Esport1 - Bluerzor mami interjú - Esport Anyu, 13. rész

Esport Anyu interjúja Magyarország egyik legkiemelkedőbb e-sportolójának édesanyjával.

Egy korábbi cikkben arra biztattam az olvasókat, hogy amennyiben szeretnék megosztani a történetüket, bátran tegyék meg. Mostanáig nem akadt jelentkező. Egy nagyon lelkes olvasó, viszont többször hozzászólt a cikkeimhez, gondoltam, utánanézek, ki is ő. Felvettem vele a kapcsolatot, és kiderült, hogy Subicz "Bluerzor" Dániel édesanyja, Subiczné Bodac Edina. Sokat beszélgettünk, - stílusosan, itt a virtuális térben-, és így született az alábbi interjú.

Hány éves volt Dani , amikor elkezdett játszani?

Kb. 12 éves volt, amikor azt tapasztaltuk, hogy egyre több időt tölt a számítógép előtt, így szabályokat állítottunk fel, amiket közösen megbeszéltünk, hiszen a tanulás, társas kapcsolatok, mozgás rovására nem mehetett a korlátlan játék. Ekkor még COD-dal játszott és a LOL-lal ismerkedett. Sokáig elítéltük ezeket a játékokat, elsősorban a média hatására, hiszen tartottunk attól, hogy majd agressziót vált ki belőle, és függővé válhat.

Mit gondoltál akkor az e-sportról? Egyáltalán tudtad, hogy mi az e-sport? Bevallom, nekem akkor lövésem sem volt róla.

E-sportól akkor még nem is hallottunk, fogalmunk sem volt róla, hogy létezik egyáltalán, talán még gyermekcipőben járt európai szinten is. Ebben az időben Dani a saját szórakoztatására játszott, vagy a bátyjával, és teremtett új virtuális kapcsolatokat. Jól érezte magát, sokszor hallottuk a kacagásokat és beszélgetéseket. Ezeket a virtuális barátkozásokat is nehezen fogadtuk, de ahogy egyre nyitottabbá vált, és fokozatosan bevont minket abba amivel foglalkozik, érdeklődőbbé váltunk, az előítéleteinket kezdtük legyűrni. Ez a nyitottság kellett ahhoz, hogy belelássunk az ő világába, figyelemmel tudjuk kísérni mit csinál az interneten, és érdemben tudjunk beszélgetni ezekről.

Mikor kezdett Dani versenyszerűen e-sportolni?

Itthon, versenyszerűen 15 évesen kezdett el játszani, és talán ekkor fogtuk fel, hogy ő ezt komolyan gondolja. A későbbiekben látva a sikereit, egyre többet megtudva az e-sportról már támogattuk, továbbra is közös megállapodás volt, hogy a tanulás rovására nem mehet a hobbija. Sokat kísértük különböző versenyekre, lanokra az ország területén, hiszen még nagyon fiatal volt. Megismerkedtem csapattársakkal, menedzserekkel, egyre többet tudtam meg arról, hogy "mi, a csoda ez". Biztonságot adott nekünk szülőknek, hogy közelebb kerültünk a környezetéhez. Több videót, közvetítést mutatott az akkori LCS-ről, VB-ről, és láttuk rajta, hogy teljesen elszánt, komolyan foglalkoztatja.

Úgy tudom, hogy a Te fiad is 17 éves volt, amikor aláírta az első profi szerződését.

2016. decemberében a Team Horizon Reapers csapatával megnyerték az első Magyar Elit Bajnokságot. A játéktudása alapján sokak szerint kinőtte Magyarországot, de még bőven volt hová fejlődni szakmailag és személyiségileg egyaránt. A soloq kapcsán sokat játszott külföldi gamerekkel, és boldogan mesélte mindig, hogy milyen eredményekkel. Igen, 17 éves volt, amikor megkapta élete első nemzetközi szerződését, 2017. januárban, a francia Gamers Origin csapatától.

Hogyan fogadtátok a hírt, hogy immár profi e-sportoló lesz?

Még ekkor sem fogtuk fel igazán, hogy hamarosan milyen választás elé nézünk, milyen lehetőség áll előtte külföldön. 2016-ban egy családi nyaralásra egy Budapesten megrendezett versenyről érkezett. Talán ez volt az első alkalom, amikor már tudatosult bennünk, hogy ez nem csak "játék".

2017. január közepén, amikor megtudtuk, hogy egy párizsi szervezet megkereste Danit, és szerződést ajánlottak fel, számtalan kérdés és dilemma merült fel bennünk, és hatalmas bizonytalanságot éreztünk, hogyan tovább. Mi lesz az iskolával, le kell érettségizni, még kiskorú, ki kell költözni, vagy utazgatni fog, soha nem utazott még egyedül repülővel, nincs helyismerete, magáról hogy fog gondoskodni, mi lesz ha beteg lesz, hol fog lakni, hogy fog kinézni egy napja, ki fog neki segíteni, ha problémája lesz, milyen lesz a társaság, a közösség, kikkel fog együtt élni, milyen körülmények között. Számtalan álmatlan éjszaka követte a megkeresést.

