Nicolas Cage-hez fogható színész szerintem nem igazán van – és most nem feltétlenül a kvalitásaira gondolok első sorban. Ha ezeket a filmeket láttad, akkor azért, ha nem, akkor azért tarts velem.
Cage az 1980-as években kezdte pályafutását, és minden egyes filmjében, amelyben szerepelt, óriási odaadásról és érzelmi hitelességről tett tanúbizonyságot. Az 1995-ös Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas) című drámában nyújtott lélegzetelállító alakításáért még a legjobb színésznek járó Oscar-díjat is elnyerte.
Azonban Cage-ről megváltozott sokaknak a véleménye, miután látszólag bármilyen projektben hajlandó volt részt venni, amit csak felajánlottak neki, pedig ennek oka volt. Mégis, az akcióműfajra gyakorolt hatása vitathatatlan. A 90-es évek túlburjánzó és kempinges klasszikusaitól a modern kor földhözragadtabb thrillerekig Cage az akcióműfaj legnevesebb és legünnepeltebb legendái közé tartozik. Ezek a filmek az akciófilmes portfóliójának legjavát képviselik, és megszilárdítják a műfaj ikonjaként való hírnevét, sőt, a legjobb alkotásait ma már nem tudják újra felidézni ebben a műfajban.
Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a színész 150 millió dollárt tapsolt el, és ment csődbe, majd 13 millió dolláros tartozást is felhalmozott, ami nagyon megnehezítette az életét, és a karrierje is majdnem ráment. Nicolas Cage 1996 és 2011 között több mint 150 millió dollárt keresett a filmjeivel. A Forbes minden idők legjobban fizetett színészei közé sorolta akkoriban. Állítólag csak 2009-ben 40 millió dollárt keresett, és ez az összeg még most is elképesztő, ha bárki zsebre teheti.
Sajnos a szórakozás rövid életű volt. Ahogy nőtt a jövedelme, úgy nőttek az őrült vásárlási szokásai is. Mire elérte a negyvenes évei közepét (most 61 éves lett január 7-én), annyi pénzt költött, hogy az arab király is megszégyenült volna mellette. Egyesek szerint a menedzsere volt a ludas, míg mások szerint nem tudta levetkőzni ezt a szenvedélyét és eltapsolta minden vagyonát. Mindezek ellenére sikerült kilábalnia belőle és most már anyagilag is helyrejött, újra vannak jó filmjei, de olyan magasságokba már biztos nem tud eljutni, mint pár 2-3 évtizeddel ezelőtt. Ráadásul olyan akciófilmeket tett le az asztalra, amit mai szemmel is élvezet visszanézni, sőt, ki merjük jelenteni nem is nagyon van ezeknek párja, ma pedig már nem is lehetne megismételni őket. Az Ál/Arc az egyik valaha készült legjobb alkotás ebben a műfajban, és bár bejelentették a rebootját, előre félünk mit hoznak ki majd belőle.
A születésnapot Cage legjobb 5 klasszikus akciófilmje, amit ma már nem lehetne elkészíteni:
5. A nemzet aranya (National Treasure - 2004)
- Rendezte: Jon Turteltaub
A 2004-es kalandfilmből (amely csak részben akció igazából) született meg Cage egyik kevés franchise-filmje. Népszerűsége ellenére csak néhány visszatérő filmes sagában vendégszerepelt, és nem sok olyan produkció van, amit igazán a sajátjának mondhatna. A történet főszereplője Benjamin Gatest, egy már-már mániákus történész, akinek családja egy életen át kutatott egy titokzatos kincs után, amely az amerikai történelem fontos tárgyaihoz kapcsolódik.
A széles közönséget megszólító mű azóta kultikus klasszikussá vált, és 2007-ben kapott is egy folytatást, sőt a Disney+-ra elkészült egy sorozat is sorozatát, A nemzet aranya: A történelem peremén (National Treasure: Edge of History) címmel. Ráadásul a mai napig szeretnének a rajongók egy harmadik felvonást is belőle, de egyelőre nem tudni ez megvalósulhat-e.
4. Tolvajtempó (Gone in Sixty Seconds - 2000)
- Rendezte: Dominic Sena
Cage karizmájával egy nagyrészt felejthető akcióthrillert is valódi klasszikussá varázsolt. Az eredeti, 1974-es film nem valami különleges, de Cage nevetséges alakítása a 2000-es remake-ben a mesteri autótolvaj „Memphis” Raines szerepében olyan vidáman ostoba, hogy ahhoz képest a rablási jelenetek is hihetőnek tűnnek.
