A világ első chatbotja, Eliza tényleg megsértődött?

Mindig is szokásunk volt emberi tulajdonságokkal felruházni a mesterséges intelligenciát.

A ChatGPT jött, látott és letarolta az internet: az OpenAI által fejlesztett chatbotnak 2025 februárjára 400 millió heti aktív felhasználója lett, a program legutóbbi nagy dobását, a képgeneráló funkciót pedig nem is olyan rég annyian akarták kipróbálni, hogy a chatbot nem bírt el a tömeggel - „terheléses támadás" miatt akadozott a rendszer. Az alapszolgáltatás 2022. november 30-án debütált, vagyis egy viszonylag fiatal programról van szó, ennek ellenére már több tanulmány is megjelent azzal kapcsolatban, hogy a felhasználók hajlamosak érzelmileg is kötődni a bothoz, ami több szempontból sem túl szerencsés. Az, hogy a mesterséges intelligenciát emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel, azonban nem a ChatGPT-vel kezdődött: az Elizával, egy hatvan évvel ezelőtti chatbottal nagyon hasonló dolog történt.

Az Eliza Joseph Weizenbaum német-amerikai informatikus fejéből pattant ki, aki 1964 és 1967 között dolgozott a szóban forgó programon, amelyet pszichológus tulajdonságokkal ruházott fel. Az Eliza tehát lényegében egy pszichológusbot volt, amely nem értette ugyan a szöveget, kulcsszavak alapján azonban képes volt valamennyire tájékozódni - bár többnyire így is csak visszakérdezni tudott. Ennek oka egyrészt a technológia fejletlensége, másrészt pedig az volt, hogy a botot Carl Rogers pszichológus mintájára alkották meg, aki sok visszakérdezést alkalmazott.

Ember: „Sokat aggódom."

Eliza: „Miért mondja, hogy sokat aggódik?”

Szóval nem kell nagy dolgokra gondolni, a maga idejében viszont már ez is óriási szenzációnak számított, az emberek pedig hamar többet kezdtek látni a program mögé, mint ami ténylegesen is ott volt. Ha például nem úgy reagált, vagy kissé túlságosan is passzívnak tűnt, egyesek úgy értelmezték, hogy az Eliza megsértődött, amiről persze szó sem volt, az Eliza ugyanis semmiféle valódi szövegértéssel, érzelmi intelligenciával vagy memóriával nem rendelkezett. A jelenség nevet is kapott: ez lett az Eliza-hatás (angolul Eliza effect), amely arra utal, hogy az emberek hajlamosak túlzottan is emberi tulajdonságokat tulajdonítani egy számítógépes programnak vagy mesterséges intelligenciának, miközben az nem csinál mást, csak előre megadott szabályok mentén működik.

Az Eliza egyébként nem volt elérhető a nagyközönség számára, hivatalosan sosem volt „üzemben", inkább csak kutatási célokra használták fel. Nem is olyan régen azonban a tudósoknak sikerült újra szóra bírniuk a programot, jobban mondva az Eliza egy replikáját alkották újra.

Borítókép forrása: AI fotó