Hirdetés

Ilyen volt a PGL Major nézői szemmel

Életem első offline versenyére jutottam el, természetesen nézőként. Rövid élménybeszámoló a versenyről.

Hirdetés

Counter-Strike: Global Offensive-vel, mint e-sporttal komolyabban körülbelül 8-9 hónapja foglalkozom. Nem igazán volt nagyobb verseny, amit kihagytam volna, ám offline, a helyszínen nem tapasztalhattam meg egy verseny atmoszféráját sem. Egészen a Majorig.

A verseny, mint köztudott, Krakkóban volt a TAURON Arénában. Az aréna férőhelyeinek száma valahol 15 ezer körül volt (legalábbis ennél az eseménynél). Krakkóba kb. 7 órányi buszozás árán sikerült eljutni, a fő pályaudvarról kb. 3-4 kilométerre helyezkedett el az aréna.

Az aréna ”külső részében” (itt a kiszolgálóhelyiségek, szponzorok standjai voltak) is hemzsegtek az emberek úgy, hogy bent ment a Virtus.pro – North meccs. Megjegyzendő információ, hogy amikor a lengyel ötös játszott, szinte az összes hely megtelt bent, mégis csak a hazai csapatról van szó. Tehát a külső részben voltak a büfék, a két periféria-szponzor, a HyperX és a Zowie standjai, itt akár 1v1-ezni vagy DM-ezni is lehetett, a gyártók legújabb perifériáit tesztelve. Ezenkívül még volt egy dedikálásra szolgáló asztal, itt rend szerint olyan 40-50 méteres sor volt.

A játéktérre belépve egy hatalmas aréna fogadott, megtömött lelátókkal, óriási kivetítőkkel. A ”küzdőtéren” pedig helyet foglalt a két hangszigetelt kabin, illetve a kommentátorok asztalai. A hangulatra nem lehetett panasz, folyamatos szurkolással biztatta mindenki a saját csapatát. Annyi a sajnálatos, hogy ebből a játékosok nem sokat érzékeltek, hiszen a zajszűrő füles és a kabin nem sok hangot engedhetett át.

Amint vége lett a meccsnek, ahogy a tömeg nagy része, én is visszatértem a stadion külső részébe, majd beálltam a dedikáló asztal végeláthatatlan sorába, kb 10-15 méterre magától az asztaltól. Ahogy telt az idő, egyre előrébb kerültem, sokan megunták a várakozást. Körülbelül másfél óra után végre megérkezett a PENTA csapata, sajnos csak négy játékossal, sunNy valamiért nem volt ott. Ahogy beültek a srácok, egyből megindult a sor. Röpködtek az aláírások, fényképek, közben a sor meg tolongott előre. A hosszú várakozás közben egyébként elkezdődött az egyik elődöntő, az Astralis és a Gambit összecsapása. Ahogy sorra kerültem és végeztem, mentem át nézni az Astralis és a (később Major győztes) Gambit küzdelmét. Ha jól emlékszem, az első pálya végén, Overpassnál kapcsolódtam be a meccsbe. Itt a hangulat kissé visszafogottabb volt, hiszen a dán és a kazah szurkolók létszáma messze volt a lengyelektől.

Pályák közti szünetekben kis bolyongás volt, aztán a második map (Inferno) után vettem észre, hogy a PENTA helyét a német BIG vette át, így inkább odamentem az asztal közelébe. Itt sikerült gyorsan egy előnyös helyhez jutni, így 20 percen belül már kaptam a német sztárjátékosoktól az aláírásokat. Innen vissza az arénába, sikerült is elcsípni Train utolsó pár körét.

A következő elődöntő, a Virtus.pro – Immortals csak 19:50-kor kezdődött, így maradt nagyjából 1-2 órám, amit még a meccs előtt el tudtam tölteni. Mondani sem kell, hogy mindegyik stand minden játékra alkalmas gépe tele volt, így maradt a várakozás. Éppen a HyperX-nél várakoztam, mikor megjelent a Na`Vi két, azóta távozó játékosa. Az egyik az ex-irányító seized volt, a másik pedig GuardiaN, avagy hazai berkekben Lacika. Valami VR-os reklámot forgathattak, de kint már gyűlt is miattuk a fényképezni vágyó tömeg. Mikor elindultak kifele GuardiaN hamar távozott, seized pedig bevetette magát az emberek közé. Az a pár óra várakozás így hamar elment, kezdődött a nap utolsó meccse. A nézőtér tele, megy a szurkolás akár egy hagyományos sporteseményen. De sajnos a második pálya közepe táján vissza kellett indulni, hogy a hazafelé tartó buszt ne késsem le, így a meccs kb. feléről le is maradtam.

Végszóként teljes joggal mondhatom, hogy teljesen elmosódott a klasszikus sportok és az e-sportok közötti határ. Szurkolói részről is, játékos részről is. Rengeteg sportág örülne, ha egy ”világbajnokság” megtöltene egy 15 ezres stadiont tele szurkolóval és még sokszor ennyien néznék otthonról. Reménykedem benne, hogy pár éven belül Magyarország is házigazdája lehet egy ilyen kaliberű eseménynek és rengeteg ember véleményét megváltoztatja az e-sportokkal kapcsolatban.

TETSZETT A CIKK? KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

(Képek: esport1.huflickr.com)

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezeket olvastad már ?