Van amikor a gigászok is könnyeznek. A tegnapi győzelem után Faker nem tudott száraz szemmel tovább lépni, korábbi csapattársainak köszönte meg a győzelmet.
A Halhatatlan Démon Király. Ez volt az a név, ami miatt először felfigyeltem erre a koreai játékosra. Azóta Faker miatt többször is rá kellett jönnöm, hogy a kompetitív League of Legends egyszerűen gyönyörű. Olyan sok tehetség, kreativitás van benne, mint egy jól megkoreografált táncban. És általában mindenki úgy táncolt, ahogy Faker fütyült. Az SKT midese persze sokszor megkapta, hogy egy igazi géniusz, de az érzelmek terén nincs a toppon. Persze az évek során láttuk, hogy a kudarc kihozhatja belőle a fájdalmat, de ezek tényleg ritkán jöttek elő.
Viszont tegnap a koreai döntő után olyat láttunk, amit talán még soha. Faker a győzelem után a következőket nyilatkozta:
"Látom, hogy a korábbi csapattársaim itt vannak, hogy engem támogassanak. Tudom, hogy velük is nyerhettem volna, de egyszerűen soha nem tudtuk teljesen összerakni a képet. A tehetség megvolt, de..."
Ezek után elszorult a torka, és könnyek gyűltek a szemében. Pár másodperc múlva az egész stadion meghatódott, a rajongók pedig szépen lassan elkezdték azt kántálni, hogy "Uljima", ami annyit jelent, hogy "Ne sírj". Itt már látszik, hogy a ceremóniamester sem tudja, hogy mit kéne csinálnia, sőt talán ő is a könnyeivel küszködik.
Az e-sport egy fiatal sport. A szereplői között sokan vannak, azok akik néha kételkednek, hogy ennek tényleg van jövője? Érdemes erre feltenni mindent? Ha valakinek kételyei vannak arról, hogy a kompetitív videojátékok világa is van olyan érdekes, mint akármelyik másik ágazat, akkor nézze meg a fenti videót. Nagyszerű látni, hogy egy kiemelkedő versenyző, sportoló és gamer első gondolata a korábbi társak körül forog egy ilyen győzelem után. Mindenki azt mondja a játékok világa csak butít. Nem, itt barátságok köttetnek, az emberek megismerik magukat és boldogok. Faker pedig megmutatta nekünk, hogy mit is jelent pontosan a mi kis közösségünk, ami egyébként nem is olyan kicsi.