Esport1 - Kassandra bőrébe bújtunk, Assassin's Creed Odyssey

Az Origins egyiptomi kalandjai után az Odyssey az ókori Görögországba kalauzol el bennünket.

A Ubisoft amióta csak van, tudja, mily nehéz megfelelni a rajongók kéréseinek. A Syndicate után egy kis pihenőn volt a széria, –azonban a tavaly megjelent Origins alapjairól építette újra a teljes játékot és annak menetét is. Hátat fordítva, s minél kevesebb időt és energiát ölve az akció-kaland vonalra, inkább a szerepjáték irányába kezdtek orientálódni, ami az Odyssey során teljesedett ki már közel tökéletes szintre.

Mindenkinek megfelelni azonban nem lehet teljesen; ezt igazolja az is, hogy míg korábban a közösségnek az volt a visszajelzése, hogy a játék nem újít, mikor pedig megtették, akkor az lett az új "probléma", hogy ez már nem Assassin's Creed, pedig az Origins nagyon jó eladott darabszámokat generált. Az Odyssey, az Originshez képest ugyan azt a vonalat követi, csak egy kicsivel részletesebb, kidolgozottabb, összefoglalva tehát: jobb. Sokan úgy vélik, hogy a játék ugyanaz, mint az Origins, csak kapott egy görög tematikát, –ám ez nagyon rossz hozzáállás, ugyanis a sorozat csupán tovább fejlődött. Nem várható el egyetlen játéktól sem, hogy egyik részről a másikra teljesen új játékot kapjunk, ne pedig az előző fejlesztett verzióját.

Rögtön a játék elején döntenünk kell: Alexios vagy Kassandra. Azonban ebben a részben fixen azzal a karakterrel kell mennünk, akit választunk, –azonban aggódnunk nem kell, a kalandokban mindkét karakter részt vesz, akármelyiket is választjuk.

A karakter kiválasztását követően pedig újabb fontos döntés elé állít bennünket a játék, még pedig hogy akarunk-e élni az új felfedezőmóddal, aminek segítségével a játék már nem ad útmutatást mindenhez és nem fogja végig a kezünket, hanem a retro játékokhoz hasonló mód maguknak kell felfedezni mindent, ahogyan a neve is takarja azt. A felfedező módot választva egy küldetésnél csak néhány nyomot kapunk, majd ezek alapján kell feltalálnunk magunkat. Rendkívül kreatív és ötletes megoldás arra, hogy egy játék izgalmas, elgondolkodtató és egyben figyelemfelkeltő legyen. A felfedező módnál is használható kis madarunk arra, hogy –ha már közel járunk a célponthoz– őt alkalmazva felderítsük a terepet és az ellenfeleket madártávlatból.

A játék kinézete testközelből és madártávlatból egyaránt lélegzetelállító volt számomra. A nappali fények, az éjszaka hangulata...minden egyaránt összepasszol vizuálisan, és az első pillantásnál a hideg kirázott tőle, annyira élményszerű volt. Természetesen egyértelmű, hogy vannak ennél szebb játékok is, –viszont a nyitott világokkal rendelkező játékok között igenis van helye az elsők között. wqeqwe Az Origins alapjai kaptak egy párbeszédre alapuló rendszert, ezzel együtt pedig rengeteg helyen dönthetünk, aminek köszönhetően cselekedhetünk helyesen, vagy akár helytelenül is. Hozhatunk egyaránt jó döntéseket is, menthetünk meg életeket, vagy taszíthatjuk őket a halálba, ha épp úgy van kedvünk. Természetesen nem orbitális, világmegváltó dolgokra kell itt gondolni, csak kicsiny apró döntések, melyek még élvezhetőbbé teszik a formulát. A karakterünk személyiségét, beállítottságát is formáljuk ezzel egyaránt, –így a legügyesebbek és legkreatívabbak akár felnőtt dolgokat is csinálhatnak számos NPC-vel, kortól vagy nemtől függetlenül. Igen, ez valóban így van, nem hülyéskedünk.

Nagyon sok fő- és mellékküldetést találhatunk az óriási méretű térképen, ami egy az egyben tartalmazza szinte a teljes hellén világot. Az előző epizódnál mindenképpen jobbnak tartjuk a játékot, kedvünkre vadászhatunk állatokra, banditákra, vagy akár haladhatunk a főküldetés vonalán is, melyről nem szeretnénk spoilerezni.

A szintlépések után járó pontokat képességekre oszthatjuk el, így lehetünk akár orgyilkosok, vadászok és közelharcosok is, vagy legalábbis erre szakosodott OKJ-s harcosok. A maximum elérhető szint a játékban az 50-es szint, de az elsődleges történet még hamarabb befejeződik, a legvégső szint elérése előtt. Ilyenkor sem kell aggódni, hogy csak unatkozva grindolni kell a fejlődés érdekében, hanem rengeteg mellék küldetés –és számos egyéb apróság– vár még ránk. A játék így egyáltalán nem húzza az időnket.

Cápa vadászat, tengeri ütközetek, hajózás, gladiátor aréna, vadállatok, banditák, legénység, hadnagyok, fejlesztések, kreativitás, egyediség, látványelemek: ezek a fő kulcs szavak, melyek először eszembe jutnak az Odyssey-re gondolván. Felszerelésünk immár csizmából, szoknyából, mellvértből, karvédőből, sisakból, no meg természetesen az íjunkból és közelharci fegyverünkből áll. A fegyvereket lehet fejleszteni, így képességeket, illetve extra értékeket is csaphatunk hozzájuk a kovácsnál. A játék elején a harcrendszer picit rosszabbnak tűnhet, azonban pár beleölt órát követően hamar ráérez az ember, hogy melyik ellenfeleink ellen, hogyan is érdemes harcolni. Bűnnek számít a gyilkosság egyértelműen, de még az emberektől való lopásért is negatív jelzővel, illetve egy idő után vérdíjjal illetnek bennünket. Érdemes azonban vigyázni: ha vérdíj kerül a fejünkre, még ránk is vadászni fognak!

A játék azonban közel sem hibátlan, láthatunk néhol repülő cápát, levegőben járó karaktereket, vagy éppen nagyobb tárggyal rendelkező katonákat is. Remélhetőleg az ilyen piciny apróságokat javítani fogják hamarosan. Van néhány apróbb hiba, melyet nem fognak tudni javítani, –de ezek tényleg olyan piciny apróságok, melyekre ha nem hívják fel a figyelmem, talán észre se vettem volna, mint például, hogy egy adott párbeszéd kilógott a sorból.Összességében az én szívemben helyet nyert magának az Assassin's Creed Odyssey. Néhány frissítés és már azt mondom, hogy annál jobb számomra nem is lehetne. Remélhetőleg a fejlesztők figyelni fognak ezekre a hibákra, illetve a játékosok visszajelzéseire. A játékot kifejezetten tudom ajánlani azoknak is, akik még csak most kezdenének bele az AC szériába.