Leteszteltük a Mega Man 11-et!

A legendás platformer legújabb része nem csak a műfaj kedvelőit célozza meg.

Egészen durva belegondolni, hogy már több mint 30 év telt el azóta, hogy a Capcom előrukkolt a Mega Man első részével, amit 1987-ben először Nintendo Entertainment System-re, azaz a jó öreg NES-re jelentetett meg. A széria sikerességét jól mutatja, hogy idáig több mint 50 Mega Man játék készült a különböző platformokra, és 2015 márciusáig mindegyiket beleszámítva 30 millió (!) darabot adtak el belőle világszerte. Ráadásul mindezt úgy vitte véghez, hogy a platformer játékok között olyan ellenfelei voltak, mint a Super Mario, a Sonic, vagy éppen a Rayman, –amik egytől egyig kiemelkedő franchise-ok.

Nyilván ennyi év –és temérdek sikeres cím– távlatából a legnehezebb ilyenkor a fejlesztők dolga, hogy egy olyan játékot tegyenek le az asztalra, ami tudja teljesíteni a szérián nevelkedett generációk elvárásait, és még új embereket is meg tud szólítani. Annyit már most elárulunk, hogy a Mega Man 11 –aminek tesztpéldányát ezúttal is köszönjük a Cenega Hungary Kft.-nek– mindkét elvárásnak maximálisan meg tud felelni.

A klasszikus 2D-s élménnyel operáló játék története szerint Dr. Wily megint nem bír hatalomvágyával; elrabolja Dr. Light 8 robotját, akiket újraprogramoz, hogy a jók helyett inkább a gonoszokat szolgálja. Így ermészetesen adja magát a feladat, hogy Mega Manként a világot megmentve megküzdjünk mindegyik ördögi szerkezettel, és –fegyvereiket megszerezve– nem csak kinézetünket, hanem képességeinket is megváltoztassuk.

A különleges látványvilág és az egyedi, kézzel rajzolt pályaelemek már a Mega Man 11 legelején rabul ejtik a szívünket, és egy olyan nosztalgilkus élményt árasztanak magukból, amit leginkább a tapasztaltabb játékosok fognak értékelni. Miközben játszunk a játékkal, úgy érezzük, hogy a több címen keresztül megismert univerzumba visszatérve ismét megérkeztünk egy olyan helyre, ahol önfeledten tudunk órákat eltölteni, miközben olykor-olykor kritikus tartományba leng ki a vérnyomásunk.

Fontos ugyanis leszögezni, hogy a játék a mostani részre se lett könnyebb; ha nem bírod a néha ember feletti koncentrációt igénylő platformer címeket, akkor jobb, ha inkább valamelyik versenytárssal, mondjuk a Raymannel próbálkozol. Mindez annyira igaz, hogy sokak számára már Normal fokozaton is kihívást jelenthet a játék, aminek pályáit sokszor csak akkor tudod teljesíteni, ha szinte tökéletesen kiismered őket. Itt jön a képbe az, hogy míg mostanra a legtöbb konzolokra és PC-kre szánt alkotás annyira casual lett, hogy szinte csukott szemmel is majdhogynem végig lehetne játszani, addig a Mega Man 11 kőkemény megpróbáltatásokat gördít elénk, –ráadásul ha elfogy az életünk, akkor kezdhetjük elölről az adott pályát.

Nem kell azonban annyira aggódni, hiszen miután belerázódtunk a játékba és jó pár bosst is legyűrtünk, olyan fegyvereket kapunk, amik nagyban megkönnyítik a jövőbeli előrehaladásunkat. A fejlesztők egyúttal egy új rendszert is bevezettek, ami a Double Gear System nevet kapta és két, hősünket érintő funkciót aktiválhatunk vele: megnövelhetjük karakterünk erejét, amivel értelemszerűen gyorsabban legyűrhetjük az előttünk szambázó ellenfeleket, de azt is megtehetjük, hogy rövid időre lelassítjuk az időt, ami ugyancsak ki tud menteni minket néha a slamasztikából.

Ami igazán fontos egy ilyen játéknál, hogy az egymás után érkező pályák hosszú távon mennyire tudják lekötni a játékosokat, de szerencsére a Mega Man 11 ebből is jelesre vizsgázik. Természetesen vannak olyanok, amiket relatíve egyszerűen lehet teljesíteni, viszont biztosak vagyunk benne, hogy ti is fogtok olyanokkal találkozni, amit sokadjára tudtok majd teljesíteni –ehhez persze az is hozzájárul, hogy az ellenfelek és a bossok között minibossok is előszeretettel törnek az életünkre, akiket elég jól ki kell ismernünk, hacsak nem szeretnék egy levél Xanax-ot egy este alatt elfogyasztani.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Mega Man 11 azt hozta, amit vártunk tőle. Egy olyan folytatást, ami egy rajongónak se hiányozhat a gyűjteményéből és egyúttal egy olyan játékot, ami a nyugodtabb vérmérsékletű játékosok is kipróbálhatnak. Nekik üzenjük, hogy nem kevés idő lesz, amíg magabiztosan fognak mozogni benne, de amint eljön ez a pillanat, teljesen beszippantja majd őket a Capcom által megteremtett univerzum. Ennél többet pedig nem is várhatnánk 2018-ben egy nagynevű platformertől.