Leteszteltük a Persona 3-4-5 Dancinget!

A nagy meglepetések valahogy így kezdődnek.

Még október végén volt szerencsém az aktuális Just Dance epizód alapos tesztelésére, ami továbbra is egy felettébb szórakoztató táncos játék, amit leginkább társaságban érdemes fogyasztani. Éppen ezért kapva kaptam az alkalmon, amikor drága jó Huzsi kollégám rám írt, hogy a Cenega Hungary Kft.-nek hála egy újabb dancelős mókát próbálhatok ki, ám akkor még nem sejtettem, hogy táncot ugyan fognak ezek a játékok tartalmazni, csak nem úgy, ahogy én azt elgondoltam.

A Persona 3: Dancing in Moonlighttal indítottam a sort, ami igencsak erőteljes kezdést produkált, hiszen már az első percekben úgy éreztem magam, mint aki egy indokolatlan japán anime buli kellős közepébe csöppent, ahol egyszerre minden elképesztően színes és végtelenül cuki. Arra viszont nem számítottam, hogy már ekkor annyira sok párbeszéden kell keresztülverekednem magam, hogy szinte elfárad az ujjam, mire az unalmasabb dialógusokat végigskippelem.

Az eléggé esetlen történet szerint szereplőink egyáltalán nem értik, hogy mégis mi a jó életet kereshetnek egy disco kellős közepén, pedig ha lenne egy kis sütnivalójuk, akkor rájöhetnének, hogy nem éppen fincsi kolbászkákat fognak grillezni, hanem egy jóféle bulira hívták meg őket.

Egy hanfalakkal (!) alaposan felszerelt, kék ruhás nő azonban felnyitja a szemüket és üdvözli őket a Velvet Klubban, ahol nem egy hagyományos party veszi majd kezdetét, ugyanis ott a mi táncolásaink lesznek a főattrakciók. Bár azért megpróbál megnyugtatni minket, hogy mindez csak a képzeletünkben történik meg és valójában éppen otthon alszunk édesdeden az ágyikónkban, de ezt hülyék lennénk elhinni neki.

Később aztán be is mutatkozik nekünk, majd megmutatja, hogy milyen részek vannak a szórakozóhelyen: így megleshetjük a privát használatra szánt VIP szobát, ahol lehet chatelni és nyugodtan gyakorolni a különböző "koreográfiákat", viszont a picit kijjebb helyet foglaló tánctér lesz az, ahol tanúbizonyságot kell tennünk tánctudásunkról. Természetesen a játék ezután felajánlja, hogy az alapokat a tutoriallal sajátítsuk el, amire mi óvatlanul igent mondtunk.

Itt kaptuk az első sokkot, amikor is kiderült, hogy ebben a játékban effektíve táncolni egyáltalán nem kell (!), hiszen pusztán annyi feladatunk van, hogy ha a képernyő két oldalán félkörben lévő 3-3 karikán hirtelen áthalad egy vizuális elem, akkor le kell nyomnunk a hozzá tartozó gombot. Ééééés ennyi! Ja, de nem, bocsánat, mert hogy van olyan is - most tessék megkapaszkodni -, hogy egyszerre kell lenyomnunk két egymással szemben lévő gombot, vagy egymás után kétszer ugyanazt, esetleg egyszer-egyszer hosszan nyomva tartani valamelyiket.

Közben pedig azt láthatjuk, ahogy aktuális karakterünk fenemód riszálja magát és egyúttal folyamatosan kapjuk a szöveges, valamint hangeffekttel megtámogatott értékeléseket arról, hogy éppen mennyire jól végezzük a dolgunkat. Persze, lehet azt mondani, hogy nem Easy szintű számokat kell végigtolni, hanem a Medium és Hard alkotásokat, de az eszeveszett gombnyomogatáson kívül túl sok élvezetet nem nyújt a játék. Ahogy más címeknél már megszokhattuk, úgy itt is csomó cuccot unlockolhatunk, ha pályáról pályára jól teljesítünk, így új táncpartnereket, pályákat és egyéb inkább kozmetikai tárgyakat kaphatunk.

Ezután voltunk olyan elvetemültek, hogy belevetettük magunkat a Persona 4: Dancing All Night-ba, ami egyből felajánlotta a netre kapcsolódásos lehetőséget, amit mi el is fogadtunk. Itt örömmel tapasztaltuk, hogy legalább meg se próbálnak minket fárasztani érdektelen párbeszédekkel, hanem egyből a főmenüben találjuk magunkat, ahol a két elsődleges mód, a Story Mode és a Free Dance közül választhatunk.

A mosolyszünet akkor állt be nálunk, amikor rájöttünk, hogy a táncolás részt itt is letudják a kontrolleren lévő gombok megfelelő időben történő lenyomásával, ami a magunk fajta Eye-Toy-on és Just Dance-n nevelkedett játékosoknak minden, csak nem éppen szórakoztató. De ne érje szó a ház elejét, azért annyi fűszerezést kapunk, hogy a közönség folyamatosan értékeli a teljesítményünket, ami ha kritikus tartományba esik, akkor egész egyszerűen véget kell vetnünk a produkciónak.

Mivel valami elképesztő mértékben meggyőztek minket a látottak, ezért át is nyargaltunk a Persona 5 Dancing in Starlight-ra, hátha ott majd végre megmozgathatjuk az egy helyben üléstől elmacskásodott végtagjainkat. Ez a rész sajnálatos módon ugyanúgy indít, mint a harmadik, ráadásul a dialógusokon való végigugrálgatás után egy az egyben ugyanolyan főmenü fogad minket, mint a negyedik epizódban és a játékmenet sem változik egy picit sem.

A három játék letesztelése alatt egyszerűen nem tudtunk rájönni, hogy ezek az alkotások mégis kiknek akarnak szólni: azoknak, akik már attól boldogok, hogy a megfelelő pillanatban le tudnak nyomni bizonyos gombokat? Vagy azoknak, akik annyira szégyenlősek, hogy még egyedül se képesek önfeledten táncolni? Ez sajnos nem derült ki, de az biztos, hogy hosszú távon csak a nagyon nagy Persona rajongók lesznek azok, akiket órákat képesek beletenni ezekbe a játékokba. Mi inkább maradunk a Just Dance-nél és a táncolás hagyományos, offline változatánál.