Szürreális sci-fi lett a Death Stranding - játékteszt

Semmihez sem hasonlítható élményeket tartogatott számunkra Hideo Kojima legújabb játéka.

Hideo Kojima neve leginkább a Konamihoz köthető, viszont ez volt az első olyan játéka, amit a cég árnyékából kilépve készített. A játék elején konkrétan nincs olyan cinematic bevágás, ahol ne lenne feltüntetve Hideo Kojima neve. Rengeteg előzetest és gameplay footage-t kaptunk a játék megjelenése előtt, de annyira misztikusak voltak, hogy konkrétan senki nem tudta eldönteni, hogy miről is szól majd a játék. Azok után, hogy már bő két hete megjelent a játék, bátran kijelenthetjük, hogy ezek a trailerek nagyon is beszédesek voltak és rengeteg mindent elárultak. 

A játék a nem túl távoli jövőben játszódik, egy elég sorsfordító esemény után, ami a Death Stranding nevet kapta. Egy nagy boommal kezdődik a játék, csak úgy, mint néhány históriás szerint a Föld kezdete. Persze, nem kell egy az egyben arra gondolni, a játékon belül sokáig megválaszolatlan marad a kérdés, hogy mitől is következhetett ez be; sokan atomháborúra, vagy éppen terrorcselekményekre gondolnak, viszont ez az egész csak úgy a semmiből, bármiféle előjel nélkül következett be. Konkrétan egy egész világ pusztulását látjuk, viszont azt ugye nagyon jól tudjuk, hogy az ember képes bármihez alkalmazkodni és ezt a játék tökéletesen mutatja be. Földalatti bunkerekben bújnak meg és jutnak menedékhez, amit a játékban csak Gócvárosoknak neveznek. A városokat szinte semmi sem köti össze, csak az ún. hordárok, akik nem félnek kilépni ezekből a menedékekből és egyik városból a másikba szállítanak. A játék főszereplője is pontosan ezzel foglalkozik, Sam Porter Bridges (Norman Reedus - akit a The Walking Deadből ismerhetünk). A játék története ott kezdődik, amikor Sam egy nagyon fontos feladatot kap az Amerikai Egyesül Városok elnökétől, amit végül el is fogad és útjára indul.

Ha a játékot pár szóban kellene leírni, akkor ezek lennének azok: szürreális, filozofikus történettel megáldott sci-fi. Nagyon lassan indul be a játék, ugyanis az elején rengeteg cinematic bevágás van, ez segít megértetni velünk jobban a történetet, viszont, amint egy kicsit jobban beindul a sztori, nehezen lehet otthagyni a PS4-et. Említettem a szürrealitást, viszont ez néha-néha már átcsap horrorba is, ami azért megadja a játék alaphangulatát. A játék elején rengeteg a kérdőjel a fejünkben, nehezen értünk bármit is és ez a kép is csak nagyon lassan tisztul. A fejlesztők azonban ügyeltek arra, hogy szinte az emberi életben fontos dolgok mindegyike nagy szerepet kapjon, gondolok itt az életre, a halálra, az elmúlásra és az emberi kapcsolatokra is. A játék ezeket a pontokat boncolgatja szinte egész végig, viszont mire a stáblistához érünk minden szépen összeáll egy kerek történetté, sőt még egy jókora csattanót is kapunk.

Ahogyan azt említettem, főhősünk feladata, az, hogy a kontinens keleti partjáról indulva elérje a nyugatit és közös információs hálózatot alakítson ki, miközben hordárkodik. Sokakban felmerül a kérdés, hogy valóban csak rakományokat kell szállítgatni ide-oda az egész játékban? Röviden igen, de azért mégsem csak erről szól a játék. Személyes kedvencem pedig az, hogy nem arról a tipikus videojátékról van szó, hogy amit felveszünk a földről az bekerül a láthatatlan táskánkba (legyen az egy gránátvető, amit csak zsebrevágunk egyes játékokban - a szerk.), hanem minden szépen meglátszik a karakterünkön, hogy melyik kezébe fogja, vagy ahogy felrakja a hátára a csomagokat. Azért a fejlesztők figyeltek arra is, hogy ne csak eszetlenül dobáljuk fel a cuccokat Sam hátára, ugyanis figyelni kell a balanszra is, mert ha nincs jól kiegyenlítve, akkor nehezen tudunk haladni, sőt a karakterünk még orra is bukhat. A történet főszálát leginkább a csomagok kézbesítésével tudjuk előrébb vinni, de ezen kívül van egy olyan lehetőségünk is, hogy teljesen szabadon vállalhatunk be utakat, ugyanis alapvetően egy open world játékról beszélünk. Az előzetesekben is többször feltűnt már a mellkasunkon lévő bébi, aki nem más, mint BB. Az ő segítségével láthatjuk a világban felbukkanó entitásokat és még a sztorinak is nagyon fontos része. Talán még egy kicsit az apa szerepet is megtapasztalhatjuk, ugyanis ha felsír, akkor meg kell nyugtatnunk, sőt a harc okozta stressz miatt, akár még kómába is eshet. Sokan azt gondolják, hogy azzal, hogy végig futárkodunk és szállítjuk a csomagokat, gyorsan unalmassá válik a játék, de megnyugtatnék mindenkit, hogy ilyenről szó sincsen. A játék folyamatosan "fejlődik" a sztori alatt, megjelennek a járművek is, sőt 20 óra playtime után még képes olyanokat mutatni, hogy abszolút ne érezzük monotonnak a munkánkat. 

A Death Stranding sztorija egyben rejtélyes és fordulatokkal teli és ahogy korábban említettem 20-30 óra után is tud meglepetést okozni, a játék alapjáraton nem egyszerű, viszont nem is kell vért izzadnunk, így tökéletesen megtalálták azt a kihívást faktort, amivel egyszerre élvezhető a sztori, de azért nem az van, hogy vakon végigfutjuk a pályát. A játék teljes playtime-ja körülbelül 50-60 óra környékére tehető, de ez nagyban függ a játékostól is. Hideo Kojima összehozott egy közel tökéletes videojátékot, aminek izgalmas és kihívásokkal teli története van, a mondanivalója is hibátlan, sőt sikerült olyan világsztárokat bevonni a sztoriba, mint a főszereplő Norman Reedus, ezen felül Mads Mikkelsen, Léa Seydoux, Guillermo Del Toro, Conan O'Brian, valamint Nicolas Winding Refn. Az egyik legkülönlegesebb játék, ami valaha készült, azt gondolom, ezt bátran kijelenthetjük. Egyelőre PS4 exkluzív a játék, viszont a PC-sek is megnyugodhatnak, ugyanis 2020 nyarán megérkezik asztali számítógépekre is.

A játékot a Konzolvilág biztosította, melyet ezúton is köszönünk nekik!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!