Valódi betegségekből merített ihletet a 28 nappal később

Valódi rémek a kultikus horrorfilm mögött. 

Megérkezett a tengerentúli mozikba a kultikus 28 nappal később új fejezete, a 28 évvel később (idehaza csak július 3-ától kezdik vetíteni), amit az az Oscar-díjas Danny Boyle rendezett és az az Oscar-jelölt Alex Garland írt, akik az eredeti filmet is készítették. A Ralph Fiennes, Jodie Comer és Aaron Taylor-Johnson főszereplésével készült történetben majd harminc évvel a veszedelmes vírus kitörése után járunk, amely elképesztően rövid idő alatt döntötte romba az Egyesült Királyságot, miután az emberek egy igen jelentős részét dühöngő őrültekké változtatta. Bár a 28 nappal későbbre szokás azt mondani, hogy megreformálta a zombifilmek műfaját, technikailag nem egy zombifilmről van szó, mivel nem élőhalottak, hanem fertőzött, de élő emberek szerepelnek benne, akik egy vírus hatására vesztik el az ép eszüket, és válnak őrjöngő vadálatokká. 

Az első film története szerint a düh-kórral (Rage virus) egy laborban dolgoznak a kutatók, eredetileg azzal a céllal, hogy gátolják a dühreakciókat, ám az mutálódik, és végül pont az ellenkezőjét váltja ki. A járvány pedig véletlenül szabadul el, amikor állatvédők jószándéktól vezérelve ugyan, de olyan csimpánzokat szabadítanak ki, amelyeket már megfertőztek a vírussal. 

Bár a düh-kór szerencsére csak egy kitaláció, valós betegségek szolgáltak inspirációként. A ScreenRant arról ír, hogy az apokalipszist elszabadító állapot fő ihletadója az Ebola volt, amit a mai napig potenciális biológiai fegyverként tartanak számon, miután az egyik legfertőzőképesebb emberi kórokozóról van szó. A betegség kezdetben tipikus vírusfertőzéses tünetekkel jár együtt, majd hányás és hasmenés alakul ki, valamint megjelennek az olyan komolyabb tünetek is, amelyek belső és külső vérzésekkel sújtják a beteget. A betegség halálozása kezdetben nagyon magas volt - 50 és 90 százalék közé esett  -, 2019-ben azonban két új gyógyszerrel 6 százalékra sikerült csökkenteni az Ebola halálozási rátáját. 

Az Ebola mellett a Marburg-vírus is inspirációként szolgált a düh-kórhoz, amely az említett vírushoz hasonló, vérzéses lázat okoz, valamint apokaliptikus vonatkozásban is feltűnt például Chris Carter Millennium című tévésorozatában. Továbbá az alkotókat a kergemarhakór és a száj- és körömfájás gyors terjedése is inspirálta a szülőhazájukban, az Egyesült Királyságban: mindkét kórokozó főként a párosujjú patás állatokat támadja, ám előbbi átterjedhet az emberre is. Igaz, erre rendkívül ritkán kerül sor (fertőzött szarvasmarha elfogyasztása esetén fordulhat elő), ha viszont valaki mégis megfertőződik a vírussal, az rendkívül súlyos agyi megbetegedéssel jár együtt. 

Borítókép forrása: Sony Pictures