Mégis hogy alapulhat az 50 első randi egy igaz történeten?

A filmbéli Goldfield-szindróma ugyan nem létezik, egy nagyon hasonló állapot viszont igen. 

Peter Segal rendezése, az 50 első randi nem mai darab, több mint 20 évvel ezelőtt került a mozikba Adam Sandler-Drew Barrymore párosa, akik egy szerelmespárt alakítanak a sztoriban. Kapcsolatuk azonban finoman szólva sem szokványos, főhősünk balszerencséje ugyanis az, hogy a páros női tagja, Lucy (Barrymore) képtelen egy napnál tovább visszaemlékezni az új dolgokra, így Henrynek (Sandler) nem marad más választása, újra és újra meg kell hódítania szíve választottját. Lucy állapota lényegében ahhoz hasonlítható, mintha megfagyott volna számára az idő, akárcsak Bill Murray számára az Idétlen időkigben, csak itt nincsenek mormoták. A nagy különbség kettejük között azonban, hogy míg Murray zsémbes időjósa ténylegesen is időhurokba kerül, addig Lucy egész egyszerűen csak képtelen új emlékeket eltárolni, miután egy baleset következtében megsérült a rövidtávú memóriája. 

Bár Lucy betegsége, a Goldfield-szindróma nem egy létező dolog, a film sztorija megtörtént eset alapján íródott. Az 50 első randit egy lincolnshire-i nő, Michelle Philpotson története ihlette, aki egy furcsa állapottól szenved: mindennap arra ébred, hogy 1994 van. Michelle-nél Lucyhoz hasonlóan egy baleset, pontosabban kettő idézte elő a memóriavesztéssel járó, különös helyzetet: az első egy motorbaleset volt 1985-ben, a második pedig egy fejsérüléssel járó esés 1990-ben.

A Collider cikke szerint Michelle-nél csak négy évvel a második balesete után, 1994-ben jelentkeztek az első tünetek, onnantól kezdve azonban már nem volt visszaút. Első körben a fejsérülések következtében kialakult epilepsziát diagnosztizáltak nála, állapota azonban a gyógyszeres kezelések ellenére is tovább romlott: a rohamok rendszeressé váltak, mindamellett egyre feledékenyebbé is vált. A memóriájával kapcsolatos problémák végül odáig fajultak, hogy a munkahelyéről is elbocsátották, miután újra és újra ugyanazokkal a munkákkal bíbelődött. A fiatal nő kálváriája ezzel azonban még mindig nem ért véget, Michelle számára egy napon ugyanis megállt az idő. 

Michelle post-itekre írt emlékeztetőkkel igyekszik túlélni a mindennapokat. (Fotó: Matthew Power / MASONS / Daily Mail)

Lucyval ellentétben Michelle memóriavesztése nem éjszaka következik be, hanem tulajdonképpen bármikor sok kerülhet rá, a filmbéli karakterhez hasonlóan azonban ő sem emlékszik semmire a közelmúltjából. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha találkozik valakivel, könnyen lehet, hogy öt perccel később már nem emlékszik a találkozás pillanatára, függetlenül attól, hogy a beszélgetés tart-e még vagy sem. Az orvostudomány Michelle állapotát anterográd amnéziának nevezi. 

Michelle-nek azonban van egy nagy előnye Lucyval szemben, ő ugyanis emlékszik arra, hogy a rövidtávú memóriája károsodott, illetve a férjének sem kell nap mint nap bizonyítania, hogy ismeri, mivel már azelőtt találkoztak, hogy Lucy számára megfagyott volna az idő. Kapcsolatuk bizonyos részletei azonban még így is a homályba vesznek a nő számára, a férjének például minden reggel el kell magyarázni, hogy házasok, olykor pedig esküvői fotókkal is bizonyítania kell az igazát. 

Bár Michelle állapota rendkívül ritka, nem egyedülálló a világban. 2015-ben például egy férfinél diagnosztizáltak anterográd amnéziát, aki azt követően került ebbe a furcsa állapotba, hogy egy fogászati beavatkozás miatt altatni kellett, ennek egyik rendkívül ritka szövődménykeként pedig károsodott a rövidtávú memóriája. Számára 2005. március 14-én állt meg az idő. 

Borítókép forrása: Columbia Pictures