Egyéni fejlődés vs rangsorolt divízió -melyik a fontosabb?

Két fajta játékos létezik véleményem szerint: egy, aki az egyéni teljesítményt nézi és a másik, aki a szezon végi rankot. Bár mindkettő a haladásról szól, valahogy mégis hatalmas különbség van köztük.

/A cikk a szerző egyéni véleményét tükrözi./

Silver 2, Bronze 4, vagy éppen Dia 3. Ezek azok a jelzők, vagy úgynevezett "matricák", amikkel a játékosok teljesítményét rangsoroljuk. Nem véletlenül az a neve a játékmódnak is, hogy "rangsorolt", vagy angolul "ranked". Míg az alapelképzelés –hogy egy sokkal reprezentatívabb rendszert építsenek a sima számokat felvonultató elo rendszer helyett,– jó volt a Riot részéről, valahol mégis elcsúszott az egész. Úgy gondolom, hogy ez leginkább a rossz mentalitás és valahol a közösség hatása is.

Hogyan és mikor használjuk hatékonyan az őrszemeket a pályán?

"Azért halsz annyiszor, mert nem wardolsz!" hangzik el a mondás. Tehát wardolni kell, de mikor és hova? Az alap wardokon kívül sokan nem tudják, hogy hova kell tenni őket. Az Idézők szurdoka egy elég nagy hely, hiszen akár majd 13 perc is kell ahhoz, hogy Hexflash-sel végigmenj rajta, éppen ezért rengeteg zuga van, ahonnan veszély leselkedhet ránk.

Hiába a pozitív szándék a Riot részéről, ez valahol egy megbélyegzéssé is vált az idők során, ahol erőteljesen megkülönböztetjük mi magunk a high elo és a low elo fogalmát. Hogy ez pontosan hol is választódik el, arról mindenkinek más-más elképzelése van. Talán a legelterjedtebb, hogy a silver és a bronze az abszolút low elo, a gold, plat és dia alja nagyjából a kettő között, míg a high elo valahol dia 3 felett kezdődik. Ez persze függ attól, hogy kit kérdezünk, egy goldos jó eséllyel nem fogja azt mondani magára, hogy low elo, míg egy D1-Master között lévő játékos könnyen nevezhet minden alatta lévő divíziót low elonak.

De miért is számít ennyire, vagy egyáltalán van-e értelme ennyire rágörcsölni? Nos, szerintem nincs, legalábbis, ha hosszabb távra tervezünk. A helyes mentalitás szerintem nem abban rejlik, hogy a szezon végére, az utolsó két hétben meg tudjuk-e még épp csinálni segítséggel, vagy anélkül a Dia 5-öt, hogy majd villoghassunk vele a haveroknak. Hosszú távon ennek nem sok eredménye van, a boostnak pedig még annyi sem, ettől mi nem leszünk jobb játékosok.

Több profit is megkérdeztek már számtalan interjú során, hogy mit is gondolnak erről a jelenségről. Bár mindegyiküknek más-más a véleményük a konkrét fejlődéssel kapcsolatban, abban nagyjából megvan az egyetértés, hogy ha jobbak szeretnénk lenni, akkor azt ne feltétlen a rang határozzuk meg. Egy Dia 5-ös játékos nem lesz automatikusan jobb, mint egy plat3-as, csak azért mert magasabb divben van. Az is lehet, hogy egyszerűen több ideje van játszani, hiszen van aki 300 mérkőzésből már Challengerben van, míg mások 1000 után épp hogy elérik a diamondot. Míg szép és jó látni azt, hogy fejlődünk, ne a divízió legyen az egyetlen összehasonlítási alap. Ha ténylegesen jobbá akarunk válni, akkor ezeket a dolgokat el kell engedni és maximum jelzésértékűnek venni.

