Elemi rettegés – Préda filmkritika

Dan Trachtenberg rendező megcsinálta a lehetetlent és új életet lehelt a franchise-ba. 

Kisgyerekként volt egy olyan rossz szokásom, hogy előszeretettel néztem bele a korhatáros filmekbe, melyekben általában fröcsögött a vér, vagy névelőként használták a b-meget és a szereplők rendszeresen emlegették egymás anyukáját. Diónyi agyam akkoriban még nem feltétlenül fogta fel, hogy ennek akár rossz vége is lehet, egyszer azonban belefutottam a Predator 2-be egy éjszaka és az a bizonyos gerinckitépős jelenet, na meg az utána lévő párkányos diadalüvöltés örökre beleégett a tudatomba és évekre traumatizált. A rettegés persze idővel csökkent és nem kapkodtam már a fejem riadt mókusként Predatorok után kutatva, a franchise irányítói pedig idővel tettek róla, hogy egyáltalán ne ijedjek meg a ragadozótól. 

A sors viszont most úgy hozta, hogy a Prey címre keresztelt előzményfilmet Dan Trachtenberg rendező kezébe adták, aki egész jól megértette, miről is kellene szólnia egy Predator filmnek. Nincs itt semmi túlmagyarázás, ideológia a jó és a rossz kapcsolatáról, csak a brutális és kegyetlen valóság a préda és vadász kapcsolatáról. Egyedüli negatívum talán a kicsit suta forgatókönyv, plusz a hangos elégedetlenkedők véleménye, akik megkérdőjelezik, hogy egy indiánlány mégis hogyan tudta leteríteni a legendás ragadozót. Most ecsetelhetnénk, hogy mennyire rossz ez a hozzáállás, de inkább azt ajánljuk, olvassátok el a PC Guru spoilermentes kritikáját, utána pedig essetek neki a filmnek és borzongjátok ki jól magatokat! 

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!