Dani mit szólt mindehhez, hogyan dolgozta fel az eseményeket?

Dani is bizonytalan volt, a THR menedzserével Halász Norberttel és a volt menedzserével Murzsa Norberttel azonnal megosztotta a hírt, elindult a pro-kontra lista készítése, amelybe minket szülőket is bevontak. Ekkor már nagyon éreztem, hogy mélyen bele kell ásnom magam az e-sport témába. Mivel a megadott határidő szoros volt, felgyorsultak az események. A szerződés aláírása előtt, és azután is nagy segítségünkre volt Murzsa Norbert, aki a nap 24 órájában rendelkezésünkre állt. Danit megerősítette abban, hogy szakmailag meg fogja állni a helyét, és merjen belevágni, hiszen ez volt az első nagy lépés a profi e-sport karrierje felé vezető útján. A kezdeti időszakban, pár hónapig csak a versenyekre kellett kiutaznia, a felkészülések, itthonról zajlottak. Az első útjára Párizsba Halász Norbert kísérte el, míg a másodikra Murzsa Norbert. Ez biztonságot nyújtott neki is, hogy a barátaival utazott.

Átértékelted a korábbi érzéseidet, véleményed erről a sportról? Egyáltalán sportnak tekinteted?

Azt eddig is tapasztaltuk, hogy mennyi munka, energia, kitartás, szorgalom és lemondás szükséges, hogy a kitűzött céljai felé haladjon, de ami ezután jött teljesen megváltoztatta az e-sporttal kapcsolatos véleményünket. A mentális és fizikai igénybevétel hatalmas, napi 10-12 órás felkészülés teljes koncentárciót igényel, ez már több mint szórakozás, és hobbi, hiszen mindig meg kell felelni, jól teljesíteni, fejlődni.

Amikor a környezetemben kiderült, hogy mivel foglalkozik a gyerek, én sokszor úgy éreztem magam, mint valami ufó, vagy legalább is, mint Alice Csodaországban. Te, hogy voltál ezzel?

Eleinte nem kis problémát jelentett, hogyan magyarázzam el, mivel is foglalkozik Dani, hiszen én sem láttam tisztán. A társadalom megítélése, - főként a már nem 20 évesek körében -, a virtuális térről, elektronikus játékokról nem mindig pozitív. A mai napig nehézségekbe ütközöm, hogyan közvetítsem. Igyekszem érthető nyelvezettel beszélni, hogy a laikusok is megértsék, átlássák. Hitetlenkedve állnak előtte, hiszen nem egy hétköznapi tevékenység, viszont kőkemény munka. Ha tovább gondolom, akkor jönnek a bizonytalan kérdések, hogy egyszer majd hogyan tovább, hiszen nincs egy tradicionális szakma a kezünkben. Viszont, ahogy eddig is, teljes mértékben támogatjuk és bízunk Daniban. Reméljük, hogy a későbbiekben is megtalálja majd a számításait, hisz bizonyosságot mutatott magának, és nekünk is, hogy mennyire elszánt és kitartó a céljai elérésében.

Mi, magántanulói státuszban tudtuk befejezni a középiskolai tanulmányokat a rengeteg utazás miatt. Ha jól tudom, akkor a Te fiad is külföldön játszott, hogy tudtátok menedzselni, hogy sikeresen abszolválja a vizsgákat, egyáltalán az iskola mit szólt, az egész sztorihoz?

Ez egy nehéz időszak volt az életünkben. A középiskolai tanulmányait egy szakközépiskolában kezdte el. 10. osztályos volt, amikor versenyszerűen kezdett el játszani. Láttuk, hogy egyre nehezebb összeegyeztetni a tanulást a folyamatos gyakorlásokkal, versenyekkel. Keményen küzdött olykor a reggeli indulással is, hiszen a kvalifikációk az esetek többségében mindig hétköznapra estek, a késői órákra. Azt is láttuk, hogy a szakmai tantárgyakra sokkal több időt és energiát kellett volna fordítani. 11. félévben már komoly problémák adódtak ezekből. El kellett gondolkodni, hogy mehet-e az e-sport a tanulás rovására, lehet-e a kettőt együtt csinálni, ha igen milyen formában. Sok-sok vita és érvelés közepette megegyeztünk egy iskolaváltásban, mert nem akartunk gátat szabni a vágyainak, de az érettségihez ragaszkodtunk. Találtunk egy alapítványi gimnáziumot, ahol az igazgatónő hozzáállása meglepően pozitív volt. Az igazgatónőt, inkább csupa nagybetűvel írnám, így, hogy IGAZGATÓNŐ, aki a leggyermekcentrikusabb pedagógus, akit valaha ismertem. Megnyugtatott, hogy támogatják a tehetséges diákokat, mindegy milyen területről legyen szó. A gimnáziumban már nem voltak szakmai jellegű tantárgyak, ez a tényező jelentősen megkönnyítette a tanulást.

