük át se ugorható, úgyhogy csomószor úgy éreztük, mintha egy japán rajzfilmet néznénk, amibe csak néhány alkalommal avatkozhatunk bele. Ugyanakkor a fejezetekre bontott történet megpróbálja megidézni a szebb napokat is megélt Tencent játékait, de legtöbbször csak végtelenül sokáig tartó és klisét klisére halmozó párbeszédeket kapunk.

Szerencsére a bossharcok tartogatnak meglepetéseket, de azért közel sem kell egy Dark Souls szintű nehézségi fokozatra gondolni. Ugyanakkor azt előre leszögeznénk, hogy akinek a gyomra nem tudja bevenni a japán rajzfilmek olykor földtől elrugaszkodott megoldásait, annak egyáltalán nem ajánlott ez a játék, hiszen néha hatalmas képtelenségek váltják egymást a képernyőn.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy tisztességes iparosmunkát rakott össze a SEGA csapata, viszont ha nem rajongunk a mangákért és animékért, akkor könnyen érdektelenségbe fulladhat az egész. Sokszor a lustaságot véltük felfedezni a fejlesztők részéről, akik ugyanazokat a karaktermodelleket használták fel több esetben is és az írók se erőltették meg magukat annyira, hogy egy valóban érdekes történetet hozzanak létre. Ez így sajnos elég sovány, –főleg ha azt nézzük, hogy milyen játékok érkeznek az elkövetkező időszakban.

Ezúton is köszönjük a Cenega Hungary Kft.-nek a Fist of the North Star: Lost Paradise tesztpéldányát.