Hiába tűnt izgalmasnak egy-egy ötlet megvalósítása, sok helyen inkább ez kiverte a biztosítékot – persze nem biztos, hogy csak azt.
A film, mint médium szinte bármit képes közvetíteni, amire csak gondolni tud az ember. Egyes rendezők vagy stúdiók csak szórakoztatni szeretnének, míg mások inkább megbotránkoztatni újszerű ötleteikkel (khm az új Hófehérke és a Disney esete), de akadnak olyanok is, akik szeretnek kreatívan gondolkodni és mindig valami újjal előrukkolni, esetleg az adaptálás a kedvenc műfajuk. Időnként pedig olyanok is feltűnnek a kamerák mögött, akik kísérleteznek ezzel-azzal, és bizony belefuthatunk olyanokba is, akik már átlépnek egy határt. Emiatt pedig bizony nem marad más választása egyes országoknak, mint betiltani az adott művet. Megeshet, hogy egy alkotás explicit tartalmát sértőnek vagy a széles körű forgalmazásra alkalmatlannak ítélik. Sok esetben éppen a szex miatt történik meg mindez. Akár szimulálnak a képernyőn, akár nem, bizonyos esetekben ezek a szituációk arra késztetik a cenzorokat, hogy kivonják a filmet a forgalomból. A cenzúra leggyakoribb formái azonban a szexuális erőszakot vagy intenzív szexuális aktusokat ábrázoló jelenetekre vonatkoznak, a BDSM-től kezdve az olyan illegális cselekményekig, mint a bestialitás és a vérfertőzés.
A filmek betiltása és cenzúrázása melletti és elleni érvek külön cikket igényelnének, az is biztos, hogy egyes produkciók, és azok negatív megítélésé mennyire rányomhatta a bélyegét egy-egy színész vagy színésznő karrierjére, amint azt Catherine Breillat munkássága is bizonyítja, akinek az 1970-es évektől kezdve alaposan meg kellett küzdenie a cenzúrával.
A listán szereplő filmeket a legtöbb esetben csak ideiglenesen tiltották be, tehát évekkel vagy évtizedekkel később előfordult, hogy feloldották ezt a tilalmat, azonban néhány esetben erre esély sem volt – ilyen volt például a Baise-moi, amely Ausztráliában még mindig nem elérhető. Ráadásul a filmek betiltására vonatkozó szabályok és előírások helyenként eltérőek. A szürke ötven árnyalata például szexuális tartalma miatt a világ több pontján továbbra is tiltott, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a mainstream filmek középpontjában áll. Íme egyébként az 5+1 egy film, amelyekre a túlfűtött szexualitás miatt végül lecsapott a cenzúra.
A nimfomániás (Nymphomaniac – 2013)
- Rendezte: Lars von Trier
A Nymphomaniac megérdemli, hogy felkerüljön erre a listára? Talán nem. Sok vitát generáltak a filmben látható szexjelenetek, amelyeket úgy hoztak létre, hogy a pornósztárok nemi szerveit digitálisan hozzáadták a színészek testéhez. Tehát egyszerre volt szimulált és valódi az aktus, legalábbis a szemünkkel ezt akarta elhitetni a rendező. Mindenesetre ez bőven elég volt, hogy Törökországban betiltsák a filmet, mert ez a mű már erőteljesen feszegette a pornó határait.
Antikrisztus (Antichrist – 2009)
- Rendezte: Lars von Trier
A film prológusában egy pár éppen egymást kényezteti a zuhanyzóban (természetesen nem szimulálva), amikor egyszer csak kizuhan az ablakból a gyermekük. A meg nem nevezett férfi és nő szerepében Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg testdublőröket használt az explicit jelenetekhez. Mindenesetre Franciaország nem kért Lars von Trier alkotásából, és 2009-ben a megjelenését követően be is tiltotta annak szexuális és erőszakos tartalma miatt, 7 év után azonban visszavonták ezt az ítéletet.
Románc (Romance – 1999)
- Rendezte: Catherine Breillat
Az új francia szélsőséges mozgalom egyik kulcsfigurájaként Catherine Breillat-nak nem idegen a cenzúra számára. Az 1976-os debütáló filmje, az Une vraie jeune fille (Egy igazi fiatal lány) például valódi szexjelenetekkel volt tele, ami a bemutatót követően azonnali tiltást kapott, és csak 1999-ben oldották fel. Sőt, 2001-es Fat Girl című filmjét is sem engedték mozikba néhány országban, a BBFC pedig eltávolíttatott egy nemi erőszakos jelenetet a végső verzióból.
