Ezen még rengeteget kellett volna dolgozni - Tokyo Ghoul: re [Call to Exist] teszt

Nem bántuk volna, ha ez a játék nem jut el a nyugati piacra.

A manga és anime szerelmeseknek biztosan ismerősen cseng a Tokyo Ghoul cím, ha nem, akkor valamit rosszul csináltál és itt az ideje, hogy bepótold az utóbbi évek egyik legérdekesebb és izgalmasabb sztoriját. Az átlag PC-s játékos viszont nem biztos, hogy járt már a Tokyo Ghoul világában, nekik remek ugródeszka lehetne a Tokyo Ghoul:re [Call to Exist], ami végre megérkezett a nyugati piacra is.

Már az elején ki kell jelentenem, sajnos nem érte meg várnunk, az utóbbi évek egyik legrosszabb feldolgozást kínáló játékot kaptuk meg. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

A játék a hack 'n' slash, ami kézenfekvő választásnak tűnik, hiszen nem egy hasonlóan adoptált játékkal futottak már be sikeresen egyes fejlesztők. Ezúttal nem erről van szó, pedig az alapok adottak voltak. A jól ismert anime világában járunk, azok szereplőit irányíthatjuk és a már ismerős ellenfelek százait mészárolhatjuk le. A hangulatot egyébként jól sikerült megragadniuk a fejlesztőknek, a remek zene pedig ,erre csak rá tesz még egy lapáttal. Akkor hol a gond?

Gyakorlatilag mindenhol máshol, sajnos a Tokyo Ghoul:re [Call to Exist] a létező összes sebből vérzik. Hack 'n' Slash révén a játék gerince a harcrendszer, amivel már sokat újat nem lehet mutatni a műfajon belül, ennél a játéknál kivételesen unalmasra sikeredett. Van egy alap támadásunk és van gyakorlatilag három végtelenül primitív ultink, amiket bár nem használhatunk bármikor, még sem adják meg azt az érzést, hogy "na ez most valami új, valami különleges, ami végre új színt visz a harcba".

Unalmas button smash az egész, amin az sem segít, hogy nem lehet nehézséget választani a játékban, ami így meglehetősen könnyű, nem tartogat semmilyen kihívást. Sebaj, legyinthetnénk egyet, majd a sztori elviszi a hátán a programot. Az animéből átvett képkockák ugyan jópofák, a történetmesélés olyan kusza, hogy csak a játékból bizony semmit sem érthetünk meg, legtöbbször csak a fejünket vakarjuk a dolgok láttán.
Egy jó dolog van a singleplayerben, hogy rövid, gyorsan végigszenvedhetjük magunkat rajta, aztán irány a multi, ami akár még szórakoztató lehet. Bár itt nincsenek akkora gondok, mint az egyjátékos résznél, ez sem az a multiplayer, amit szerettünk volna. Kettő, ha nagyon jószívűek vagyunk, akkor három játékmód van, a legnagyobb gond viszont az, hogy ettől kevesebb a játékos. 
Költői túlzás persze, de tény, hogy nagyon kevés az online játékos, a botok elleni harc pedig nem hiszem, hogy sokakat magával ragadna. A három játékmód a Team Deathmatch, a Pointmatch és a Survival, ami némileg kilóg a sorból. Hiszen a készítők jó ötletnek tartottak egy olyan multiplayer játékmódot belepakolni a programba, amit egyedül játszhatunk. Igen, jól hallottátok, multi, ami egyszemélyes. 

Nincs igazi értéke a multiplayernek, ahogy az egész játéknak sem. Még a Tokyo Ghoul legnagyobb rajongói sem tudják élvezni néhány unalmas és önismétlő óránál tovább, az egyébként meglehetősen csúnya és fölöttébb drágább játékot, amit jobb ha elkerülünk.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!