Íme a legáltalánosabb tévhitek az akvarisztikában!

Az akvarisztikát számos tévhit övezi, amelyek többségének a kezdő akvaristák be is dőlnek. A sikertelenség pedig olyannyira elveszi a kedvüket, hogy végül feladják ezt a gyönyörű hobbit, mivel úgy gondolják, hogy egy akváriumot lehetetlen fenntartani. Ezért is fogjuk a mai cikkünkben részletesebben is átvenni a leggyakoribbakat közülük. 

Az első tévhit a bettához kötődik

A betta, vagy más néven a sziámi harcoshal, egy igazán impozáns halfajta, amely az elnevezését a hímek egymás közt mutatott agresszív magatartásának köszönheti.

A halfajták többségével szemben kimondottan békés. Remekül kijön például a lazacfélékkel és a talajlakó halakkal is. Bár azt mindenképpen fontos leszögezni, hogy jobban kedveli a kisebb akváriumokat, kevesebb társhallal. 

Az etetése egyébként teljes mértékben problémamentes, az Isapet száraz haleleség kínálatából a legkülönfélébb lemezes és granulált díszhaltápokat is elfogadja. De manapság kaphatóak már kifejezetten harcoshalak számára készült eledelek is. 

A vitalitása megőrzése érdekében pedig érdemes szúnyoglárvával, artémiával, vagy más élő és fagyasztott táplálékforrással is rendszeresen megkínálni.

A következő tévhit a dögevőkkel kapcsolatos

Szintén eléggé gyakori tévhit a díszhaltartók körében, hogy a Corydoras harcsákat vagy más talajtúró halakat egyáltalán nem kell etetni, mivel ezek feleszik az el nem fogyasztott táplálékot az akvárium aljából.

Ez azonban súlyos tévedés, ezeknek a halfajtáknak ugyanúgy szükségük van a megfelelő táplálékra, elsősorban a talajra süllyedő eledelekre. Abban az esetben ugyanis, ha nem ilyen eleséget választunk, a gyors mozgású, vízfelszín közelében élő halak mindent megesznek, és a talaj közelében élő fajtáknak egyáltalán nem marad semmi.

Végül a brakkvízi halakkal kapcsolatos tévhit

Nagyon sok akvarista dől be annak a tévhitnek, hogy a brakkvízi halak édesvízben is élhetnek, csupán némi sót kell tenni a vízükbe. Bár néhány ilyen halfajta valóban tartható édesvízben is, de az „adj egy kis sót a vízhez” elv értelmetlen, mivel a földön nagyon sok helyen fordul elő brakkvízi élőhely.

A folyótorkolatokból vagy mangrove mocsarakból származó fajták például a lúgosabb vizet kedvelik, míg más brakkvízi halak sokkal nagyobb sótartalmat igényelnek. Sőt, olyanok is akadnak, amelyek kifejlett korukban teljesen a tengervízhez alkalmazkodnak. 

Remek példaként említhető a Yucatáni fogasponty, amelyet a legtöbbünk csak Blackmolly néven ismer. Ezt a fajtát ugyan gyakran ajánlják kezdő akvaristáknak egy társas medencébe, de az esetek többségében szinte mindig megbetegszik és elpusztul a lágy, savas vízben. Ennek a fajtának ugyanis 15-30 NK keménységű és legalább 7,5 pH kémhatású víz kell. 

Reméljük, hogy ezzel a kis útmutatónkkal sikerült rendet tenni a fejekben, és elősegítjük, hogy minél több kezdő akvarista hódoljon ennek a nagyszerű hobbinak.