Megnéztük az új Feláldozhatók részt, de sajnos ettől gagyibb filmet szándékosan sem tudtak volna csinálni Stallonéék

Ha Stallone vagy Statham rajongó vagy, illetve imádtad az előző részeket, akkor tehetsz vele egy próbát, egyébként kerüld el ezt a filmet.

2010-ben hatalmas szenzáció volt, mikor befutott a mozikba a Sylvester Stallone – és sok más akciósztár – nevével fémjelzett Feláldozhatók (The Expendables) első része. Ez egy olyan akciófilm volt, amely hemzsegett a tesztoszterontól, hiszen az elmúlt évitizedek legnagyobb akcióhőseit sikerült egy filmbe összeverbuválnia. A sikere újabb epizódokat szült, ráadásul további sztárokat is sikerült szereplésre bírni, így történhetett meg, hogy a második részben Jean-Claude Van Damme, míg a harmadikban Mel Gibson alakította a főgonoszt. A legnagyobbat a 2. felvonás kasszírozta a mozikban, míg a harmadik epizód megbukott a PG13-as besorolás és a fiatalos csapat túl sok játékideje miatt.

Ezeket olvastad már?

Ennek ellenére kilenc évvel később azért csak sikerült összerakni a negyedik részt is, és immáron Feláldozh4tók címmel futott be nagyvászonra Stallone utolsó filmje a franchise-ból, hiszen ezt már korábban is elmondta, hogy szeretné átadni a stafétát Jason Stathamnek. Kezdjük ott, hogy a film több fronton is elvérzik, még az elődeihez képest is bagatel módon. Az elején a bárban történt eseményeknek igazából semmi értelme nincsen, nagyjából csak felvezeti azt, hogy ez a rész Stathamről szól majd, amit akkor még nézőként az ember nem szeretne elhinni és elfogadni, hiszen ez egy elit csapatról szóló akciófilm lenne végtére is, és az előző felvonásokban mindenki megkapta a játékidejét ehhez mérten. Nos, itt ezt abszolút felülírták, és bár egy új csapatot verbuválnak, teljesen lényegtelen kik vannak benne. Előkotorták a fiók mélyéről 50 Centet, de minek? Bárki eljátszhatta volna a szerepét, ráadásul még egy normális poént vagy egysorost sem sikerült a szájába adni. Aztán ott van Megan Fox. Az előzetes hírek alapján, miszerint néhány nap alatt letudta a forgatásokat, azt gondoltam, hogy egy kisebb epizódszerep jut neki csupán, de tévedtem. Alaposan bevonták a történetbe, hozzáteszem szintén teljesen feleslegesen. Alapvetően nem a színészi tehetségtelensége miatt néz az ember egy nagyot, hanem a sztoriban betöltött szerepe miatt felfoghatatlan, hogy miként sikerült ezt összehoznia a forgatókönyvíróknak. A régi bagázsból megkapjuk Dolph Lundgrent és Randy Couture-t, de őszintén szólva az sem nagyon tűnt volna fel, ha ők sem tértek volna vissza. Előbbi józansági fogadalmat tett, hajat növesztett és szemüveget visel, hogy jobban lásson, de a film végére persze rájön, hogy baromság volt az életmódváltás, és egy dologra mindenképp szüksége van, hogy ismét teljes értékűnek érezze magát. Couture pedig még annyi törődést sem kapott, mint az előző részekben, a fülével való ércelődés pedig már sokadjára jön elő, és a humor helyett inkább csak idegesítő ez a témázgatás. Galgo üde színfoltja volt a harmadik résznek, Antonio Banderas remekül keltette életre az infantilis, ámbár vérprofi ex-zsoldost, állandó szófosása jó néhány kellemes pillanatot szült 9 évvel ezelőtt a mozikban. Erre most megkapjuk a fiát, Galan azonban egy az egyben apja egy fiatalabb változata lenne, de nem működik, mert egyszerűen Jacob Scipio koránt sem tudja ugyanazt a személyiséget hozni – ez nem feltétlenül az ő hibája –, ami ahhoz kellene, hogy valóban üljenek a poénjai vagy kellően idegesítővé váljon az állandó szószátyárkodása miatt. Lesz még egy tagja a bandának, de igazából szóra sem érdemes, mert a párbeszédekben szinte nincs is jelen, az akció során pedig egy-két megmozdulásán kívül nem sokat tesz hozzá az alkotáshoz.

Tony Jaa és Iko Uwais miatt arra számítottam, hogy legalább a közelharcokat érintő koreográfia rendben lesz, és kapunk belőle egy jó nagy adagot, pörgős, parádés és kíméletlen megmozdulásokkal tűzdelve. Van ezekből a filmben, nem is egy, de mindegyik súlytalan, és igazából egy idő után már csak legyint az ember ezeket látva, hogy jöhet a következő statiszta, akit széttrancsíroznak – Iko Uwais kapcsán eszembe jut a Wu Wei: Az öt elem küzdelme, ami bár nem volt egy világmegváltó sorozat, mégis a verekedések nagyon királyak benne, elég lett volna csak innen ihletet meríteni. Megpróbálták persze kihozni a karaktereikből a legjobbat, és üde színfoltjai a kb 100 perces játékidőnek, de ami miatt őket érdemes lett volna belepakolni a filmbe, az nem valósul meg. Nem fogunk emlékezni Uwais gonoszára, és Tony Jaa sem tudta rendesen bemutatni mitől is volt ő az a fenevad, ami miatt kilépett korábban a Feláldozhatók közül.

A filmben van egy csavar, ami különlegessé tehette volna az egész művet, de nem sikerült megugrani a lécet és Hollywoodhoz mérten a nézőben már az első pillanatokat követően megszületik a megfejtés. A CGI a legtöbb esetben röhejes és lerí a vászonról, hogy számítógépes segítséget vettek igénybe, ami nem gond, csak ne ilyen gagyin oldják meg a dolgokat, hiszen teljes mértékben ki tudja zökkenteni a nézőt a moziélményből, már amit alapból kínál ez a produkció. Az erős B-kategóriás akciófilmek színvonaláról sikerült a zs-kategóriáig süllyedni, és nem gondoltam, hogy ezt fogom érezni, de előbb nézném meg újra a harmadik részt, mint a negyediket.

SPOILER-es 'elemzés'

A legjobb lehetett volna az egészben, amit részben meg is csináltak, hogy Stallone a halálával adja át a stafétát Stathamnek, és bár meghúzták a 'váratlant', de a befejezésre visszatér Barney Ross és kiderül az ócska turpissága. Dézsma szintén megsérül, nem is kicsit, de tőle sem mertek megválni, ami pedig az egészet röhejessé teszi, hogy gyakorlatilag a Feláldozh4tók Stathamről szól. Talán még a 80-90-es években sem voltak akkora faszagyerekek Stallonéék, mint most a Christmast játszó úriember. Továbbra sem képes Hollywood kipréselni magából egy normális gonoszt, miközben a jófiúk csapatával túl engedékeny, a világ megmentői mára már sérthetetlenek, tökéletesek, és mindig mindent jobban tudnak, mint mindenki más. Egy szóval még a saját világukon belül is komolyan vehetetlenek ezek a filmek. Szórakozás szempontjából persze elrágcsálhatunk egy adag popcornt és kikapcsolt aggyal esetleg menőnek érezzük ezt az egész bohóckodást – meg persze ezért is készültek –, de összességében mostanra inkább ritka szarok már ezek az akciófilmek, mintsem izgalmasak.