The Creator kritika - A mű elkészült, az alkotó megpihen

A közönség majd eldönti, hogy tényleg nem maradt-e kihívója a Dűne 2024-re csúszásával a tudományos-fantasztikus műfajon belül az Az Alkotónak.

Gareth Edwards nevét szép lassan már az is megismeri, akit eddig elkerült a Star Wars-univerzum modern újragondolása, valamint sosem rajongott Godzilláért és/vagy a horrorért. A 48 éves angol rendező legújabb mozifilmje egy teljesen eredeti forgatókönyvre épül, ami olyan problémákra keresi a választ, ami már hosszú évtizedek óta foglalkoztatja az emberiséget. Tényleg a robotika, azon belül is a mesterséges intelligencia tekinthető az emberiség fejlődésének zálogának? Együtt élhet-e ember a robottal? Megszeghetőek-e az Asimov által létrehozott törvényei a robotikának? A fő konfliktusforrást a válaszok keresése jelenti, de a The Creator ennél jóval grandiózusabb szinten mozog. Tipikusan nagyvászonra készült látványfilmként érdemes rá tekinteni, ugyanis a LucasFilm kötelékébe tartozó technika és Hans Zimmer jellegzetes taktusai együttesen szögeznek oda a székbe.

Ezeket olvastad már?

Hivatalosan is zöld utat kapott a Tomb Raider sorozat

Nyáron jön a The Boys 4. évada, de ezzel nem ér véget a kaland!

BREAKING: Itt a Rings of Power 2. évadának első előzetese

Az inspiráció

A rendező elárulta, hogy a forgatókönyv megírásakor, valamint a felvételek elkészítése során az Apokalipszis Most, a Baraka, a Blade Runner, az Akira, az Esőember, a The Hit, az E.T. és a Paper Moon csokorból merített inspirációt. Bele lehetne menni az egyes jelentekbe, hogy pontosan az a néhány képkocka miből lehet ismerős, de felesleges. Ez tényleg egy olyan sci-fi dráma, ami képes valami újat mutatni még azoknak is, akik kívülről fújják az összes mondatát Asimov könyveinek, valamint tényleg otthonosan mozognak a zsáneren belül.

Mi az a mennyország?

Az előzetes első mondata már sugallja, hogy itt a grandiózus látvány mellett tényleg morálfilozófiai gondolatsíkon kell egy kicsit átszellemülni ahhoz, hogy a film mondandója ne vesszen el a robbanások között. A főszerepben John David Washington (Joshua Taylor) egyszerre őrlődik olyan döntések meghozatala között, amit nagyon, de nagyon nem akar meghozni. A család, a barátok és az emberiség hármasa fogja őt közre, ilyen nyomás alatt meg ember (!) legyen a talpán, aki nem törik meg. Joshua oldalán Alphie kerül a legtöbbször a vászonra, aki egyetlen személyben jelenti a megváltást, a fenyegetést, az életet, a halált és úgy a mindenséget.

Magyarországon viszonylag keveset fordítottak a marketinghadjáratra, ezért lehet sokaknak fel sem tűnik, hogy holnapután már premierben lehet beülni erre a filmre. A 80 millió dolláros gyártási költség a teremből kilépve elképesztő meglepetésként hathat bárkire, aki előismeret nélkül vált jegyet a The Creatorra. A lehengerlő vizuális effektek végigkísérik a cselekményt, amelyet a zöld háttér helyett többnyire valós helyszíneken vettek fel. Thaiföld, Kambodzsa, Indonézia, Japán és az Amerikai Egyesült Államok egyaránt megjelennek a 133 perces játékidő alatt, pont emiatt tudták ennyire alacsonyan tartani az egyébként egyre elszálló összegeket. Dicséret illet mindent és mindenkit, aki dolgozott a filmen, ami technikai értelemben kifogástalan, történetében elég mély, sőt egy-két jól időzített poénnal és fordulattal egyaránt szolgál. 2023 egyik kellemes meglepetéséről van szó, ami tényleg megéri a jegyárat, mint az Oppenheimer és a Barbie utáni első igazán nagy blockbuster.