2017. januárjában amikor érettségi előtt álltunk, és leigazolt a francia Gamers Origin csapatához, újratervezést igényelt az iskola kérdése is. Nehéz volt összeegyeztetni a tanulást, felkészülést, az e-sporttal, folyamatos kontroll kellett, hogy ne csússzunk el. Amikor már azt hittem megnyugodhatunk, jött egy kérés Dani részéről. Az érettségi hetében, egy nagyszabású lan lesz Franciaországban a Dreamhack, amit nem lehet kihagyni, és a csapat is nevezett már, így szeretné elhalasztatni az érettségit egy évvel. Hideg zuhanyként ért, és a párommal egyforma állásponton voltunk, az érettségit most kell megcsinálni, mert a későbbiekben sem lesz alkalmas időpont. Dani belátta, hogy nem halaszthatja el az érettségit, és a csapat is elengedte. Sikeresen leérettségizett, de a továbbtanulás szóba sem került a külföldi e-sport karrierje miatt.

Hogy mit jelent profinak lenni, mivel jár, hogyan működik, csak az tudja igazán, aki benne él.

A profivá válás bármelyik területen, egy hosszú és kitartó folyamat eredménye. Ezt egy szorgalmas időszak előzi meg, amelyben amennyi siker, annyi nehézség is található. Szükség van egy elhatározásra, kitűzött célra, kellő motiváltságra, állóképességre, alkalmazkodásra, és hosszasan lehetne sorolni azon tulajdonságokat, készségeket, képességeket amelyekkel rendelkezni kell. Dani szinte gyermekként repült ki a családi fészekből, és az elmúlt 2 év során fel kellett nőnie. Nagyon büszkék vagyunk rá, mivel megállta a helyét ahol eddig járt, és mára már könnyen alkalmazkodik. Nagyon kevés szabadideje van, így meg kellett találnia azt a kis énidőt is, amikor fel tud töltődni mentálisan és fizikailag is egyaránt.

Te mikor tudtál azonosulni ezzel a karrierrel, el tudtad teljes valóságában fogadni, vagy néha azért vannak kétségeid?

Azonosulni a profi karrierjével is egy folyamat része volt. Amíg itthon játszott Halász Norbi, a külföldi tartózkodása során pedig Murzsa Norbi segített. Teljesen azonosulni talán akkor tudtunk a helyzettel, amikor 2017. nyarán kiköltözött a Gamers Origin gamer házába, és azóta szinte életviszelszerűen hol Párizsban, hol Madridban él. Már volt szerencsénk két alkalommal kiutazni egy-egy nívós döntőre, így kicsit beleláttunk a külföldi versenyek hangulatába, ami hatalmas élmény volt. Megismertük az akkori csapattársait is. Minden versenyét figyelemmel kísérjük, a nyugdíjas nagyszülőktől kezdve a távolabbi rokonságig. Az e-sport egyre nagyobb területeken van jelen, és sok iparág épül köré. Kétségeim talán abból adódnak, hogy a piaci szereplők létszáma növekszik, mindig lesznek fiatal tehetséges játékosok, ami kötelezővé teszi az állandó készenlétet, koncentrációt, teljesítést egyéni és csapat szinten is, amely hosszú távon fizikailag és szellemileg is elég megterhelő.

Mit üzennél azoknak a szülőknek, akik most tartanak ott, ahol mi voltunk 2-3 éve?

Először is nagyon fontos a sok-sok beszélgetés, hogy kialakítsunk egy bizalmas kapcsolatot. Legyünk nyitottak, türelmesek és érdeklődőek. A nagyobbik gyermekemnél kamasz korában, ha elment itthonról, az adott biztonságot, ha tudtuk hová megy, kikkel tölti az idejét, és mikorra várható haza. Ez Daninál már nem működött, hiszen ő nem járt el itthonról, a virtuális térben nagyon nehéz biztonságban tudni a gyermekünket. Ezért is van nagy jelentősége egy bizalomra épült közvetlen kapcsolat kiépítésének, hogy a számára jelentős és fontos dolgokat elmondja és beavasson a kis életébe. Szinte állandó nyomás alatt tartott minket, és a kitartásának köszönheti, hogy teret adtunk ehhez a tevékenységhez. A profivá válás előtti időszakban voltak kemény viták, szankciók, amiket kemény lelkiismeret furdalás követett. Ritkán beleestünk abba a hibába, hogy a szülőnek mindig igaza van, amit aztán beláttunk, hogy tévedtünk, és mi kértünk bocsánatot. De volt olyan is Dani részéről, hogy hagyjatok békén, nem szólok hozzátok. Ugye ismerős? Próbáltuk az arany középutat megtalálni, ami nem könnyű. Ahogy a szülőnek, így a gyermeknek is vannak kötelezettségei, és jogai is. Mi szülők is átmegyünk egy fejlődési időszakon mire a gyermekünk felnő, az érzelmi hullámvasutak kellenek ahhoz, hogy el tudjuk indítani az életben, és ember váljon belőle.

Nagyon köszönöm Edina az őszinteséget, ja és a legfontosabbról nehogy elfeledkezzünk, szeretettel gratulálunk Daninak, és nektek is az Év E-sportolója díjhoz!