Esport Anyu ezúttal három ismert e-sportoló édesapjával készített interjút.

Interjúsorozatom elkövetkezendő három részében megnézzük, hogy mit szólnak az e-sport és a magyar játékosok helyzetéhez az édesapák. Beszélgetőpartnereim Málovics János (Gabesson édesapja), Fodor Miklós (fleav apukája) és Domoszlay Attila (kolor édesapja), akik időben és térben egymástól teljesen függetlenül válaszoltak a kérdéseimre, úgy, hogy közben nem tudták, hogy hogyan reagált a másik. 

Mi, anyukák, már korábban elmeséltük a történet elejét, ezért térjünk rögtön a lényegre: mit szóltok, hogy a fiatok profi e-sportoló lett, erre tette fel az életét, ebből próbál megélni?

MJ: Örülök is meg nem is. Örülök, mert a fiam jól érzi magát, azt csinálja, amit szeret. Nem örülök, mert élsportolónak, és főleg e-sportolónak lenni nagyon múló állapot és utána újra fel kell majd építenie magát valamilyen más területen. Persze – ha szerencséje lesz, – találhat olyan megélhetési forrást, ami az e-sport perifériáján van. Amellett, hogy sok olyan kompetenciát szereznek az e-sportolók, amit mások nem, viszont sok olyat nem, amivel a korosztályuk általában rendelkezik.

FM: Megadtuk a fiunknak a lehetőséget, mert ezt szeretné csinálni. Úgy látjuk,- ő is úgy látja,- hogy sikeres ebben a sportban. Tehát, csak annyit mondhatok, így tovább. Fontos, hogy a fizikai sportolásról ne feledkezzen meg, mivel a szellemi sportokhoz is fittnek kell lenni. A fiúnk rendszeresen jár edzőterembe, tehát eddig minden rendben van.  

DA: Az elején döcögősen indult az elfogadás, de ma már támogatjuk ebben. Elfogadtuk a döntését, hogy e-sportolóként próbál megélni és sikereket, karriert elérni. Jelenleg azt csinálja, amit szeret, és amiben a jövőjét elképzeli. Talán ez a világon a legnagyobb dolog.

Az e-sport, sport? Szerintetek van létjogosultsága annak, hogy valamikor olimpiai szám legyen?

MJ: Ha annak nevezik, akkor sport és miért ne lehetne az, hiszen pl. a sakk is az. Az e-sportban is csak azok lehetnek jók, akik sportolói életet élnek (sok edzés, szívós munka, kitartás, stb.). Még megválasztják az év e-sportolóját is. Más kérdés, hogy a társadalmi megítélése szerint – ahogy én látom – még nem sport, nem tart még ott és addig nem is fog, amíg ennek intézményesen nem teremtődnek meg a keretei úgy, mint más sportágaknak. Igaz, vannak jelek, amik errefelé mutatnak.

FM: Természetesen igen. A sakkhoz hasonlóan, a CS:GO is egy komoly stratégiai játék. Öt embernek kell egymásra figyelni, taktikázni, mi több, kitűnő reflexekkel kell rendelkezni, gyorsan kell döntéseket hozni.

DA: Mindenképpen sportnak tekintem, ha pl. a sakk, a darts vagy a biliárd is az, akkor az e-sport még inkább annak tekinthető. Véleményem szerint a közeljövőben nem várható, hogy felkerüljön az olimpia programjába, de hosszabb távon bármi lehetséges. A sakknál maradva, elképzelhető, hogy rendeznek külön e-sport olimpiát is, akár 2-3 éven belül.

Nektek mit jelent az e-sport, milyen szerepet tölt be a család életében?

MJ: Mivel Gabi ebből próbál megélni, nem kerülik el a figyelmünket az ezzel kapcsolatos információk és mivel elég sok verseny is van, amire készülnek és kvalifikálják magukat vagy éppen nem, ezt figyelemmel kísérjük. A nagyobb versenyeket szoktam nézni, ha nem is folyamatosan, de izgulok a csapatért. Követem a TV szerepléseit is, és a család is, úgy általában. 

FM: Ha valaki valamiben- legyen az e-sport-, sikeres, jó eredményeket ér el, folytassa, fejlessze tudását, hiszen azt csinálja, amit szeret. És ha ebből is él, akkor ez a legjobb dolog a világon, amit elérhet egy ember. Ebből a szempontból tehát nagyon fontos szerepet tölt be.

DA: Amióta a nagyobb srácunk profi lett, komoly szerepet tölt be, hiszen amikor csak lehetőségünk van rá, minden meccsét nézzük, és szurkolunk neki és a csapatnak. Mondhatom azt, hogy ebben élünk. A nagyobb eseményeket (pl. Major), ha nem is minden mérkőzést, általában nézem.

A jövőheti részben még folytatjuk!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!