Sok hűhó semmiért? - Predator: Hunting Grounds játékteszt

Utánajártunk és mélyen felkutattuk, milyen titkokat rejt a Predator: Hunting Grounds. Nézzük meg együtt!

A játék egy csak PC-re és PlayStation 4-re megjelent, cross-play támogatással ellátott FPS/TPS hibrid játék, melynek az alap koncepciójában sokkal több rejlik, mint amennyit a fejlesztők kihasználtak.

Egyszerű, mégis nagyszerű ... lehetne

A játék nem nehéz, mert a feladatunk csupán annyiból áll, hogy egy négyfős csapattal karöltve oldjunk meg feladatokat a dzsungelben, mesterséges intelligencia által irányított ellenfelekre lövöldözve, majd végül jön a hőn megmentő chopper, ami a célvonallal azonos a játék során. Mindeközben a Predator igyekszik ezt a teljes folyamatot megakadályozni.

A grafika közel sem a legjobb, a fegyverhasználat középszerű, a játékmenet pedig csak egy nagyon nagy kedvességgel odaadott közepes, a hangeffektek nem helytállóak. Ugyan a játék már több mint egy hónapja napvilágot látott, mi vártunk és reménykedtünk. Vártunk abban, hogy na majd néhány frissítéssel később hátha jobb lesz, de nem lett. Az esetek nagy részében a játék a katonák oldalán arról szól, hogy ki ér oda hamarabb a bizonyos célponthoz, és ki öli meg hamarabb az AI ellenfeleket a több tapasztalati pontért.

A feladatok egysíkúak és még csak nem is nehezek. Semmilyen kihívás nincs bennük. Csak menj előre, kövesd a HUD-on látható pontokat, ha odaértél, nyomj meg egy gombot és kész. A Predator annak ellenére hogy nem helybéli, elég gyatrán bírja a golyókat, így közelebbi harcoknál nem sok esélye van, főleg egy olyan csapat ellen akik esetleg kommunikálnak is egymással. Ha a Predator mégsem szeretne elfutni, ott helyben fejbe is lőhető, ám jobb vigyázni, mert ekkor aktiválhatja az ikonikus önmegsemmisítőjét, ami elől vagy elfutunk, vagy egy érdekes minijáték keretein belül megpróbáljuk hatástalanítani. Ha ez nem jön össze, jön a bumm.

A Predatorral jobb egy fokkal

A katonák játékmenete után felüdülés a gonoszt irányítani. A Predator úgy mászik fára, mint még majom soha, azonban amilyen jó az irányítás a magasban, a földön annyira pocsék. Nem mászhatunk tereptárgyakra, közelharc esetén azért sem jó vele lenni, mert nehéz vele célozni, és még számos gyenge megoldást kiviteleztek ami erre a sorsa juttatta szerencsétlent. Helyenként ugyan nagyon hangulatos, ahogy álcázza magát és szerencsére itt már minden hanghatás, illetve vizuális effekt hozzá megfelelő. A filmekből jól ismert, vállról indítható rakéta sajnos nem olyan, mint a filmben.

A komolyabb fegyverek órákba telnek

A játék szintlépéses rendszere, hogy a komolyabb tüzérség csak jó pár óra játék után oldódik fel egyszerre jó is és rossz is. Jó, mert aki kibírja, hogy ennyit játsszon vele, az már meg is érdemli és rossz, mert nem feltétlenül fogunk csak azért ennyi időt rászánni, hogy egy kicsit élvezhetőbb legyen a játék. Az igazi nehéztüzérség az 50. szint után jön, és a 77-es szinten elérünk mindent, ugyan mehetünk tovább ettől függetlenül az ünnepi, 100-as szintig.
A játékbeli egyensúly szörnyű, ugyanis négy "hétköznapi", összeszokott katona pofonegyszerűen kijátssza a nagy, földönkívüli Predatort, ami valljuk be, kicsit irreális. A Ragadozó hangulatos pillanatai azonban átértékelik a játék értékét, a jó irányba húzva azt. Ezen felül nincsenek mikrotranzakciós lootboxok, ami manapság felfogható pozitívumként is.

Rajongóknak egyszer kötelezően ajánlott

Aki a filmekért oda-vissza van, és tényleg imádja azt, az bátran fogja meg néhány barátját és menjenek közösen a harcba. Jobb, mint véletlenszerű csapattársakkal, bízzatok bennem. Egy péntek esti szórakozásnak a Predator: Hunting Grounds nem rossz, reméljük idővel és a közeljövőben érkező frissítésekkel sikerül még jobban finomhangolni a játékot a fejlesztőknek.

A játék teljes ára 12.999 ropogós magyar forint, ám most 8.999-ért bezsebelhetitek a Konzolvilágnál, akiknek ezúton is köszönjük a játékot!