Az LEC egyik legnagyobb tehetségével és lassan veteránná váló mid lanerével, Caps-szel készített interjút az Invenglobal.
A tavalyi, egyértelműen a legsötétebb éve volt a G2 League of Legends csapatának. Elveszítették Perkzet és hatalmas reményeket fűztek ahhoz, hogy ha egy másik veterán szupersztárt igazolnak Rekkles személyében akkor gyakorlatilag legyőzhetetlenné válnak a horvát mides nélkül is. Sajnos mindez olyannyira nem vált be, hogy az egyik, ha nem a legrosszabb évüket produkálták. LEC győzelemről szó sem volt, sőt még a VB-re sem sikerült kijutniuk. Akármennyire is profi, rengeteg pénzt kereső játékosokról van szó legbelül ők is emberek és ezt könnyen elfelejthetjük a bajnokság hevében.
Az Invenglobal épp ezért készített egy interjút caPs-szel, a G2 midesével a tavalyi évről, a gyakorlatilag teljesen új keretről, az edzői stábról és a jövőbeli terveiről.
Korábban azt mondtad, hogy pontosan tudod azt, miként tudod kihozni magadból a maximumot. Ez mit takar?
„Ezek folyamatosan változnak. Tavaly nem igazán hallgattam magamra. Arra törekedtem, hogy minden optimális legyen, már ami az időbeosztásom és az életem minden pontját érinti. Rengeteget hallgattam másokra és közben elfelejtettem magamra is hallgatni. Más években szinte csak saját magamra hallgattam. A 10. szezonbeli VB után az önbizalmam nagyon lecsökkent. Úgy éreztem, hogy rengeteget kell változtatnom, hogy jobb teljesítményt nyújtsak. Azt éreztem, hogy csak saját magammal szúrok ki, ha nem csinálok mindent a lehető legoptimálisabban.
Ezért rengeteg mindent kérdeztem másoktól, már ami a jó szokásokat illeti az életemben. Ez pedig egyszerűen csak nem működött. Sőt, a rossz teljesítmény miatt egy igazi hógolyóvá alakult. Csináltam amit más emberek mondtak, az önbizalmam viszont még lejjebb ment, emiatt pedig kevésbé hallgattam magamra.
Mint mondtam, korábban pontosan tudtam azt, hogy mi kell a sikerhez. Most úgy érzem, hogy visszatértem ehhez. Persze nem vagyok túl boldog az eddigi teljesítményemmel, de a COVID szituációt mérlegelve – hisz volt olyan meccs, amin végig magas lázzal játszottam – szerintem jól játszottunk. A scrimeken is jó teljesítmény nyújtunk. Kicsit több meccset kell lejátszanunk ahhoz, hogy nagyobb mintát vehessünk, főleg hogy ezek az első meccsek elég szerencsétlenül jöttek ki a COVID miatt."
Érdekes, hogy mennyire magadba néztél az offseason alatt. Mire jutottál pontosan?
„Megakarom nyerni a VB-t. Ez az amit mindig is akartam és ezért lettem profi játékos. De megtanultam más dolgokat is közben. A Worlds győzelem biztos nagyon jó érzés lenne és egy jó végcél, de nagyon... nagyon messze van. Ekkora távban gondolkozni pedig nem igazán segít nekem most. Korábban csak azon járt az agyam, hogy hogyan nyerhetném meg, amikor tavaly kijutni sem sikerült.
Voltak olyan évek, amikor gyakorlatilag sosem álltam meg és ez soknak érződött. De utána jött ez a nagyon hosszú offseason és rájöttem, mindez nem csak rengeteg meló, de ezt szeretem is csinálni. Semmi mást nem akarok csinálni jelenleg az életemben. Persze imádom a családom és a velük eltöltött időt, de amíg képes vagyok ilyen teljesítményt nyújtani, addig kiszeretnék jutni a VB-re. Szeretnék ott lenni az All-Stars-on, szeretnék mindent beleadni és megakarom mutatni mennyire jó vagyok. Nagyon élvezem, hogy egy olyan csapat tagja lehetek, akikben megbízok és akár egész nap csesztethetjük egymást, kitalálhatunk egy draftot vagy csak beszélhetünk a LoL-ról általánosságban. Végül, de nem utolsó sorban pedig szeretek úton lenni. Magát az utazást nem szeretem, de más országokba látogatni és találkozni az ottani rajongókkal vagy belépni ezekbe az őrült stadionokba nagyon jó érzés."
Milyen érzés volt nem kvalifikálni a VB-re? Hogyan tetted túl magad ezen?
„Nehéz volt [nevet]. Valószínűleg életem legkeményebb hetei voltak őszintén. Egész nap a szobámban ültem és tényleg semmit nem csináltam. Nem éreztem valódinak. Egy kis részem egyből visszament volna játszani és mindent beleadni, egy másik részem átnézte volna a metát töviről-hegyire. Mentálisan próbáltam magam felkészíteni az elődöntőre, de nem volt elődöntő, legalábbis nem mi játszottunk rajta. Elindultak az átigazolási pletykák, mindenki próbálta kitalálni hogy hova tovább. De nekem mindez nagyon nehéz volt. Nem volt meg a mentális erőm ahhoz, hogy a jövőre koncentráljak. Hetekben sem tudtam gondolkozni, nemhogy évben.
Úgy éreztem, hogy itt az ideje abbahagyni a profi karrieremet. Azon gondolkoztam, hogy egész egyszerűen nem vagyok elég jó, mert olyan rosszul játszottam én és a többiek is. De az idő tényleg minden sebet begyógyít. Az idő a varázsszó. Abból pedig szerencsére nekem rengeteg volt. Sok-sok ember támogatott és még a családommal is tölthettem némi időt otthon. Még a szezon előtt is aggódtam egy picit, de a játékospróbák és a bootcampek nagyon jól sikerültek, rengeteg új emberrel találkoztam. Ez a változás kellett számomra."
A teljes interjút angolul ITT olvashatjátok el.
OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!