Ezt a filmet jó szívvel ajánljuk, ha tetszett a Mickey 17

Dosztojevszkij-regény újragondolva. 

Bő két hete debütált a mozikban Pong Dzsunho, az Élősködők rendezőjének új filmje, a Mickey 17, amelyben Robert Pattinson alakítja a főszereplőt, Mickey Barnest, aki egy földöntúli küldetés során önmagával találkozik. Mármint szó szerint önmagával, Mickey ugyanis egy eldobható űrhajós, akit öngyilkos missziókra küldenek, és amint feldobja a talpát, kinyomtatnak belőle egy új példányt. Dzsunho Edward Ashton hasonló, de nem azonos című regényét vitte mozgóképre (kritikánkat ITT érheted el), és bár a végeredmény nem lett tökéletes, a Mickey 17 összességében egy üdítő történet lett. Ha hasonlóan erős alkotást keresel, nem kell messzire menned, egy Dosztojevszkij-adaptáció lehet a következő kedvenced. 

A 2013-as A hasonmást a brit komikus és TV-s személyiség, Richard Ayoade hozta tető alá, és nem keverendő össze az azonos című, Bruce Willis főszereplésével készült sci-fi akciófilmmel, amit 2009-ben mutattak be. A szóban forgó alkotás főszereplője a Social Network - A közösségi hálóval berobbant Jesse Eisenberg, pontosabban a dupla Jesse Eisenberg, főszereplőnkből ugyanis kettő létezik: egy félénk, magányos és önbizalomhiányos verzió és egy magabiztos, céltudatos, de baromarc változat. A félénk Simon a munkahelyén találkozik önmaga tökéletes másával, aki személyiségét tekintve teljesen az ellentétje, és nem kell hozzá sok idő, hogy simulékony, számító verziója elkezdje őt kitúrni a helyéről, és azt az életet kezdje élni, amiről szegény Simonunk csak álmodni mert. 

A Collider megjegyzi, hogy A hasonmás jóval árnyaltabb képet fest annál, mintsem, hogy egy személy jó és rossz oldalát láthatjuk. Simon és James egyaránt rendelkezik negatív és pozitív tulajdonságokkal, Eisenberg briliáns kettős alakítása pedig még több réteget ad a filmnek, amely a humorral sem fukarkodik. Na, nem Csupasz pisztoly-féle viccekre kell itt számítani, Ayoade rendezése egy kifejezetten nyomasztó és sötét alkotás, ám akárcsak a Mickey 17-ben itt is helyet kap egyfajta eltúlzó, már-már kínos humor, ami az abszurd helyzetekben csúcsosodik ki. 

A hasonmás alapjául egyébként egy Dosztojevszkij-regény szolgált, az orosz realista szerző 1846-ban megjelent azonos című regénye ihlette meg a rendezőt. 

Borítókép forrása: Warner Bros.