Nem kell mindenkinek toxikus játékosnak lennie!

Ez a League of Legends rajongóira különösen igaz.

Ha más nem is, de mi pontosan tudjuk, hogy mennyire idegőrlőek tudnak lenni a kompetitív játékok, főleg akkor, amikor a saját és/vagy csapattársaink teljesítménye miatt csak folyamatosan egyre lejjebb csúszunk a ranglétrán. Ilyenkor aztán könnyen toxikus játékossá válhat az ember, amit amúgy relatíve egyszerűen meg lehet előzni.

A gamerek toxikusságára csupán az elmúlt években figyeltek fel a játékfejlesztők, akik jobb és kevésbé jobb módszerekkel próbálják megállítani a közösség azon tagjait, akik mások sértegetésével mérgezik meg maguk körül a virtuális levegőt, így nagyban megnehezítve a többiek – és persze saját maguk – játékát. Gondolom, azt nem nagyon kell ecsetelni, hogy miért nem helyénvaló valakit arra felszólítani, hogy ölje meg magát csupán azért, mert éppen ügyesebb volt nálunk és/vagy szerencséje volt, esetleg folyamatosan feedelni az ellenfelet, csak mert elgurult nálunk az a bizonyos gyógyszer.

Ám akármennyire is tetszik nekünk, vagy sem, a toxikusság a játék szerves részét képezi. Ugyanakkor nem szabad összekeverni azzal, ha például valaki kritizálja a játékunkat, hiszen ilyenkor a másik játékos nem feltétlen seggfejkedni akar, hanem megpróbálja felhívni a figyelmünket a hibáinkra, ami végső soron csak jobbá teheti a teljesítményünket – feltéve, ha kellő önkritikát gyakorolva megfogadjuk a tanácsait és eleget is gyakorlunk mellé.

Természetesen lesznek olyan játékosok, csapattársak, akik túl fogják tolni a témát, így a legjobban akkor jártok, ha szépen blokkoljátok őket, különben indokolatlanul sok idő és energia fog elmenni rájuk, ami könnyen az adott meccs végét is jelentheti. Bármennyire is nehéz éppen a dolgunk, sose adjuk fel egyből a mérkőzést és még csak véletlenül se kezdjünk el flamelni, hiszen ezzel csak ártunk másoknak, illetve magunknak is, miközben egyre jobban az egekbe szökik a pulzusunk és a vérnyomásunk.

Persze, a rangsorolt meccsek darálása alatt sokszor eldurranhat az agyunk – főleg egy-egy combosabb vereség után –, viszont az ilyen erőltetett időszakban érdemes kicsit megállni és ideig-óráig kikapcsolódni. Mondjuk, enni egy jó pizzát, megnézni pár vicces videót, vagy sorozatrészt, egy kis zenét hallgatni, vagy beszélgetni egy jót valamelyik kedves ismerősünkkel, hogy utána újult erővel folytathassuk a virtuális ranglétra megmászását.

Amikor már úgy érzed, hogy nem szórakoztat a játék és szinte semmi örömöd nincs benne, akkor érdemes így megállni kicsit, különben egy olyan feszültségspirálban találhatod magad, ami rendkívül rossz hatással lesz a közérzetedre. Egyúttal, ha lehet, akkor egyhuzamban, megállás nélkül még véletlenül se játsszál 8 óránál többet, kivéve, ha 100 legjobb challenger közé akarsz bekerülni és erre reális (!) esély is van, bár ebben az esetben is jól jöhet a megfelelő időpontban kieszközölt pihenés.