Sokkal többre megyünk azzal, ha inkább a saját játékunkra figyelünk. Jó módszer, ha egyrészt átnézzük a meccs végi statisztikákat, és felismerjük, hogy hol vannak hiányosságaink. Ha van elég időnk, nem árt egy-egy rosszabb meccsünket is akár visszanézni. Ekkor már sokkal több információt látunk a meccsről, tudjuk az ellenfél lépéseit, amikhez mérni tudjuk a saját döntéshozatalunkat. Azt hiszem Bjergsen mondta egy interjújában, hogy ő is apró lépésekben fejlődött először. Mindig kitűzött magának egy kisebb célt, például, hogy megtanuljon farmolni rendesen. Ezeken a meccseken semmi másra nem figyelt, csak a farmra. Nem a gyilkosságokra feszült rá, hanem inkább arra, hogy a lehető legtöbb miniont hiba nélkül elvigye. Persze közben elvesztett pár mérkőzést és ezzel együtt LP-t is, de az mind csak csepp a tengerben, mert nem egy-egy mérkőzésen múlik majd az év végi rangunk.

A cikk a következő oldalon folytatódik!

Ezt követően a megfelelő wardolásra ment rá, hogy minden helyzetben tudja, mikor, hova kell őrszemet rakni, hogy jó eséllyel megússza a gankeket és megfelelő rálátása legyen a térképre. A lista végeláthatatlan, hiszen mindig van miben fejlődni, legyen az a különféle matchupok begyakorlása, amikor direkt rosszabb hőst hozunk, hogy azt is megtanuljuk, még akkor is, ha nem feltétlenül alakul a legjobban. Dzsungelesként gyakorolhatjuk a Smite-ot, ADC-ként a megfelelő helyezkedést, mind az ösvényen, mind a harcokban. Támogatóként érdemes kiismerni az ADC-k viselkedését, a trade-eket, wardolást, aktív tárgyak használatát stb. Ha már elég jók vagyunk, akkor érdemes a macro dolgokkal is foglalkozni, mikor érdemes kinézni mondjuk midről topra, vagy topról mikor tudunk egy jót TP-zni, mely helyzetekben érdemes harcolni és hol kell inkább visszavonulni. Tornyok, sárkányok, hírnök és Baron. Ezeknek is mindig relatív értéke van egy-egy adott helyzetben, amit fel kell pontosan mérni, ahogy azt is, hogy mikor tudunk ezekre rámenni.

Röviden tömören, foglalkozzunk elsősorban a saját hibáinkkal. Ez egyébként meccs közben is hasznos lehet, mert így ahelyett, hogy a 0 10-es topos flamelésére figyelnék, koncentrálhatunk arra, hogy milyen lehetőségeink vannak hátrányos helyzetben. Lehet, hogy útközben kapni fogunk afkokat, trollokat és intelőket is, de ha konzisztensen a saját fejlődésünkre koncentrálunk, hogy felül tudjuk emelkedni az adott eloban játszókon, akkor előbb-utóbb úgyis magunk mögött hagyjuk őket. Aki ennyire rágörcsöl az LP-re minden meccsen, az ideges és frusztrált lesz. Ez köztudottan rontja a koncentrálási készséget a legtöbb embernél, többet hibázunk, majd utána még jobban felhúzzuk magunkat, bűnbakokat keresünk és máris teljesen rosszul állunk az egészhez. Ez egy ördögi kör, amiből nem könnyű kimászni, de ha egyszer sikerül, akkor csodákat érhetünk el.

Kiegészítésként, ha valamiben nem vagyunk teljesen biztosak, mint hogy miként kezeljük például az ösvényt és a minionokat, vagy dzsungelesként, mikor invade-eljünk, hol tudunk a leghatékonyabban gankelni, akkor az internetnek hála már rengeteg útmutatót találhatunk. Egy útmutató elolvasása persze még nem jelenti azt, hogy rögtön mindent tudni fogunk, nem is lehet minden adott helyzetre csak olvasással felkészülni, ehhez rengeteg gyakorlás kell. Nem véletlenül ülnek gép előtt a koreai profik is napi 12-14 órát, mert bizony nagyon gyorsan ki lehet esni a ritmusból.

Szóval gyakorlásra és egyéni hibakeresésre, valamint megoldásokra fel, az LP-t pedig felejtsétek el, akár csak egy hétre először. Február van, még bőven messze van a szezon vége!