5 kultfilm, amit az öt éve elhunyt Andy Vajnának köszönhetünk

74 esztendős korában, 2019. január 20-án halt meg a magyar és a nemzetközi filmgyártás egyik legmeghatározóbb alakja.

Andrew G. Vajnát alighanem senkinek sem kell bemutatni, hiszen amellett, hogy a nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos volt, a nyolcvanas évektől Hollywoodban is óriási szerepet vállalt független filmproducerként abban, hogy fellendüljön a szakma. Élete során 59 alkotáshoz adta a nevét, és ezek között van jó néhány klasszikus is, amelyet a mai napig imádnak a rajongók és bármikor újra is lehet őket nézni, a szórakozás garantált. Vajna Cannes-ban, az 1970-es évek derekán ismerkedett meg későbbi üzlettársával, a libanoni Mario Kassarral. Ezt követően nem is kellett sok és 1976-ban megalapították a Carolco Pictures céget, ami rövid idő alatt mamutvállalattá duzzadt, s ezzel a világ legbefolyásosabb forgalmazói sorába emelkedett.

Ezeket olvastad már?

Hugh Jackman elárulta, melyik szerep jelentette számára a legnagyobb kihívást – spoiler: nem a Rozsomák

Pár nap alatt elkapkodták a Son Goku hajáról mintázott téli sapkát

Az Agymenők Pennyje eredetileg egy robot lett volna

Az alábbi válogatásunkban összeszedtünk nektek öt olyan produkciót, ami az ő közreműködésével valósulhatott meg, és amelyek örökre beírták magukat a filmes történelembe, ezért mindenképp érdemes megtekinteni őket, ha még nem láttad. Ha pedig már volt szerencséd hozzájuk, akkor itt az ideje újra leülni eléjük:

Menekülés a győzelembe (1981)

Az egyik legelső filmjei közé tartozik, és valószínűleg nem véletlenül vágott bele, hiszen ez a projekt gyakorlatilag Fábri Zoltán Két félidő a pokolban remake-jének számít, azzal a különbséggel, hogy itt a munkaszolgálatosok helyett hadifoglyok játszák a főszerepet.

„A németek 1943-ban szövetséges hadifoglyokat propagandacélzattal futballmeccsre kényszerítenek egy német csapat ellen. A foglyok a félidőben akarnak megszökni a francia ellenállók segítségével. De 1:4 a mérkőzés állása, ezért úgy döntenek, hogy végigjátszák a meccset. 4:4-es döntetlen állásnál tudnak elmenekülni, amikor a közönség megrohamozza a játékteret.”

Rambo: Első vér (1982)

A Rambo-sorozatot is Vajnának köszönhetjük. Ez volt az első igazán nagy alkotása a tengerentúlon, amelyről később ő maga is azt állította, hogy pályafutásának egyik legjobbja. A projekt megvalósulásában is oroszlánrészt vállalt, hiszen a David Morrell regényéből, részben Sylvester Stallone által írt forgatókönyv addig senkinek sem kellett, és Ted Kotcheff rendező hiába szerette volna elkészíteni évek óta, egyszerűen senkitől sem kapott rá pénzt. Ekkor jött Vajna és producertársa, Mario Kassar, a segítségükkel pedig mozivászonra költözött, és útjára indult az egyik legjobb akciófilm-franchise.

„John J. Rambo a háborús hős, vietnami veterán leszerelése után a poros kisváros utcáin téblábol, hogy megkeresse utolsó bajtársát, akiről azonban kiderül, már nem él. A helyi seriff, korlátlan úrnak érezve magát, csavargásért letartóztatja Rambót. A fogdai inzultusok hatására a civil életre alkalmatlan, gyilkos gépezetté alakított katonában elszabadulnak az indulatok, az emlékek beindítják a pusztítás ördögét...”

Terminator 2 – Az ítélet napja (1990)

Talán kevesen tudják, de a Terminator jogai akkoriban egy Hemdale néven futó cég birtokában volt, viszont a folytatást nem akarták kihagyni, ezért mindenképpen ragaszkodtak hozzá, hogy részt vegyenek a munkálatokban. Pénzük azonban nem volt rá, Arnold Schwarzenegger ekkor gondolt egy merészet és felkereste Vajna üzlettársát, Mario Kassart, és azt javasolta nekik, hogy a filmgyártó cégükkel, a Carolcóval vásárolják ki a jogtulajdonosokat, és forgassák le Az ítélet napját. Ez az ötmillió dolláros üzlet, alighanem életük egyik legjobb döntése volt Vajnáéknak, és bár a film előállítására még további 100 milliót kellett áldozniuk, az 520 milliós bevétel mindenkit kárpótolt a fáradozásaiért, a nézők pedig egy igazi klasszikussal gazdagodtak.

„Mivel a jövőből érkezett emberszerű robot nem tudta feladatát végrehajtani (megölni a nőt, akinek fia majdan a gép elleni háború vezetője lesz), 1991-ben újabb, még félelmetesebb alakváltó halálosztó érkezik. A jövő emberi ellenállási mozgalmának vezére - a jelenben még kisfiú - élete veszélyben van. A múltba visszaküldött harci robot szinte legyőzhetetlen, ám az előző terminátor hasonmása vigyáz a fiúra.”

Elemi ösztön (1992)

A filmet egy másik magyar származású forgatókönyvírő, Joe Eszterhas szkriptjéből készítették el. Eszterhas a kilencvenes évek elején az egyik legjobb és legnépszerűbb szakmabelinek számított, aki a nyolcvanas években még a fantasy történetekre összpontosított, de a Kicsorbult tőr után rátalált az erotikus thriller műfajára. Ennek a csúcspontja pedig az Elemi ösztön:

„A sorozatgyilkosság áldozatai mind férfiak, és a halál szeretkezés közben tör rájuk. Az egyik gyanúsított Catherine, akinek legújabb regényében a legapróbb részletekig megtalálható a gyilkosság leírása, a másik a rendőrségi pszichológusnő, Beth. Az ügyben Nick nyomoz, aki egyre jobban Catherine hatása alá kerül, sőt rá kell döbbennie, hogy Beth és Catherine is kapcsolatban vannak egymással.”

A szabadság vihara (2006)

Később visszatért Magyarországra, és ekkor Andy Vajna nagyobb figyelmet fordított a hazai filmgyártásra is, egyes projektek pedig eléggé a szívéhez nőttek. A Szabadság, szerelem mellett egy másik, sokak szerint még jobban sikerült 56-os témájú film is zöld utat kaphatott a támogatása révén. A szabadság vihara révén muttaták be az 1956-os melbourne-i olimpiára kijutott magyar vízilabdacsapat történetét, melyet követően a sportolók közül sokaknak alaposan megváltozott az élete a forradalom bukásának hírére.

„1956. december 6. A melbourne-i olimpiai vízilabdatorna elődöntőjében a magyar és a szovjet csapat méri össze erejét. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlő feltételek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdenek. A magyarok 4-0-ás vezetésénél Prokop, a szovjet center lekönyökli Zádor Ervint a magyar válogatott fiatal játékosát úgy, hogy a bőr közvetlen a szeme alatt csúnyán felreped. Ömlő vére megfesti a medence vizét. Amikor a vérző játékos végig vonul a tribün előtt, az extázisban lévő szurkolók között is elszabadulnak az indulatok, és a mérkőzést magyar győzelemmel lefújják. Az aranyérem átvétele után azonban Zádor és a fél csapat soha többet nem tér haza Magyarországra.”