A rendező a saját gyerekkori élményeiből is merített a filmhez.
A hazai könyvesboltokba 2022-ben futott be Joe Hill Fekete telefon című, 2005-ben megjelent novelláskötete (angol címén 20th Century Ghosts), amelyben tizenöt történetet találunk a horrorszerző tollából. Ezek egyike a címadó Fekete telefon, amelyről az olvasóknak óhatatlanul is Stephen King Az című regénye juthat az eszükbe, a hasonlóság pedig nem véletlen: Joe Hill ugyanis a horrorkirály Stephen King és a szintén író Tabitha King fia. A novellából 2021-ben készült egy meglepően jól sikerült filmváltozat Ethan Hawke főszereplésével, aki a történet rémisztő antagonistáját, a Portyázó néven emlegetett gyerekrabló sorozatgyilkost alakította a történetben. A 16-18 millió dollárból készült filmnek nagyjából a tízszeresét, 161 milliót sikerült visszahoznia a jegypénztáraknál, jövő nyáron pedig a Fekete telefon második felvonása is befut a mozikba, amelyben szintén visszatér majd Ethan Hawke karaktere.
A rendezői székben ezúttal is az első film direktora, Scott Derrickson foglal helyet, aki nem mellesleg a Sinistert is jegyzi. Derrickson egy korábbi interjúban elárulta, hogy Denver északi része, ahol a saját gyermekkorát is töltötte, inspirációként szolgált számára - ugyanazt a hangulatot igyekezett megidézni a filmben, amely az ő környéküket is jellemezte. Ahogy a The New York Timesnak adott interjújában kifejtette:
„A munkásosztály lakott itt, szóval amolyan kékgalléros környék volt, félig mexikói, félig fehér. Sok volt az erőszak – mindenkit vertek a szülei, rendszeresek voltak a verekedések az iskolába vezető úton, az iskolában és a hazafelé vezető úton is."
Egy másik interjúban a rendező egy különösen borzalmas történetet is elmesélt, ami még gyerekként esett meg vele, és amely jól példázza, milyen környék is volt, ahol a fiatalkorát töltötte.
„Amikor nyolcéves voltam, a szomszéd barátom bekopogtatott hozzánk, és azt mondta: »Valaki megölte az anyámat«. A szomszéd barátom édesanyját meggyilkolták. Sok volt a családon belüli erőszak, a saját otthonomban és sok olyan gyerek otthonában is, akiket ismertem."
Bár a Fekete telefon messze nem egy romantikus lányregény, Derrickson a TIME-nak úgy nyilatkozott, hogy történtek olyan dolgok a gyerekkorában, amelyeket egész egyszerűen túl sötétnek talált ahhoz, hogy belevigye őket a filmbe - egy horrorfilmbe.
És hogy ki inspirálta a történet főgonoszát, a gyerekekre vadászó Portyázót? Az eredeti novellában a gyilkos egy túlsúlyos férfi, aki rendszerint bohóc öltözetben jelenik meg, mindezek tudatában pedig nem nehéz kitalálni, hogy a karakter elsődleges inspirációjaként a sorozatgyilkos John Wayne Gacy szolgált, aki az 1970-es években legalább 33 fiúval és férfival végzett. A gyilkos bohócként is emlegetett Gacy miközben egyik borzalmas gyilkosságot követte el a másik után, gyakran öltözött bohócnak a gyerekzsúrokon és különféle jótékonysági rendezvényeken, ahol Pogo, a bohócként hivatkozott magára, áldozatai kínzását és megölését pedig rendszerint bűvésztrükköknek titulálta.
John Wayne Gacy, a gyilkos bohóc (Fotó: Marty Zielinski)
Derrickson és a fogratókönyvíró C. Robert Cargill úgy döntött, hogy kevésbé egyértelművé teszi a Portyázó és Gacy közötti hasonlóságot a filmváltozatban, és nem egy túlsúlyos bohócként képzelik el az Ethan Hawke által megformált gonosztevőt, helyette inkább egy jellegzetes démoni maszkot adnak rá. „A maszkkal és Ethannel a nulláról kezdtem, mert olyan megjelenést, esztétikát és modort próbáltam kialakítani a Portyázó számára, ami eltér Joe történetének karakterétől" - fogalmazott a rendező.
Borítókép forrása: Blumhouse