Argylle könyvajánló: Avagy Indiana Jones 2024-ben

Egy csavaros kémtörténet, nem túl csavaros tálalásban.

Rögtön az elején le kell szögezni, hogy az Argylle című könyv és az Argylle, a szuperkém címre hallgató filmnek bár van köze egymáshoz, külön kell kezelni a kettőt. Az alábbiakban kizárólag előbbiről olvashattok egy ajánlót, avagy érdemes-e valójában belevágni ebbe a műbe, ha semmit sem tudtok az Elly Conway - Taylor Swift párhuzamról, valamint Henry Cavill és Bryce Dallas Howard sem hoz lázba titeket.

Ezeket olvastad már?

A cselekmény

Meglepően sok szereplőt és helyszínt igyekszik a "mindössze" 460 oldalas regényben felvonultatni a szerző, ami előrevetíti azt, hogy itt egyetlen pillanatra sem lehet megpihenni. A leírások rövidek, a karakterek közötti interakciók, a folyamatos mozgás mentén kerülnek az olvasó elé a megfejtések, a meghökkentő felfedezések, az árulások és cselszövések. Bennem végig ott motoszkált, hogy Conway nagy rajongója volt az Indiana Jones-szériának, valamint biztosan tisztában volt azzal, hogy miért lett sikeres a Kingsman. Aubrey Argylle karaktere van végig a középpontban, de néha megbújik a főhős a háttérben, hogy másoknak engedjen teret a kibontakozásra. A történet inkább kiszámítható, mint meghökkentő, de ha ráhangolódtok a kalandokra, akkor elég gyorsan azon kapjátok magatokat, hogy alig várjátok a következő oldalt.

A karakterek

A cím elárulja, hogy Argylle az elejétől a végéig ott lesz majd és fogja a kezeteket. A szuperképességek nélküli szupersrác pillanatok alatt beférkőzik a legmagasabb körökbe, hogy szinte az egész Földön átívelő hadjáratban legyőzze a gonoszt, aki az ultraszélsőjobboldali nézetei miatt böki sokaknak a csőrét. Aubrey mellett kifejezetten színes palettát vonultat fel Conway, akik vagy ellenségként, vagy társként keresztezik a főhős útját. Mivel tényleg nagyon sokan kapnak kisebb-nagyobb figyelmet, ezért nincs idő, nincs tér valódi mélységet adni a karaktereknek, ami elvesz a varázsból.

Semmi kiemelkedő

Matthew Vaughn (ő rendezte egyébként az Argylle-filmet) hiába próbálja egy szintre emelni az Argylle-t Fleming műveivel, nem kell azonnal a sztárrendező véleményét készpénznek venni. Conway stílusát meg kell szokni, de nem a jó értelemben. Többször csapong, nem magyaráz el dolgokat, az olvasónak el kell fogadnia, hogy a helyszínek és időpontok közötti ugrálás a velejárója lesz az élménynek. A leírások felszínesek, a részletek bemutatása néha elképesztően alapos, máskor pillanatok alatt letudja ezt a szerző. A legnagyobb gondom a karakterekkel volt, ugyanis tényleg keveset tudunk meg róluk Argylle-on kívül. Egy dolgot azonban nem lehet elvenni a könyvtől: olvastatja magát. A folyamatos pörgés, a nyers és durva, már-már meglepően hétköznapi nyelvezet, a modern társadalmi problémákat inkább burkoltan bemutató kitekintések jól állnak az Argylle-nak. A múlt és jelen találkozása ez, de inkább a modernség kerül előtérbe, ahol a fejlett technológia segítségével pillanatok alatt egy Nagy Testvérnek érezheti magát az ember.

Az Argylle marketingesei piszok jó munkát végeztek, ugyanis a Taylor Swift - Elly Conway párhuzam miatt óriási figyelmet kapott a könyv és a film is. A jelek alapján tényleg lehet köze a világhírű énekesnek a két műhöz még akkor is, ha valójában nem ő volt az, aki a gondolatait a papírra vetette.

Az Argylle című könyvet jelentős kedvezménnyel megvásárolhatjátok a Maxim Könyvkiadónál, érdemes beruházni rá, ha epekedtek egy a maga módján egyedi, de mégis ismerős elemekből összerakott kémregényért.