1999-ben aztán napvilágot látott a Románc, amely első hangzásra kedves kis romantikus történetnek tűnhet. A szereplők azonban valóban egymásnak esnek, mikor forr köztük a levegő, és ezért több országban, köztük Ausztráliában is betiltották a film explicit jellege és szexuális erőszakos cselekményei miatt. Az ország kezdetben elutasította a film besorolását. Aztán 2000-ben R18+ besorolást kapott a film, ami sorsdöntő pillanat volt, és precedenst teremtett arra, hogy még Ausztráliában is engedélyezik a nem szimulált szexet.
A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey – 2015)
- Rendezte: Sam Taylor-Johnson
Ez talán az egyik legismertebb és legelterjedtebb erotikus film. A szürke ötven árnyalata 2015-ben meghódította a világot, és világszerte 570 millió dollárt hozott a kasszáknál. Egy visszafogott és visszahúzódó 21 éves nőről, Anastasiáról (Dakota Johnson), és egy valamivel idősebb milliárdosról, a titokzatos Christian Greyről (Jamie Dornan) szól, és alapvetően az ő szexuális kapcsolatukat mutatja be. A férfi azonban nem egy gyengéd szerető, hiszen előszeretettel használ korbácsot, miközben beköti partnere szemét, és mindezeket a kellékeket a „játékszobájában” tárolja.
A film a legtöbb országban NC-17-es vagy 18-as besorolást kapott, Franciaországban azonban csak 12-esre értékelték. A BDSM-mel kapcsolatos explicit szexjelenetek miatt azonban nagyon sok helyen betiltották, többek között olyan országokban is, mint Kambodzsa, Indonézia, Kenya és Pápua Új-Guinea.
Gandu (2010)
- Rendező: Qaushiq Mukherjee
A leginkább csak „Q” néven ismert rendezőnek volt egy víziója, miszerint egy fekete-fehér, absztrakt filmet készítene, némi szexuális tartalommal fűszerezve. De ez nem valami hamis hollywoodi mutatvány, ahol a színész úgy tesz, mintha ágyba bújna a párjával. Q azt akarta, hogy a filmje 100 százalékig hiteles legyen, ezért azt állította, hogy a két főszereplő több ízben is közösült egymással. A bemutatót követően rengeteg negatív kritikát kapott, és több moziból is kisétáltak a nézők a vetítésről.
A Gandu egy frusztrált tinédzser rapper életét mutatja be, aki anyja szeretőjétől lopja a pénzét, hogy finanszírozza a függőségét, miközben megpróbál érvényesülni a zeneiparban. Számos szexjelenetet pakoltak bele a filmbe, amelyben Gandu anyja (Kamalika Banerjee) és szeretője, Dasbabu (Silajit Majumder) élvezi egymás társaságát, és ezeknek nem egyszer szemtanúja lesz Gandu is. Indiában egyértelműen betiltották és a megjelenése óta nem is játszhatták le a mozik, de további országokban is tiltólistára került már.
Karambol (Crash – 1996)
- Rendezte: David Cronenberg
Nem idegenek a megosztó produkciók David Cronenbergtől. Az olyan provokatív filmjeiről ismertté váló Cronenberg, mint A légy (The Fly), az Erőszakos múlt (History of Violence) és a Porontyok (Brood), mindig is szerette feszegetni az emberi test és a psziché feltárásával a filmművészet határait. Azonban kevés alkotása váltott ki akkora felháborodást és vitát, mint az 1996-os projektje.
A J.G. Ballard 1973-as regénye alapján készült film egy férfi történetét meséli el (James Spader), aki túlél egy majdnem halálos kimenetelű autóbalesetet, majd felfedez egy szubkultúrát, amely olyan személyekből áll, akik szexuális élvezetet merítenek az autóbalesetekből. Az erotikus thriller hírhedt lett szexuális tartalmáról, de a pohár attól a sokkoló jelenettől telt be, amelyben a főhős egy fogyatékkal élő nővel közösül a lábán lévő hegbe hatolva. Ez az explicit tartalom világszerte tiltásokhoz, nyilvános felháborodáshoz és a valaha készült egyik „legvitatottabb” filmként való megbélyegzéshez vezetett.
Borítókép forrása: inside-studio (Mikhail Reshetnikov)