Műanyag égbolt: Magyarország 2123-ban, amikor az ember embernek a tápláléka

A film megtekintése után interjúzni is volt lehetőségünk az egyik színésznővel és a rendezőpárossal.

2023. március 30-án kerül mozikba a Fórum Hungary forgalmazásában a Műanyag égbolt (White Plastic Sky), a legújabb magyar sci-fi. A film különlegessége, hogy rotoszkópos technológiával készült, azaz először leforgatták az élőszereplős jeleneteket a színészekkel, majd ezt dolgozták fel animációs technika segítségével. Ennek eredménye lett az az alkotás, amely mély filozófiai gondolatokkal tarkítva meséli el egy házaspár kálváriáját egy olyan világban, ahol a túlélésért harcol az emberiség.

Egyszerre új, de mégis ismerős

Már 2016-ban elkezdtek dolgozni a háttérben azon, hogy minél hamarabb, minél jobb feltételek mellett megvalósulhasson a Műanyag égbolt. A témaválasztás egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, amely egyre jobban áthatja a mindennapi életünket. A fenntartható fejlődés érdekében muszáj megvédeni a környezetet, ugyanis a tudományt képviselő szakemberek folyamatosan adatokkal támasztják alá azt, hogy az elkerülhetetlen (?) ökológiai katasztrófa egyre inkább közeledik. A 2123-ban játszódó történetben ez a tragédia már felőrölte egész Magyarországot, mindössze Budapest maradt életben egy hatalmas búra alatt. A mezőgazdaság ebben az értelmében teljesen megszűnt, a polgárok számára egyetlen járható út maradt: edd meg azt, ami belőled kinő.

A szó szoros értelmében ez a túlélés záloga, azaz az emberek 50 éves korukig élnek, majd egy beültetés útján fákká változnak, amelyek leveleiből végül ételt készítenek. Ez a morbid, közvetett módon megvalósuló kannibalizmus működteti a civilizációból azt, ami még megmaradt. A lakosok beletörődtek ebbe a szerencsétlen, de mégis szerencsés körforgásba, avagy 50 év adatott mindenkinek, utána a köz tulajdonába kerül a teste. Mivel ennyire "erőltetett a menet", ezért a  „szüljetek minél előbb” szlogen nem véletlen hangzik el már rögtön az első képkockák során. 

A történet középpontjába Stefán és Nóra kapcsolatát helyezték a rendezők, akik egyébként a forgatókönyvet is maguk rakták össze. A bonyodalmat az okozza, hogy a házaspár (akiket remekül alakít Keresztes Tamás és Szamosi Zsófia) teljesen ellentétes módon viszonyul ahhoz a rövid időszakhoz, amelyet életnek neveznek ezen az elképzelt, de mégis ismerős bolygón.

Ezzel a képpel mutatkozott be 2016-ban az Inkubátor Programban a film / forrás: @whiteplasticsky Instagram

A látvány és a tempó

Elképesztően hangulatos és valódi céllal készült minden egyes frame, amely felbukkan a vásznon. Az egyedi technológiával készített mozgókép tényleg akkor tud a legjobban beszippantani, ha minél nagyobb vásznon látod azt, ahogy megmozdulnak a járművek, a karakterek, ahogy él és lélegzik az a világ, amelyből már alig maradt valami. A rengeteg lassú tempójú jelenet nem a véletlen műve, a rendezők kifejezettén szeretnék volna azt, ha a néző elgondolkozik egy-egy pillanatban azon, amiket előtte levetítettek. Ez az "ingerszegénység" egy tudatos döntés eredménye, amelyhez mindenképpen kell egy attitűd, ami lehet nem mindenkiben van meg. Ez nem egy popcorn-mozi, ez nem egy akció-sci-fi, ahol űrhajók röpködnek vagy robotok próbálnak világuralomra törni. Ez egy filozofikus utazás az emberi test és lélek legmélyén, ahol az élet és a halál, mint fogalmak teljesen más értelmet nyernek.

