A korszakváltás elérkezett, Kathleen Kennedy távozik a Lucasfilm éléről, de búcsúzóul még odaszúrt a „hangos kisebbségnek”, és elismerte, hogy Han Solo legendája esetében olyat kértek a főszereplőtől, ami talán lehetetlen volt.
Már jó ideje pletykálták, most viszont sokak nagy megelégedettségére végre valósággá vált, Kathleen Kennedyt menesztették a Lucasfilm, és ezáltal a Star Wars éléről. A stafétát Dave Filoni veszi át elnökként, Lynwen Brennan pedig társelnökként segíti majd az operatív működést. Kennedy egyébként úgy fogalmazott, hogy már két évvel ezelőtt jelezte Bob Igernek és Alan Bergmannek, hogy szeretne visszavonulni, és tudatosan szeretné előkészíteni az átmenetet.
Filonit nem győzte dicsérni, mert szerinte ő és Pablo Hidalgo gyakorlatilag két lábon járó Star Wars-enciklopédiák, ami finoman szólva sem rossz ajánlólevél egy ilyen örökség után.
Siker, kudarc, káosz – minden volt
Kennedy 2012 óta irányította a Lucasfilmet, és ez alatt az idő alatt úgy véli mindenben volt része. A folytatás-trilógia hatalmas bevételeket termelt, még akkor is, ha kreatív szinten brutálisan megosztotta a közönséget. A The Mandalorian popkulturális jelenség lett, az Andor pedig bebizonyította, hogy a Star Warsból is lehet egy felnőtt, politikával átitatott és kíméletlenül jól megírt sztorit kanyarintani.
Ugyanakkor felütötte a fejét a káosz is, hiszen akadt bőven már előre bejelentett, majd kukázott projekt, de a rendezőcseréket se felejtsük el, és persze a franchise egyik legnagyobb pénzügyi bukását sem lehet a szőnyeg alá söpörni – ez pedig nem más, mint a Solo: Egy Star Wars-történet (Solo: A Star Wars Story).
A rajongótábor sötétebb oldala
Kennedy szerint a legfájóbb élmény nem egy konkrét filmhez kötődik, hanem ahhoz, hogy a rajongók egy nagyon kicsi, de extrém hangos része már eleve eldöntötte, mit akar látni, és mindent elutasít, ami ettől eltér.
Őszintén beszélt arról is, hogy nőként aránytalanul sok gyűlöletet kapott, gyakran pusztán a létezése miatt. Szexista, nőgyűlölő támadások, YouTube-csatornák, amelyek gyakorlatilag az ő ekézéséből éltek – Kennedy szerint ez egy torz online valóság, amit a botok és az algoritmusok is felerősítettek.
„A mélypont az volt, hogy van a rajongótábornak egy nagyon-nagyon kicsi százaléka, amelynek óriási elvárásai vannak, és lényegében ugyanazt akarják látni újra és újra. Ha nem ilyesmi készítesz, akkor jobb ha már az elején tudod, hogy csalódást fogsz nekik okozni. Nem vagyok biztos benne, hogy ez ellen bármit is lehet tenni, mert nem lehet mindenkinek a kedvében járni. Csak annyit tehetsz, hogy megpróbálsz jó történeteket elmesélni, és ragaszkodsz ahhoz az esszenciához, amit George megalkotott. Semmit nem csinálnék másképp, és nem változtatnék semmin, amit az évek során tettünk. Megértem, miért szeretnek egyesek bizonyos dolgokat jobban, mint másokat, de ez nem fogja megváltoztatni azt, hogy miért döntöttem bizonyos dolgok mellett, vagy miért döntöttem úgy, hogy azokkal az emberekkel dolgozom, akikkel dolgoztunk.”
Az egyetlen valódi megbánás
Minden döntése mellett kiállt – egy kivétellel. A Solo kapcsán Kennedy elismerte, hogy Alden Ehrenreichet lehetetlen helyzetbe hozták a hatalmas elvárással, miszerint, hogy Harrison Ford nyomdokaiba lépjen. Hiába tehetséges színész, ez egy előre elvesztett játszma volt.
Kathleen Kennedy tehát úgy távozik, hogy nem kér bocsánatot, nem írja át a múltat, és nem próbál mindenkinek megfelelni. A megítélése még a legjobb jóindulattal is vegyes, de az elmúlt bő egy évtizedet már nem lehet megváltoztatni. Szóval most Dave Filonin a sor, akit nem terhelnek elődje be nem váltott ígéretei, viszont annál nagyobb elvárásokkal kell szembenéznie.
Borítókép forrása: Jean_Nelson (Kathy Hutchins)