Ezért nem lesz se konzol, se videokártya a fa alatt

A globális készlethiány ténye nem újdonság, cikkünkben ennél mélyebbre ásunk: az okokat kutatjuk, és keressük a fényt az alagút végén.

PC-tulajként már jó ideje ismerős érzés egyes alkatrészek hiánya, és az árak ebből adódó kedvezőtlen fluktuációja – az elmúlt egy-két év azonban különösen kiemelkedő problémákat és árakat hozott, és nemcsak a PC-k piacán. Videokártyákat csak aranyárban kapni, de konzolokból sem jut mindenkinek azonnal, még most is heteket-hónapokat kell várni egy-egy rendelés teljesítésére. De még mielőtt azt gondolnátok, hogy „már megint a Covid”, vagy „hát persze hogy a bányászok”, ne lapozzatok elhamarkodottan, mert a dolog ennél jóval összetettebb és árnyaltabb. No persze nem tagadjuk előbbiek szerepét sem, mert a teljes képhez hozzátartozik, és a kialakult helyzetben erősen kivette a részét az imént említett két összetevő is, és ez tény. A probléma gyökere ezeknél azonban jóval mélyebben húzódik, és még a konzolhiányra is erős hatással volt/van – de előtte muszáj gyorsan átnyargalnunk a már ismert gondokon is.

Amit sokan tudunk

Ahogy az ismeretes, az virtuális valuták bányászata jövedelmező üzlet, először a Bitcoin majd az Ethereum szárnyalásával először a processzorok, majd a videokártyák piacának kellett-kell megküzdenie. Az új feltörekvők pedig mindezek mellett már a merevlemezeket is felhasználnák a virtuális valuta bányászatára. Specializált „bányász-hardverek”, úgynevezett ASIC-ok (Application-Specific Integrated Circuit, magyarul alkalmazás-specifikus integrált áramkör) is a piacra kerülnek, de ahogy látszani fog, a valós problémát ez sem oldja meg egycsapásra, sőt még jobban hozzájárul annak elharapózásához.

Aztán jött ugye a Covid, ami nemcsak a globális logisztikai rendszert forgatta és forgatja fel fenekestül – mely még egy jó darabig valószínűleg nem is áll helyre –, hanem hétköznapjainkat is. A távmunka és távoktatás sokak életének részévé vált, ezáltal az elektronikai és számítástechnikai eszközök piacának igényeit is megbolygatta a helyzet. Hiszen egyre több laptop, webkamera, mikrofon és miegymás kellett a meetingekhez, tanuláshoz. De száz szónak is egy a vége: megnövekedett az igény a nagyteljesítményű chipek iránt, egy olyan helyzetben, ahol az ellátólánc is darabjaira hullt.

Amit kevesebben tudunk

Ha viszont „főbűnöst” kéne megnevezni, akkor egy kevésbé ismert tényezőt emelnénk ki, mely nemcsak az egész elektronikai ipart fogja vissza, hanem azon túlnyúlóan még az autóiparban is érezteti hatását. Az úgynevezett ABF (Ajimoto Build-up Film) szubsztrát globális hiánya okozza a problémát. Na, de ez mégis mi a szösz, és miért nincs belőle?

Az ABF-szubsztrát az az anyag (igazság szerint többféle vegyület létezik, felhasználási területtől és igényektől függően változik az összetétele), melyre a litográfiás eljárás során tulajdonképpen „ráégetik”, szakszóval, maratják a processzor áramköreit (maga a folyamat több lépcsőből áll, de ennél a szubsztrát szerepe a legnagyobb), szükség esetén akár több száz rétegben. Funkcióját tekintve pedig egy dielektrikus szigetelő réteget alkot, mely a különböző, akár nanométeres áramköri elemek és részegységek közötti elektromos „átszivárgást” akadályozza meg. Magyarán, egy kevéssé ismert, de elengedhetetlen alkotóeleme a processzoroknak, és úgy általában véve számos chipnek.

A hiány oka egy mondatban leírható: nagyobb a kereslet, mint a gyártókapacitás. Kicsit bővebben kifejtve: a már említett Covid okozta megnövekedett végfelhasználói kereslet mellett az 5G-hálózatok egyre gyorsuló terjedése is közrejátszik. A kiépítéséhez szükséges bázisállomások felépítése és felújítása új routereket, modemeket és szervereket, magyarán nagyon sok chipet igényel, melyekhez – de már kitaláltátok – még több szubsztrát kell. A mesterséges intelligencia, önvezető rendszerek és az általánosságban véve egyre jobban digitalizálódó autóipar szintúgy eszi a chipeket, és a mobiltelefonok piacának bővülése sem mutat éppen kifejezetten lassuló tendenciát.

Amit senki sem tud biztosan

Azt azonban csak találgatni lehet, hogy mikor áll helyre a helyzet. A gyárak bővítése csak elméletben egyszerű feladat, a problémára nem elég rálapátolni a pénzt, a közhiedelemmel ellentétben attól nem szűnik meg egycsapásra mindig, minden probléma. A gyárak bővítéséhez idő kell, és közben a kereslet is csak tovább növekszik: a termelés és a kereslet közötti rés a jelenlegi becslések szerint mintegy 33%-kal emelkedik jövő ilyenkorra. Elemzők becslései szerint a teljes piacot tekintve a gyártókapacitás 16%-kal, a kereslet pedig 18-19%-kal emelkedik 2022-re. Vagyis a gyártók továbbra is képtelenek lesznek lépést tartani: a kevesek egyike, a Nan Ya laza 289 millió dolláros befektetéssel is csak 2023-ra tudja megemelni a gyártókapacitását 40%-kal, míg egy másik szereplő, az Unimicron már most jelezte, hogy 2025-ig minden forrása le van foglalva.

Szép remények persze vannak. Minket, játékosokat, elsősorban az AMD, az Intel és az Nvidia nyilatkozatai és megoldásai érdekelnek. Az AMD például a termelését csoportosítja át, és az alacsony árréssel rendelkező termékek helyett a magasabb bevételt hozó chipjeik gyártására helyezi a hangsúlyt. Az Intel részben átvállalja a gyártási folyamat egy hányadát, ezzel a teher egy részét levéve a szubsztrát-előállítók válláról. Az Nvidia pedig optimistán 2022-re reméli a probléma megoldását, és az AMD-hez hasonló módon inkább Ampere GPU-k gyártására fókuszál.

Amit biztosan tudunk

A képlet tehát számos összetevőből áll, de az első és a legfontosabb az, hogy az ABF-szubsztrátok gyártókapacitásának hiányosságai miatt eleve nem képes az ipar annyi chipet ontani, mint amennyire igény van. Erre rakódik rá a Covid miatt amúgy is akadozó globális ellátólánc, és helyenként még további tényezők is nehezítik – lásd a videokártyák piacán az amúgy is szűkös ellátmányt felvásárló bányászokat, vagy a processzorgyártásnál adódó „kihullásból” adódó alacsony gyártáshozamot.

A fogyasztói lánc végén viszont beljebb nem vagyunk egy centivel sem, és vigasztalni aligha vigasztal a tudat, hogy „dolgoznak rajta”. Pláne, hogy menet közben is a végfelhasználó fizeti meg az árat, melyen még a köztes emberek is busás hasznot húznak maguknak – de hát ilyen ez a szabadpiac. Ebben a helyzetben két dolgot tehet az ember: kivárja a vihar végét, vagy lenyeli a keserű pirulát, és kicsengeti a nagy pénzt.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!