Dr. Madu, azaz Schell Judit / forrás: @whiteplasticsky Instagram

Schell Judit, azaz Dr. Madu

A vetítés után lehetőségem volt interjút készíteni a 49 éves Jászai Mari-díjas színésznővel, aki az utóbbi években nagyon különböző műfajú és stílusú filmekben és sorozatokban bukkant fel. A Terápia, a Post Mortem, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) és A Király után a Műanyag égboltban találkozhattok vele, ahol egy mellékszerepet, a növénypatológus Dr. Maduét vállalta el. A színésznő elárulta, hogy a rendezőpáros a nevetésére lett figyelmes a mozis vetítésen még 2016-ban, majd a teremből kiérve rögtön megkeresték azzal, hogy a történet szempontjából kiemelt fontosságú tudóst neki kéne alakítania. Schell Judit mesélt arról is, hogy a környezetvédelem az ő mindennapjainak is szerves részét képezi, például ha teheti akkor minél többször választja a BKV-t, hogy ne egyedül üljön gépjárműbe. 

„Amikor van egy arc a vásznon, vagy egy táj a vásznon, akkor tulajdonképpen hagy időt a nézőnek arra, hogy mit láttam eddig, én hogy gondolok erről. Nem folyamatosan információt ad arról, hogy neked hogy mire kell gondolnod, hanem hagy téged közben elmélkedni. És én ezt szeretem" – osztotta meg gondolatait a film tempójáról Schell Judit.

Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta / forrás: index.hu

Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta, a film írói és rendezői

Kreatív víziókból nem szenved hiányt a páros, akik a Műanyag égboltot a 73. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén mutatták be először a közönségnek. A mozik programjába hamarosan bekerülő alkotásról néhány kérdést fel tudtam tenni, amelyből még inkább kirajzolódott előttem az, amit éreztem az egész vetítés alatt. A film egyszerre akar művészfilm és zsánerfilm lenni, ennek minden pozitívumával és negatívumával. A kamaradrámás megoldások (kevés helyszín, kevés szereplő, lassú cselekmény, mély párbeszédek és monológok, kevés interakció, lecsupaszított díszletek) a kis költségvetés egyik vonzataként értelmezhetőek. A másik oldalon ott vannak a helyenként álleejtősre megkoreografált és meganimált jelenetek (a hologrampark, a telep, a virágzás, a miskolci szoba), valamint a tudomány és fantasztikum keveredése a nem túl távoli jövő részeként. Ez a keveredés az, ami sokkolhatja a nézőt, de ha sikerül befogadni, akkor tényleg egy újító, több társadalmi, emberi és ökológiai problémát középpontba helyező, provokatív mű rajzolódhat ki elénk.

„Mi reméljük, hogy megtalál olyan fiatalokat is, akik vagy soha nem játszottak videójátékkal, vagy a science-fiction soha nem érdekelte őket, meg olyanokat is, akik nagyon sokat foglalkoztak ezzel” - mutatott rá Bánóczki Tibor.

A magyar helyszínek mindig felcsigázzák a hazai gamereket, ez nincsen másképp a filmes világ rajongóinál sem. Ezzel kapcsolatban Szabó Sarolta fogalmazta meg álláspontját a párosnak.

„Olyan magyar helyszíneket akartunk, amiket be lehet azonosítani. Ez fontos volt végig, hogy ez az élmény meg legyen a nézőkben, hogy »ó, ilyen a Budapest, ilyen a Nyugati, ilyen a Lánchíd«, aki életében megfordult Miskolcon annak a pályaudvar egy ikonikus helyszín... Amikor eldöntöttük, hogy Magyarországon, Budapesten játszódik a film és különböző magyar helyszíneken, ez egy plusz löketet adott, plusz energiát és új ötleteket arra, hogy hogyan formálódik a sztori annak a mentén, hogy hova jutnak el ebben az országban.”

Verdikt

A Műanyag égbolt egy ambiciózus, grandiózus, de mégis földhözragadt alkotás, amely egyszerre emel hidat az animációs és az élőszereplős világ közé. A vászon mögött megbújó gondolatok és eszméket mindenkinek a saját értékrendszere szerint kell értelmeznie, de nem is az volt a cél, hogy válaszokat adjon a mű, hanem az, hogy inkább olyan kérdéseket vessen fel, amik nem biztos, hogy minden emberben megfogalmazódtak.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!