Az észak-koreai okostelefonok titkos és tragikus élete

A kelet-ázsiai országban mobilos fronton sem túl rózsás a helyzet. 

Észak-Koreából meglehetősen kevés információ szivárog ki, ám amit tudni lehet, azok alapján biztosan állítható, hogy nem egy idilli hely. Az ország legfelsőbb vezetője, Kim Dzsongun rendkívül szigorú szabályokat és normákat vezetett be, gyakorlatilag mindent és mindenkit igyekszik kontroll alá vonni, és ez alól az okostelefonok sem képeznek kivételt. Bár a 38 North nevű, Észak-Koreával foglalkozó oldal szerint az elmúlt két évben több mint kétszeresére nőtt az országban kapható készülékek választéka, és mára legalább 10 cég küzd a fogyasztók kegyeiért, az emberek továbbra is szigorúan ellenőrzött keretek között használhatják csak a mobiljukat.

Ééééés, volt nincs

A mobiltelefonok még 2002-ben jelentek meg az ázsiai országban, a hordozható kütyük nyújtotta lehetőségeket azonban nem sokáig élvezhették a helyiek. 2004-ben ugyanis kormány betiltotta a mobiltelefon-használatot az országban, a tilalmat pedig csak 2008-ban oldották fel, amikor is az észak-koreai rezsim összefogott egy egyiptomi távközlési vállalattal, az Orascommal, hogy egy új, 3G mobiltelefon-hálózatot hozzanak létre Koryolink néven. Kiszivárgott dokumentumok alapján úgy tudni, hogy a Huawei is segédkezhetett a szóban forgó hálózat kiépítésében, amellyel gyakorlatilag lehetőséget teremtettek arra, hogy a hatóságok könnyűszerrel megfigyelhessék a felhasználókat, miközben a politikai vezetőknek külön titkosítást biztosítottak. A Huawei persze tagadta a dolgot, közleményükben arról írtak, hogy semmiféle üzleti érdekeltségük nincs és nem is volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Érdekes adalék, hogy a World Politics Review cikke szerint a 2004-es tiltás az illegális mobilkereskedelem fellendülését okozta az országban, melynek hozományaként közvetítőállomásokat állítottak fel a kínai határon, összekötve az észak-koreaiakat a déliekkel.

Kim Dzsongun meglátogatja a gyárat, ahol az ország új okostelefonja készül. (Fotó: Reuters/KCNA)

A Nagy Testvér mindent lát 

Szokás mondani, hogy az okostelefonunk lehallgat minket, nos, ez az észak-koreai modellekre is igaz, van azonban egy jelentős különbség: itt nem a technológiai cégek, hanem az állam kémkedik a felhasználók után. 2008 decemberében a rezsim feloldotta az eszközökre vonatkozó tiltást, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy hirtelen mindenki telefonhoz jutott. Becslések szerint a teljes lakosság mindössze 0,09 százaléka, mintegy 20 ezer ember (23 millió polgárból) rendelkezett ekkoriban mobillal, és bár idővel értelemszerűen nőtt ez a szám, még napjaink úgy-ahogy modern készülékeiben sincs túl sok köszönet. 

Bár a legújabb észak-koreai okostelefonok bizonyos szempontból nagyon hasonlóak a más országokban kapható, középkategóriás telefonokhoz - több megapixeles kamerákkal vannak felszerelve és hardveres fronton sem lehet különösebb panasz rájuk -, még így is jóval kevesebb hasznuk van, mint nyugati társaiknak. Ennek oka, hogy a telefonok felett az állam szoftveres szempontból teljes kontrollt gyakorol, többek közt az internet-hozzáférés sem engedélyezett az eszközökön, mert voltaképpen nincs is internet az országban, ahogy „természetesen" a nemzetközi telefonhívások és szöveges üzenetek kezdeményezésére és fogadására sincs lehetőség. 

Észak-Korea első okostelefonja, az AS1201 (Fotó: Android Police)

Internet, te vagy az? 

Bár néhány sorral feljebb azt írtuk, hogy Észak-Koreában nincs internet, nos, ez csak félig fedi a valóságot. Az országban van internet, sőt, ami azt illeti, saját internetük van: a Kwangmyong. Nagyon leegyszerűsítve egy saját belső hálózatról van szó, ahol csak és kizárólag a kormány által engedélyezett weboldalak érhetők el, és azokból se túl sok, a hírek szerint nagyjából ötezer oldal látogatható. Tájékozódni a kormány által fizetett híroldalakból lehet, szórakozásra pedig az ország saját streamingoldala szolgál, ami a hírhedt vezért istenítő propagandafilmekkel van tele. De természetesen az interneten keresztül lehet jegyet foglalni az Air Koryo járataira is, amit a világ legborzalmasabb légitársaságaként tartanak számon - néhány évre még az Európai Unióból is kitiltották biztonsági hiányosságokra hivatkozva. Ez az internet tehát nem ugyanaz az internet, mint amit mi itt, Európában megszokhattunk, nem nyitható meg rajta csak úgy a BBC vagy a The Guardian. A hatóságok pedig tényleg mindent látnak: ha valaki valamit Észak-Koreában megnyit az interneten, az egy nagy központi kormányadatbázisban is láthatóvá válik, tehát nem túlzás azt írni, hogy gyakorlatilag minden „kattintásukat" látja a rezsim az embereknek. 

Tegyük hozzá azt is, hogy miközben Magyarországon és sok más országban már egy ideje nincs 3G, a kelet-ázsiai diktatúrában továbbra is ez szolgáltatja a telekommunikáció alapját. A hab a tortán pedig, hogy a telefonokra nem lehet csak úgy alkalmazásokat letölteni, de nem ám: ezekért ténylegesen is be kell menni egy „fizikai" boltba, ahol szigorúan szelektált, a kormány által engedélyezett appokból lehet szépen válogatni. 

Borítókép forrása: DeepAI/AI-fotó