Bár ez Cage egyik leghülyébb szerepe, a bátyjával, Kip-pel (Giovanni Ribisi) közös jeleneteivel mégis őszinte szimpátiát tudott ébreszteni az emberekben Raines iránt. Ez emlékeztet arra, hogy Cage azon ritka színészek egyike, aki egyszerre nagyszerű színész és nagyszerű filmsztár is. A kaszkadőrmutatványok pedig elképesztőek voltak abban az időben, és gyakorlatilag csak ámultunk és bámultunk. Dominic Sena pedig gondoskodott arról, hogy tényleg lélegzetelállító pillanatoknak lehessünk szemtanúi. Bár az akció elég lett volna ahhoz, hogy a film szórakoztató legyen, Cage vadul excentrikus alakítása sokkal izgalmasabbá teszi a Tolvajtempót.
3. Con Air - A fegyencjárat (Con Air - 1997)
- Rendezte: Simon West
Számos kísérlet történt a „Die Hard on a plane” változatának elkészítésére, köztük volt például a Die Hard 2: Die Harder című folytatás is. Simon West 1997-es akciófilm-klasszikusa, a Con Air azonban mindet felülmúlja, ha valódi őrületről van szó. Cage egy elítélt bűnözőt, Cameron Poe-t alakítja, miközben olyan bizarr akcentussal beszél, hogy lehetetlen nem nevetni minden egyes során. Ebben a produkcióban csak egyetlen vetélytársa akadt a színészkedést illetően: John Malkovich zseniálisan hozta az elvetemült bűnözőt, Sirus, a vírust.
A Con Air az a fajta film, amelyben csak Cage-t tudjuk elképzelni. A szerep teljes őszinteséget igényel a túlzó akciójelenetek és a nevetséges mellékszereplők ellenére. Cage képessége – hogy szimpátiát tud kelteni Poe, a megváltás útján járó karakter iránt – teszi a Con Air-t a kilencvenes évek egyik legkaotikusabb, legbombasztikusabb és egyenesen legjobb akciófilmjévé.
2. A szikla (The Rock - 1996)
- Rendezte: Michael Bay
Michael Bay nem tartozik a kritikusok kedvencei közé, de az 1996-os A szikla még mindig minden idők egyik legmeghatározóbb akcióthrillerének számít. A film megmutatja mindazt, amit Bay a legjobban tud: a robbanásoknak és a giccses egysorosoknak tényleg van értelme! Tisztán zsigeri szinten ez a mű a Die Hard utáni akciófilmek legjobb példája. A Cage és Sean Connery közötti kémia pedig olyan jól működik, hogy már csak ezért is megéri végigülni játékidőt. A szikla színtiszta orgia a szemnek és a fülnek, egy végtelenül szórakoztató kaland, amely végig feszültségben tart, és talán Cage legjobb alakítását láthatjuk, ha csak nem készült volna el az első helyezett.
1. Ál/Arc (Face/Off - 1997)
- Rendezte: John Woo
Nincs olyan összeállítás Cage legjobb pillanatairól, amely ne tartalmazná az Ál/Arc első néhány percét. Cage egy templomba táncolva lép be, miközben a háttérben egy kórus énekel, és az alakítása csak egyre furcsább lesz. Ennek az alkotásnak a különlegessége, hogy Cage és John Travolta is megpróbálja megragadni egymás tulajdonságait. Az Ál/Arc 138 perc hosszú, és rengeteg rengeteg elképesztő jelenetet tartalmaz, emiatt pedig egy másodpercig sem unatkozunk.
John Woo az egyik legnagyobb hatású akciórendező, és ezt már ekkor is bizonyította, hiszen számos úttörő technikát alkalmazott ennél a projektnél is – ezeket a hongkongi akciófilmjeiben honosította meg, és a kilencvenes évek végére az amerikai közönséggel is megismertetett. Az eredmény egy lendületes, energiával teli és velejéig gonosz, és egy rátermett, minden ízében rendőr párharcát mutatja be, ahogy egyre mélyebbre süllyednek a becstelenség mocsarában, pusztán azért, hogy hidegre tegyék a másikat. Az Ál/Arc minden idők egyik, ha nem a legjobb akciófilmje, ami nagyrészt Cage-nek köszönhető.