Barbie filmkritika - Ha rózsaszínben látod a világot, akkor becsapod magad

Az idei év egyik legnagyobb blockbusterére hamarosan te is beülhetsz, avagy Barbieland majdnem mindenkit vár.

A játékboltok megkerülhetetlen szereplője Barbara Millicent Roberts, ismertebb nevén Barbie. A Mattel által 1959-ben piacra dobott baba a világ egyik legnagyobb márkájává nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben, azonban sosem készült még élőszereplős feldolgozás róla. Most végre ezt is megkapta mindenki, aki szereti Barbie-t, közömbös Barbie-val vagy épp szívből gyűlöli a rózsaszínben úszó játékbabát és mindent, ami hozzá kapcsolódik. A mindig csodálatos Margot Robbie és a tökéletesre kigyúrt, szőke modellfiút alakító Ryan Gosling hátára kapta azt a történetet, amelyet Greta Gerwig és Noah Baumbach közösen álmodtak meg, hogy végül az Oscar-díjra jelölt rendező keze alatt hódítsa meg a nagyvásznat pontosan ugyan azon a napon, mint Christopher Nolan Oppenheimerje.

Elképesztő marketinghadjárat folyik, hogy a nyár egyik, ha nem a legnagyobb blockbustere legyen a "fantasy-vígjáték". A Google pinkben úszik, ha beírjátok, hogy "Barbie", "Margot Robbie", "Greta Gerwig" vagy épp "Ryan Gosling". Pink burgereket és pink desszerteket majszolhatsz a pink óriásplakátok alatt, miközben dúdolhatod az Aqua-tól a Barbie Girlt. Nagyítóval kell keresni azokat, akiknek valahogyan elkerülte a figyelmét a Barbie, de jogosan merül fel a kérdés, hogy tényleg szükség volt erre a hatalmas felhajtásra? Megéri beülni a közel kétórás játékidővel büszkélkedő kalandfilmre? Ebben próbálok segíteni.

Ezeket olvastad már?

Nem jön be a Rebel Moon? Akkor a rendezői változattól eldobod az agyad!

Teljesen behálózta a rajongókat a Pókember anime

Már a Furiosa utáni Mad Max-filmre készül a rendező, és nem is akárkivel tervez

Az előzetesekből kiderül, hogy a középpontba Barbie jellemfejlődését helyezték, aki egyik pillanatról a másikra kezd el olyan dolgokra gondolni, amelyek nem történhetnek meg Barbielandben. A csupapink kitalált kontinens és a való világ közötti utazás alapozza meg azt a hatalmas kalandot, amelyben végül része lesz a két főhősnek, a játékbabák koronázott királynőjének és királyának. Mivel kifejezetten komoly témákat tárgyal több fejezetben is a film, ezért semmiképp sem szeretnék elmerülni a spoilerekben, ugyanis az egész sztorinak a Barbie-brand csak a pink cukormáza, de ennél jóval többről szól a sztori.

Gerwig összegyúrt egy kalandregényt, egy családdrámát, egy bollywoodi akciót, egy lecsupaszított musicalt, egy kicsavart romantikus komédiát és egy olyan bugyuta vígjátékot, amibe tökéletesen beleillik Will Ferrell. Folyamatos ugrálás van a stílusok között, amit Barbie központi figurája tart össze, méghozzá kifejezetten jól. Nem érezni egyetlen pillanatra sem, hogy érthetetlen lenne a koncepció, ami kipattant az írópáros fejéből. A közvetített üzenetek szintén teljesen érthetőek, a mai világban tapasztalható általános igazságokat fogalmaz meg, ami már annyira mélyen bevésődött a társadalom tagjaiba, hogy kifejezetten üdének hat az kifejezetten sok érzelemmel megtelt kimondása. Mindemellett arra is van ideje a rendezőnőnek, hogy valódi kritikát fogalmazzon meg a végletekkel kapcsolatban, amelyek először Barbielandben, majd Barbie fejében, végül Ken szemszögén keresztül fogalmazódhatnak meg akár hús-vér emberekben is.

Margot Robbie és Ryan Gosling is egyaránt kitesz magáért, érezni rajtuk, hogy élvezték a színes-szagos forgatást. A La La Land után itt is ki kell emelni, hogy az amerikai szupersztárnak mennyire jól áll az, ha táncolnia és/vagy énekelnie kell. A mellékszereplők közül Kate McKinnon és Michael Cera képernyőn töltött perceit csak élvezni lehet, de egyébként is jó nézni azt, hogy ennyi karaktert mennyire jól mozgat a még mindig csak 39 éves rendezőnő. 

Összességében a Barbie egy inkább a felnőtteknek készített, komoly és nagyon valóságos mondanivalóval átitatott dráma, amely garantáltan milliókat csábít majd be a hűs terembe, hogy a kényelmes székekben döbbenjenek rá, ez a film egyáltalán nem olyan felszínes, mint egy játékbabás alapötletből arra számítani lehetne. Mindenkinek erősen ajánlott, hogy már most jegyet váltson rá, mielőtt vagy miután megnézte az Oppenheimert. A végére meg már csak egy gondolat maradt: mindenkiben van egy kis Barbie és minden Barbie-ban van egy kicsi belőled.