Egy verseny, ahol inkognitóban játszanának a profik

Izgalmas koncepció, ami nagyon vicces lehetne, ha valaki egyszer megcsinálná CS:GO-ban.

Manapság minden második hétre esik legalább egy topverseny, ahol nagyjából ugyanazok a csapatok játszanak egymás ellen mindig. De mi lenne, ha csavarnánk egyet az egyhangú tornákon, és a csapatok nem tudnák, hogy ki ellen lépnek szerverre?

Az orosz ESL One Köln közvetítésen merült fel az eredeti ötlet, én pedig tovább gondoltam. Strike –az elemzőasztal egyik szereplője–, azért vetette fel egyébként az inkognitó bajnokságot, mert ez kiküszöbölhetné a nagy nevektől és kemény ellenfelektől való félelmet, mivel senki sem tudná, hogy ki ellen játszik. Az együttesek Csapat 1,2,3... néven indulnának; a játékosok is új felhasználói fiókkal, kamunéven szerepelnének; és elkülönítenének mindenkit, hogy ne is lássák egymást a meccsek alatt. Természetesen az esemény végeztével a szervezők felfednék az összes mérkőzés szereplőit.

Ezek az alapok, de mit lehetne még hozzátenni? Nos, találkoztam olyan ötlettel, hogy az esemény után publikálhatnának dokumentumfilmeket, ahol a játékosok beszélnének az élményeikről, tapasztalataikról. Érdekes lehetne az irányítók és edzők szemszöge, hiszen nem tudnák, hogy kire kell felkészülni egy vétónál, mit játszanak majd ellenük. Jobban megismerhetnénk a gondolatmenetüket arról, hogy általánosan hogyan közelítik meg a játékot, milyen észrevételek alapján hoznak döntéseket meccs közben és mit gondolnak az ellenfeleikről.

Szerintem egy ilyen verseny legjobb részlete mégis az lenne, hogy a poén kedvéért meddig mennének el a résztvevők. Ha többnapos a lebonyolítás, nyilván rájönnének, hogy ki ellen játszanak, mert felismerik az egyes játékosok/csapatok stílusát. Ez viszont elkerülhető lenne, ha szándékosan új megközelítéssel próbálkozna mindenki csak azért, hogy ne árulják el magukat. Például, egy játékos, aki nagyon ritkán játszik éles meccsen AWP-vel, magához ragadhatja a fegyvert néha. Vagy az irányító egy másik csapat köreit hívhatja be, kísérletezhet metaújító ötletekkel, esetleg olyan dolgokkal, amik régen működtek, de mára mindenki tudja, hogy counterelhető.

Másrészt, teljesen megfordulhatna az egész dolog, és a résztvevők kevésbé lennének merészek. A múlthónapban indult egy ehhez a koncepcióhoz nagyon hasonló online StarCraft 2 liga Dél-Koreában. Az Anonymous egyenesági kieséses rendszerben zajlik és 8 játékos vesz részt. Senki nem tudja, hogy kik játszanak egyáltalán, de természetesen profikból áll a mezőny. Nincs komoly pénz, 500 dollár az összdíjazás hetente, de egészen népszerű lett a kreatív megközelítés miatt. Viszont, ahogy korábban is említettem, a játékosoknak sokkal nehezebb dolga van. Az anti-strat esélytelen, –az ellenfél gondolkodásának ismerete nélkül sokkal inkább a védekezésre koncentrálnak a résztvevők–, míg ki nem ismerik őket, ez pedig hosszabb, vontatott meccseket eredményez olykor.

Egy olyan torna, ahol nincsenek nevek, se arcok, –de természetesen a világ legjobbjai játszanak–, érdekes lehetne nézői szemmel is. Az érzelmi kötődés megszűnne, mert nem tudjuk, hogy melyik a kedvenc csapatunk, játékosunk a résztvevők közül. Az egyetlen élményt maga a játék jelentené. Nyilván, ez nem mindenkinek tetszene, ráadásul a nézők érdeklődése mellett finanszírozási kérdések is felvetődnek. De mivel a meccseken kívül nem sokat látunk a játékosokból, még hatalmas arénára sincs szükség, bőven lebonyolítható az egész online, egy-két napba sűrítve. Jó kérdés persze, hogy melyik nagy versenyszervező vágna bele egy ilyen projektbe. Poénnak mindenképp elmenne, sőt, az újszerűsége lehet el is tudná adni. A legjobb mégis inkább az lenne, ha mondjuk egy komoly verseny előtt csinálnák meg promóciós jelleggel.