Profi LoL-osok meséltek depresszióról, kiégésről, drogokról és a kegyetlen üzleti világról

16 jelenlegi és korábbi LEC-játékost kérdezett meg az egyik legnagyobb LoL-os magazin arról, hogy milyen valójában a profi esportolói élet.

Hamarosan befejeződik az LEC 2023-as nyári csoportköre, ami az utolsó állomásnak tekinthető a világbajnoki kvalifikáció, azaz a Season Finals előtt. Az EMEA-régió topligájának csapatai közül csak az Astralisnak nincs esélye kijutni a Worldsre, a maradék kilenc együttes még bízik abban, hogy a többiek nem előzik meg pontokban őket (Team Vitality), vagy sikerül a most futó kiírásban eljutni minél messzebbre. A Group Stage játékosain hatalmas a teher, ugyanis ha most nem sikerül elérniük a kitűzött célokat, akkor közel féléves pihenő vár rájuk, ugyanis a 2024-es Season Kick-Offig nem lesz semmilyen esemény az LEC-hez kapcsolódóan. Erről a rájuk nehezedő nyomásról is beszéltek jelenlegi és egykori profik a Dot Esportsnak.

Ezeket olvastad már?

TEC: Szeretnéd látni Nemesist és Crownie-t élőben? Akkor a HUNGEXPO-n a helyed vasárnap!

LoL: Fearless drafttal és LAN-döntővel vár az ingyenes Baron Kupa, nevezz még ma!

LoL-vb: Történelmet írt Faker és a T1, sőt még Rekkles is

„Jónak kell lenned, de ez valamiért nem jön össze...”

A fenti idézet Nisqyhez, a MAD Lions középső ösvényeséhez fűződik, aki megjárta korábban az NA LCS-t, ahol a C9 csapatát erősítette. A belga veterán tavaszi bajnoknak mondhatja magát, azonban pontosan tudja milyen érzés az, amikor vereségek sorozata közben kell megtalálnod a magadban rejlő önbizalmat. Finn, az Astralis toposa arra erősített rá, hogy a mentális stabilitással nem igazán van idejük és lehetőségük foglalkozni a játékosoknak, ugyanis csak a mérkőzésekre, azok megnyerésére koncentrálnak.

Két játékos álnéven nyilatkozott, méghozzá úgy, amely kritikákat mindenképpen felül kell vizsgálnia majd a Riot Gamesnek. Ezekből az igencsak csípős véleményekből emeltünk ki párat:

„A mostani formátum egyszerűen sz*r, nem szeretnék köntörfalazni.”

„Mindent az üzleti érdekeknek rendeltek alá.”

„Miután veszítettem egy senkinek tartottam magam, teljesen elvesztettem az önbizalmam... Nagyon nehéz időszak volt ez számomra, amikor értéktelennek éreztem magam, akinek nincs semmilyen célja. Nem voltam elég érett, hogy ezt a helyzetet kezelni tudjam, így csak még rosszabbra fordultak a dolgok."

„Láttam olyan játékost, aki annyira kiégett, hogy nem tudott felkelni többet az ágyból.”

Mivel már rögtön az első hetektől folyamatosan pörögnek a szuperhetek, amiknek óriási a tétje, mivel ez határozza meg, hogy mely csapatok vehetnek majd részt a csoportkörben, ezért nincs igazán idejük és lehetőségük megismerni egymást a csapattársaknak, valamint a játékosoknak és a klub stábjának. Ez a „mézesheteknek” nevezett időszak fontos lenne a csapaton belüli összhang megteremtésének, azonban ennek hiányában gyorsan befuccsolhatnak akár teljes LEC-s pályafutások is. Végül még az egyik neve elhallgatását kérő veterán utalt arra, hogy a már régóta ebben a világban profiskodók közül többen (Nisqy be is ismerte, hogy ő élt ilyen szerekkel) a drogokat, alkoholt, cigarettát, snüszt és a túlzott mennyiségű koffeint választották, hogy kicsit elmeneküljenek a folyamatosan záporozó sértő kommentek, negatív érzések és toxikus környezet elől.

Utóbbit Elyoya megcáfolta, a MAD dzsungeles szerint ez nem egy menekülési reakció, egyszerűen csak egy rossz szokás. Végül kitértek a megkérdezettek az üzleti oldalra is, ami szintén elég kettős érzéseket kelthet az olvasóban. Volt olyan játékos, akit nem lehetett kirúgni, de a szervezet már nem akart vele együtt dolgozni, ezért patthelyzet alakult ki, ami az esportolónál álmatlansághoz és egyéb mentális károkhoz vezetett.

„Van egy meme, erről az egészről. Ha csatlakozol egy csapathoz, akkor azt mondják, hogy a család része lettél. Amikor kirúgnak, akkor arra hivatkoznak, hogy az egész csak üzlet.”

Már csak azért sem könnyű az összes igazolt idéző helyzete, mivel vannak olyan orgok, ahol „nem minden játékost kezelnek egyenlően”. Vannak a kiskedvencek és vannak a gyenge láncszemek. Néha a rossz híreket emberi módon tudják közölni a játékosokkal, így megérti a befogadó az érveket és ellenérveket, amik a döntéshez vezettek. De előfordul olyan is, amikor csak annyit tud kinyögni a csapat, hogy „ezt elk*rtátok”.