Esport1 - Diabotical zárt béta teszt - Veteránoknak való virtuális vérengzés

A profi Quake játékosok által fejlesztett Aréna FPS hosszú évek után végre kilépett az árnyékból.

2003-at írunk, te épp hazaérsz a suliból egy hosszú pénteki nap után. Első dolgod, hogy behuppansz a családi gép elé és MSN-en már hívod is a haverokat, hogy hol vannak már a Quake III Aréna lobbyból. A srácok megérkeznek és kezdődhet is az egész délutános öldöklés, az élet egyszerű és szép. Ugorjunk is az időben, nagyjából 17 évet, jobb esetben késő délután esel haza a lélekölő melóból. Bekapcsolod ugyan az RGB-be öltöztetett gaming kuckódat és már fel is ugrik legalább három fajta launcher, de a haverok sehol, te pedig ülsz a hatalmas játékgyűjteményed felett és nem tudod, ma mivel is pazarold az idődet, az élet pedig Wade Watts szavaival élve is szívás. A kölyökkori gaming életérzését ugyan már nem tudjuk visszahozni, az aréna FPS műfajt viszont még talán, hiszen a hétvégén elstartolt a Diabotical zárt bétája, amit volt szerencsém kipróbálni. Nézzük is meg, 2020-ban van-e még létjogosultsága a piacon egy ilyen játéknak?

A projekt megálmodója az egykori Quake 4 profi, később sikeres kommentátor és játékfejlesztő James "2GD" Harding, aki egy csupa nagybetűvel írt HARDCORE aréna FPS-t szeretett volna létrehozni. Itt nincs 3 csillagos szálloda a semmiből, meccset eldöntő képességek vagy csalásnak érződő mechanikák, csak egy rakás ikonikus fegyver és a játékos skillje, ebből adódóan a Diabotical nem feltétlenül való az új évezred elkényelmesedett gamereinek. Az első teszthétvége alatt három játékmódot és kilenc pályát vehettek górcső alá a játékosok, 1v1, 2v2 és 5v5 módban, egyedi lobbykkal és 125 tickes szerverekkel, ráadásul a fejlesztők elérhetővé tették a karakterek testreszabását és a pályaszerkesztőt is, mindezt garantált, 99%-os bugmentességgel megfűszerezve. Az első teszthétvége reprezentációját az alábbi videóban találjátok!

A fenti videó alapján sokan most biztosan felkiáltottak, de hát ez egy "Mese Quake!". Nos tulajdonképpen igen, valójában viszont nem és igazából elég degradáló lenne az előbbi kifejezést a Diaboticalra használni, főleg annak tekintetében, milyen sikeressé is váltak a rajzfilmszerű karakterekkel és helyszínnel operáló Overwatch és Fortnite franchise-ok. A stílusból adódóan a fejlesztők így nagyobb hangsúlyt fektethettek a játékmenetre és a teljesítményre, továbbá nincsenek például kifogásolható textúrák és ronda felületek, szóval már csak azt kell elfogadnunk, hogy az avatárunk egy robotikus Mike Wazowski a Szörny Rt.-ből. Viccet félretéve, az eggbotnak számtalan előnye van fejlesztői és gameplay szempontból is, de most inkább a felhasználói oldal egyik sarkalatos pontját emelném ki, ami két szóban összegezhető: Vizuális testreszabhatóság! Alapból egy sima egyszínű tojással indulunk, amit a lehetőségekhez mérten átszínezhetünk és a rendelkezésre álló matricák segítségével felspécizhetünk, a határt csak a kreativitásunk szabja meg. Az alábbi képre kattintva végignézhetitek a galériánkban, hogy a Diabotical Discord szerver felhasználói milyen avatárokat hoztak össze!
A játékmenetre rátérve, tulajdonképpen azzal tudnám jellemezni, hogy gyors, de olyannyira, hogy a rossz szokásomhoz híven kihagyott gyakorlómód utáni első fél órában csak kapkodni tudtam a fejem, mert nem voltam igazából felkészülve, erre a sebességre. A mérkőzések, legyen szó akármelyik játékmódról, rendkívül akció dúsak és a műfaj kedvelői biztosan nem fognak csalódni, mivel az eszméletlen tempó mellé a gunplay is élvezetes. A karakter irányíthatósága szerencsére remek, ráadásul rendkívül folyamatos és az olyan klasszikus trükkök, mint a rocket jump is működnek, csak meg kell szokni a fizikát és a határokat a sikeres tojásvadászat érdekében. Mindenkinek azt ajánlom, ha hozzá jutnátok egy ezen a linken igényelhető béta kulcshoz, az első utatok a gyakorlómód legyen, hogy megismerjétek a mechanikákat és fegyvereket. Mindemellett felhívnám a figyelmet rá, hogy a beállítások menüpontban minden egyes fegyvernek külön egérérzékenységet, látószöget, továbbá célkeresztet is megadhatunk, illetve elbíbelődhetünk a csapattársak és ellenfelek színkódjának megadásával is, nem mellesleg a HUD-ot is kényünk kedvünk szerint mozgathatjuk, ami különösen hasznos gesztus a fejlesztőktől. A karaktermodellek miatt egyébként a hitbox szidós "kifogás addon" sem működik a játékban, szóval egy meccsen tényleg csak a játékos képességei, továbbá a csapatmunka dönt.

Összességében rendkívül elégedett vagyok, mivel a Diabotical nem csak megfelelt az elvárásaimnak, de egy kis gyakorlás után rendkívül szórakoztató is tudott lenni. Az aréna FPS műfaj kedvelői feltétlenül próbálják ki, amint tehetik, mert egy csiszolatlan gyémántról van szó, ami véleményem szerint gondos kezekben várja a visszajelzéseket és a fejlődés lehetőségét. A játékot casual gamerek számára is csak ajánlani tudom, viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a mai világban a Diabotical nem feltétlenül okoz majd mindenkinek örömet a magas skill igény és a veteránok vérengzése miatt. Ha megtetszett egyébként a játék, a hivatalos KickStarter oldalon további információkat is találsz a fejlesztésről, illetve támogatni is tudod a fejlesztőket.