Valódi svéd fesztivál ihlette a Fehér éjszakákat

A Magyarországon forgatott horrorfilmhez egy létező ünnep szolgált fő inspirációként. 

Óvatosan, a cikk spoileres! 

Nem hazudunk, ha azt állítjuk, hogy a horrorfilmekre nagyrészt a sötét, komor látványvilág a jellemző, és gyakran éjszakai jelenetekkel, baljós árnyakkal teremtik meg azt a tipikus hangulatot, amely miatt sokan szeretik ezeket a filmeket. De miért is ne lehetne a nagyon világos is pont olyan ijesztő, mint a sötét? Ari Aster 2019-ben bemutatott folk-horrorfilmje, a Fehér éjszakák (Midsommar) szakított a megszokott sötét látványvilággal, és szinte végig vakító nappali fényben játszódik, ennek ellenére - vagy éppen pont emiatt? - egy nagyon is nyomasztó, nyugtalanító történetet kaptunk. 

A sztori szerint a kulturális antropológiát hallgató Christian (Jack Reynor) már egy ideje szakítani készül pszichológiát hallgató barátnőjével, Danivel (Florence Pugh), ám a lánnyal felfoghatatlan tragédia történik: húga úgy követ el öngyilkosságot, hogy szén-monoxiddal árasztja el a lakást, ezzel pedig az édesanyjukat és az édesapjukat is magával viszi a halálba. Christian ezt követően képtelen kiadni a lány útját, Dani pedig végül csatlakozik hozzá és barátaihoz egy különleges svédországi fesztiválra társuk meghívására, amit egy különleges, önellátó kommuna szervez - innen pedig már sejthető, hogy ennek a kiruccanásnak nagyon-nagyon rossz vége lesz. 

Bár a történet az Örökség című horrort is szállító Ari Aster fejéből pattant ki (nemcsak rendezőként, de íróként is ő jegyzi a filmet), a sztori alapjául egy valódi svéd fesztivál szolgált. A Midsommar fesztiválról, vagyis a svéd nyárközepi fesztiválról van szó, amit a nyári napforduló körül tartanak - egyébként nemcsak a svédek, hanem a finnek is ünneplik. A fesztiválnak pogány gyökerei vannak, célja eredetileg a nyári szezon köszöntése és a bőséges aratás biztosításra volt, de az sem zárható ki, hogy bizonyos istenekhez is kapcsolódott, például Ukkohoz, a mennydörgés finn istenéhez, aki az esőt és így a föld termékenységét is irányította.

Bár a filmbéli Hårga faluban - ami egy valójában is létező település, a Google Térképen is megtalálható - a nyári fesztivált 90 évente rendezik meg, az alapjául szolgáló Midsommart viszont minden nyáron megünneplik a svédek. De persze nem ez az egyetlen különbség a két fesztivál között - szerencsére. Bár a virágok, népi ruhák viselete és a tánc mindkét ünnepélyen jelen van, az eredeti Midsommar fesztiválnak semmilyen erőszakra utaló hagyománya nincs (van viszont töméntelen alkohol), szemben a filmbéli ünneppel, ahol szisztematikusan kivégzik a frissen érkezett vendégeket, kivéve Danit, aki végül a májusfa királynője lesz. 

Az „igazi" Midsommar (Fotó: Britannica)

A Collider azt írja, hogy a rendező saját elmondása szerint „sok különböző spirituális mozgalomból merített, amelyeknek sok esetben még Svédországhoz sincs közük”. A Hårgalåten népdal - amely szintén ihletője lehetett a filmnek - viszont szintén a svédektől ered, és egy sötét legendát mesél el Hårga falujáról, ahol egy napon megjelent az ördög, és olyan elbűvölően kezdett el játszani, hogy a fiatalok táncra perdültek, és egészen addig ropták, amíg holtan össze nem estek - a dal lényegében egy morális tanmese akar lenni a sátán csábításának és a mértéktelenség veszélyeit szimbolizálva. Bár a filmben nem jelenik meg az ördög, a májusfa körüli pszichedelikus tánc hangsúlyos és megrázó eleme a történetnek. 

Ahogy az idősek öngyilkossága is. A film egyik legmegdöbbentőbb jelenete, amikor két, 72 éves leveti magát a szikláról, egy valós, ámbár vitatott hitelességű skandináv mítoszra épül: az Ättestupa-ra. A legenda szerint az öregek önként vetettek véget életüknek, hogy ne terheljék tovább a közösséget, és hogy Odinhoz térjenek meg.

Dani és Christian. (Fotó: A24)

A Fehér éjszakák bár nem egy az egyben a Midsommar Fesztiválból inspirálódott, de tagadhatatlanul sokat merített belőle, így okkal adódik a kérdés, hogy vajon milyen volt a film fogadtatása a svédek körében. Nos, a helyi filmkritikusok összességében pozitív véleményt formáltak a filmről, bár azért felmerült, hogy etikus-e ilyen módon „elrontani" a kedvenc ünnepüket. Egyébként a magyar cím is sokatmondó: egyrészt utal a film látványvilágára, másrészt pedig arra, hogy Skandináviában a nyári napforduló környékén a nap gyakorlatilag nem nyugszik le teljesen, és éjszaka is világos van.

Borítókép forrása: Netflix