Egy végzetes flört, ami megrázta Amerikát – Till - igazságot a fiamnak kritika

A valós történeten alapuló film az 14 éves Emmett Till haláláról és édesanyja polgárjogi mozgalomban betöltött szerepéről és harcáról szól.

Az Egyesült Államokban járunk és már az első képkockák alapján leszűrhető, hogy parádésan eltalálták az 1950-es évek közepére jellemző hangulatot, illetve díszletet. Rögtön képernyőre is kerül a két főszereplő, Emmett Till, a 14 éves vidám tinédzser, valamint édesanyja Mamie Elizabeth Till-Mobley. Vidám és idilli pillanatoknak lehetünk szemtanúi, ámbár elég hamar felfedezhető Mamie szemében, hogy valami nincs rendben, az öröm mellett megjelennek az első könnyek is a szemében, mintha előrevetítené gyakorlatilag az egész film mondanivalóját, sírás ugyanis lesz benne bőven, de az események fejében nem is csoda.

Az Emmett család dél Chicagoban tengeti mindennapjait, egy munkásnegyedben igyekeznek előre jutni az életben. Hamar kiderül, hogy Mamie férje – és egyben gyermekének apja –, Louis Till a második világháború utolsó évében hunyt el, de nincs teljesen egyedül, miután Gene Mobley igyekszik meghódítani szíve hölgyét, ami több kevésbé sikerül is neki. Ennek a szálnak a szemünk előtt nincs ideje kibontakozni, de nem is lényeges, mivel épp egy fontos esemény közeledik a család életében. Bobó, ahogyan becézi anyukája a kis Emmettet, néhány hétre a Mississipi állambeli Moneyban tölti el az unokatestvéreinel a nyár egy részét. 1955 augusztusa végzetesnek bizonyult számára, néhány nappal nagybátyja, Moses Wright meglátogatását követően Till mókából flörtölni kezdett Carolyn Bryant-tel, egy fehér nővel, aki egyedül dolgozott Bryanték kis élelmiszer üzletében. A filmben mindössze annyi történik, hogy először egy színésznőhöz hasonlítja Carolynt, majd miután vásárolt egy rágót és elhagyta a boltot, a nő utánuk megy, majd egy ártatlannak tűnő füttyentéssel jelzi Emmett, hogy tetszik neki. Ez pedig beindítja az eseményeket. Néhány nap múlva a Dumásnak is becézett Moseséknél két fehér férfi zörgeti fel a már javában alvó családot és követelik, hogy adják át nekik Bobót. Nem igazán mernek ellentmondani a feketék a fehéreknek, így elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy esélyük sincs megakadályozni a lincselést. Persze ekkor még az ember – ha nem ismeri a valódi történetet – nem gondolná, hogy ennek ilyen durva végkifejlete lesz.

Ekkor nyer értelmet igazán az is, hogy édesanyja mennyire aggódott fia utazása miatt. Egyrészt mert másként működnek délen, pontosabban Moneyban a törvények, hiszen elég egy rossz pillantás és már a föld alá küldhetnek egy színes bőrű embert, másrészt ilyen sokáig még sosem voltak távol egymástól. A filmben is érződik, hogy Mamie egyetlen pillanatra sem tudott ellazulni, miután felrakta fiát a vonatra. Elképesztő azt látni és egyben érezni is, hogy dacára az 1865-ös, 13. alkotmánykiegészítésnek – mely kimondta, hogy sem rabszolgaság, sem önkéntelen szolgálat nem létezhet az Egyesült Államokban – a fehér közösségek egyes államokban még az 1950-es évek közepére is gyakorlatilag minden módon el akarták lehetetleníteni a feketéket. A rabszolgaságtól megfosztott államokban egyesek még mindig felsőbbrendűnek hitték magukat és az utolsó pillanatig a régi világrend szerint igyekeztek élni. Ez az érdekellentét aztán gyorsan a feketék behódolását jelentette, különben nagyon ráfáztak, ha nem hajtottak fejet a fehérek előtt. Ebbe a világba csöppent bele Emmett Till is, aki egy végtelenül jó szívű, vidám és a humor nagy imádója volt, a körülötte lévő világra pedig a gyermeki ártatlansággal csodálkozott rá.

A film viszont nem nagyon hagy játékidőt Mamie-n kívül a többi szereplőnek, szinte végig az ő szemén keresztül éljük át az eseményeket. Chukwu, Az igazságot a fiamnak rendezője egy nyilatkozatában éppen ezért elmondta, hogy tudatosan döntött úgy, hogy életrajzi filmjének középpontjába Emmett Till édesanyját állítja. Ez pedig fokozódik, miután kiderül, hogy a fiát brutálisan meggyilkolták. Addig nem nyugodott bele a dolgokba, amíg végül haza nem hozták hozzá a halott gyermeke holttestét. Szinte felismerhetetlenségig bántalmazták, majd fejbelőtték a fiatal Bobót, így még azt is bizonyítani kellett anyjának később a tárgyalás során, hogy valóban az ő fia az áldozat. Az ő elvesztésének a tudata és, hogy az elkövetők szabadlábon vannak, mérhetetlen haragot és egyben akaraterőt adott neki hozzá, hogy harc nélkül ne adja fel és a végsőkig elmenjen. Sokak megdöbbenésére nem csendben gyászolja meg egyetlen gyermekét Mamie, hanem nyitott koporsós, nyílt temetést rendel, mert úgy gondolja

„Az egész világnak látnia kell, mi történt a fiammal.”

Ezzel akarta felnyitni Amerika és a világ szemét a rasszok közötti egyenlőtlenségre és, hogy az erőszakos tetteket nem lehet szó és következmények nélkül hagyni. A per ezáltal rávilágított a déli Jim Crow szegregáció brutalitására, és lökést adott a polgárjogi mozgalom kibontakozásának.

Bár a felelősöket bíróság elé állították, azonban Mamiék minden erőfeszítése ellenére, végül felmentették őket.  Az esküdtszék alig 1 óra alatt döntést hozott és úgy határozott, hogy a három gyanúsított közül egyikük sem bűnös. Köszönhetően többek között annak, hogy Carolyn Bryant merőben máshogy adta elő a történteket az esküdtszék előtt. 2017-ben pedig maga a „sértett” is elismerte Tim Tysonnak, az Emmett Till vére című könyv szerzőjének, hogy Till soha nem érintette, fenyegette vagy zaklatta őt – ezt követően a 2022-es perújrafelvétel során sem ítélték el. 67 esztendőt kellett várni, hogy aztán 2022 márciusában Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke aláírta az Emmett Till lincsellenes törvényét, ami kimondja, hogy a lincselés ezen túl szövetségi gyűlölet-bűncselekménynek számít.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!