Feldolgozhatatlan trauma inspirálta A hollót

A gót szubkultúra egyik legikonikusabb filmjét igaz történet ihlette.

A héten debütált a mozikban a Bill Skarsgård főszereplésével készült A holló, amely az 1994-es, azonos című kultuszfilm remake-je. Az Alex Proyas rendezte eredeti film kétségkívül nyomasztó, semmihez sem hasonlítható atmoszférát teremtett, ismertségéhez ugyanakkor egy szörnyű baleset is hozzájárult: a főszereplőt alakító Brandon Lee, a legendás Bruce Lee 28 éves fia a film forgatása közben életét vesztette, miután színésztársa, Michael Massee véletlenül éles lőszerrel töltött fegyverrel lőtt rá.

Bár A holló messze áll a Marvel vagy a DC fősodorbeli szuperhőstörténeteitől, ez esetben is egy képregényadaptációról van szó. Aki esetleg nem ismerné, röviden a történet arról szól, hogy egy Eric Draven nevű férfi visszatér a halálból, hogy bosszút álljon azon az utcai bandán, amely megölte őt és a menyasszonyát. A képregény alapjául egyébként egy régi indián legenda szolgált, amely úgy tartotta, hogy a holtak lelkét egy varjú kíséri át a túlvilágra, de néha, ha az elhunyttal igazán szörnyű dolog történt életében, és a lelke nem talál megnyugvást, a madár visszahozza őt az élők közé, hogy helyrehozza a dolgokat. A komor hangvételű képregényt James O'Barr írta és rajzolta, és egy kis detroiti székhelyű képregénycég, a Caliber Press kezdte el kiadni még 1989-ben.

Na, de ki is az a James O'Barr? A michigani képregényszerzőnek nem indult könnyen az élete, több nevelőotthont is megjárt Detroit környékén, miután alkoholista édesanyja nem tudott gondoskodni a fiáról. És mindössze 18 éves volt, végzős gimnazista, amikor egy újabb, szörnyű tragédiával kellett szembenéznie.

1978-at írunk, a középiskolás Beverly Ann az autójához igyekszik, hogy elmenjen a vőlegényéért, James-ért, miután a srác úgy döntött, nem ül kocsiba, mert nem fizette ki az autóbiztosítást. James azonban hiába várja Beverlyt: a lányt elgázolja egy ittas autós az úton, és életét veszti.

A feldolgozhatatlan tragédia után O'Barr a haditengerészetnél keres menedéket, abban bízva, hogy a kemény munka eltereli a gondolatait Beverlyről, és tompítja bűntudatát, amit a lány halála miatt érez. A fiatal férfi Németországban állomásozik, és önvédelmi kézikönyveket illusztrál a hadsereg számára, amikor szembejön vele egy cikk, amelyben arról számolnak be, hogy megöltek egy fiatal párt egy 20 dolláros eljegyzési gyűrű miatt. O’Barrban ekkor fogalmazódik meg végérvényesen A holló megírásának gondolata, majd hozzá is lát, hogy megalkossa a világ egyik legkomorabb, legfájdalmasabb szerelmi történetét, amelyben az antihős, Eric Draven személyes tragédiájának avatárjaként jelenik meg.

„Minden egyes oldala vegytiszta harag”– nyilatkozta korábban az elkészült képregényről O’Barr.

A szerző tehát egyfajta terápiaként tekintett a művére, amelynek eredeti címe, a The Crow nem is hollót, hanem varjút jelent. A pletykák szerint marketingfogás lehetett a fordítók részéről, hogy végül holló lett a varjúból, feltehetően azért, mert előbbit misztikusabb hangzásúnak találták. Pedig a varjú a hollóhoz hasonlóan számtalan mondában és legendában van jelen, a legtöbb esetben pont a halál és az eltávozó lelkek szimbólumaként. Egyes kultúrákban az istenek hírnökének tekintették a madarat, intelligenciája miatt pedig gyakran társították a huncutsággal és a játékossággal, de a megtévesztéssel és a manipulációval is.

2011-ben James O’Barr ikonikus képregénye kibővített kiadást kapott, ez a kötet jelent meg tavaly ősszel idehaza is a GABO kiadó jóvoltából a szerző előszavával, eredeti rajztechnikájával, reprodukált elveszett képsorokkal és további harminc oldal képanyaggal.